Míg a világ nagy részén a közönséges levesteknős ritka látványnak számít, egy, a védelmükkel megbízott indonéz szigetnél viszont túl sokan vannak. A szelíd élőlények sehol máshol nem látott egyedszámban lepik el a tengeri rezervátumot, és annyira lelegelik a tengerifüvet, hogy a túlélésükhöz létfontosságú táplálékforrás teljes elpusztítását kockáztatják.
2011-ben a Derawan-sziget egyetlen hektárnyi területén mintegy húsz teknőst szúrtak ki, ez azt jelenti, hogy a búvárok majdnem minden pillanatban találkozhattak egyikőjükkel a vízben. Az arány négyszer magasabb a védelmet nem élvező területekhez képest, a hüllő vadászata előtti történelmi egyedszámokat is felülmúlja. A teknősök rendszerint, a szarvasmarhákhoz hasonlóan, komótosan legelik a tengerifüvet. Ám a növekvő egyedszám kétségbeesésbe taszítja őket: mivel már nem maradnak felső levelek, így uszonyaikkal megragadják a növényt, és szájukkal gyökerestül kitépik helyéből. Ezt a viselkedést még sehol másutt nem figyelték meg – írják a kutatók a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban.
Peter Mumby, a vizsgálat társszerzője elmondta, az állatok iszaphalmokat hagynak maguk után a tengerfenéken ott, ahol a gyökereket is elfogyasztották, így jó hosszú időbe telik majd, míg a tengerifűmezők ismét kinőnek. „A teknősök gyakorlatilag feleszik összes táplálékukat” – teszi hozzá. A csapat modellek segítségével kimutatta, hogy szinte az összes páncélost el kellene költöztetni a területről a tengerifűmezők regenerálódásához. Ha ugyanis továbbra is ilyen mohósággal esznek, a mezők 5-10 éven belül teljesen elpusztulhatnak.
Mumby szerint a rövid távú megoldás az lenne, ha a teknősöket kis egyedszámú rezervátumokba tudnák áttelepíteni, de hozzátette, az ilyen tevékenységekhez kormányzati jóváhagyás szükséges. A rovarirtók, műtrágyák, a közeli bányákból és megművelt földekről érkező üledékek a tízéves rezervátumon kívül fojtogatják a tengerifűmezőket. A teknősök azért is gyűlnek össze a védett területen, mert azon kívül vadásszák őket, és emelkedő egyedszámukhoz hozzájárulhat fő ragadozójuk, a cápák halászata is.
A Derawannál táplálkozó teknősök nagy része nem itt fészkel, hanem többek között Malajziából és a Fülöp-szigetekről érkezik. És míg egyre több teknős tart ide táplálkozni, a szigeten tojást rakó egyedek száma folyamatosan hanyatlik, a becslések szerint évente mintegy 10 ezer egyed tér vissza születési helyére. A tengerifű fontos ökoszisztéma részét képezi, táplálékot, menedéket és óvodát kínál számtalan hal-, emlős- és gerinctelen fajnak. Ezenkívül segít fenntartani a korallzátonyok, mangroveerdők és mocsarak állapotát, miközben gátolja az eróziót, és a szárazról érkező üledék csapdába ejtésével tisztán tartja a vizet.
Egy 2011-es globális felmérés szerint az összes tengerifűfaj 14 százalékát kihalás fenyegeti, nagyrészt a part menti fejlesztések, az erdőirtások, az üledékek, a fenékkotrás és a vízbe kerülő szennyvizek miatt. A közönséges levesteknős a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) listáján veszélyeztetett fajként szerepel.
