A rovat kizárólagos támogatója
A fideszes többségű törvényhozás szerint mindössze 100 (!) azaz EGYSZÁZ méteres távolságon belüli terület az, amit egy nukleáris létesítmény telephelyének vizsgálatára és értékelésére, valamint telepítésére vonatkozó hatósági eljárásban vizsgálni kell: vagyis a környékbeli településeknek köze és beleszólása sem lehet ahhoz, ha valaki a szomszédságukban atomreaktort vagy atomtemetőt akar létesíteni.
Valószínűleg nemzetközi egyezményt sért az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény (rövidítve: Atv.), amelynek módosítását az Országgyűlés alig öt hete, 2015. március 3-án fogadta el. A Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi VII. törvénnyel jött módosítás szerint az Atv. a következő bekezdéssel egészült ki: „A radioaktívhulladék-tároló telephelyének vizsgálatára és értékelésére, valamint telepítésére vonatkozó hatósági eljárásban a hatásterület a létesítmény jogszabályban meghatározottak szerint tervezett ellenőrzött területe, valamint az annak határától számított száz méteres távolságon belüli terület.”
Ügyfélnek pedig csak a hatásterületen levő ingatlanok tulajdonosai számítanak, tehát, aki nem tulajdonos a tervezett atomtemető legközvetlenebb, száz méteres környezetében, annak nincs beleszólása a folyamatokba. Sőt, ügyféli jogait a tervezett atomtemető kapujában tulajdonnal rendelkező polgár is majd csak akkor gyakorolhatja, ha az eljárásban nyilatkozatot tett vagy kérelmet nyújtott be.
Nehogy már csak úgy belepofázhasson a polgár a Fidesz "polgári Magyarországán", ugye?
Hozzáteszem, hogy 2013-ban ugyanezt a szabályt vezették be a nukleáris reaktorok és egyéb létesítmények telephelyének vizsgálatára és értékelésére vonatkozóan is, miközben a Paksi Atomerőmű Zrt. 2006-os környezetvédelmi jelentésében az szerepel, hogy a "tervezési üzemzavarokhoz köthető radiológiai hatásterület a számításaink szerint a blokkok középpontjától számított 6,3 km-es körzeten belül az aktuális széliránynak megfelelő körcikkek összessége, ami így körként ábrázolható". Vagyis a hatásterület nem 100 méter, hanem alsó hangon is több, mint 6 kilométer.
És már csak azért sem lehet 100 méteres körben rögzíteni azt a hatásterületet, mert az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló espoo-i egyezmény (amelyet hazánk is ratifikált és a 148/1999. (X. 13.) Korm. rendeletben rögzített) alapján nemzetközi környezeti hatásvizsgálati engedélyezési eljárást is le kell folytatni, hiszen a nemzetközi egyezmény I. függeléke a tevékenységek felsorolásánál világosan fogalmaz: a kizárólag nukleáris fűtőanyag termelésére vagy dúsítására, kiégett nukleáris fűtőanyag reprocesszálására vagy radioaktív hulladék tárolására, elhelyezésére és feldolgozására szolgáló létesítményekkel kapcsolatos engedélyezési eljárások is az egyezmény hatálya alá tartoznak.
Legutóbb egyébként a paksi atomerőmű 2006-os üzemidő-hosszabbításához szükséges környezetvédelmi engedély kiadásakor kellett alkalmazni nukleáris létesítményhez kapcsolódóan az espoo-i egyezmény előírásait, akkor hatósági, ill. önkormányzati szervezésű közmeghallgatás történt Pakson és Kalocsán. A nemzetközi eljárásban Ausztria, Románia és Horvátország kívánt részt venni. Így közmeghallgatásra és hatósági konzultációra került sor Mattersburg, Oradea (Nagyvárad) és Osijek (Eszék) helyszínekkel.
A fentiek tükrében különösen érthetetlen, hogy Orbán és emberei ez idáig sem a pécsiekkel, sem a Pécs környékén élőkkel nem konzultáltak a Pécstől mindössze 8 kilométerre folyó bodai nagy aktivitású hulladék-elhelyezési programról, miközben a paksi bővítéssel kapcsolatos dokumentumokat is 30 évre titkosították.
Veszélyes és végtelenül hosszú üzem
Végezetül a Mecsekbe tervezett nukleáris hulladék tároló kapcsán idézném az Energia Klub "Melyik kert végébe? Radioaktív hulladékok és környezetünk" című tájékoztató egyik ide vágó bekezdését: "Minden radioaktív hulladéktároló tervezésekor az a cél, hogy minimalizálják, illetve lehetetlenné tegyék a hulladék bioszférával, illetve vízzel való érintkezésének lehetőségét. Az előbbire nyilvánvalóan azért van szükség, hogy a sugárzás ne okozzon kárt az élő környezetben, a víztől pedig azért kell távol tartani, hogy a sugárzó anyagok a vízben oldódva ne váljanak mobilissá, és a felszín alatti vízzel együtt áramolva ne kerüljenek be az ivóvizekbe, esetleg a felszíni vizekbe. Ezt egyrészt műszaki gátakkal (a hulladék csomagolásával, a tároló szigetelésével, hézagainak térkitöltésével), másrészt természetes gátakkal (így felszín alatti víztől való nagyobb távolsággal, a tároló vizet kevésbé vezető rétegben, illetve tektonikailag inaktív, vagyis földrengésmentes területen való kialakításával) próbálják kiküszöbölni. Ezeknek a feltételeknek elméletileg három típusú kőzet felel meg: a kristályos kőzetek (pl. gránit), az agyagos formációk és a só kőzetek. (…) Habár jelenleg ez a legelfogadottabb módszer, a geológiai képződményekbe való temetéssel több probléma is adódik, elsősorban abból a két tényből kifolyólag, hogy a nagy aktivitású hulladékok rendkívüli mértékben és hosszú ideig sugároznak. Így nemcsak a megfelelő elszigetelés problémáját kell megoldani, hanem azt is, hogy ez a szigetelés elég hosszú ideig kitartson. Márpedig ez szinte lehetetlen, hiszen a nagy aktivitású hulladékok esetében nem tíz vagy száz, esetleg ezer évekről beszélünk, hanem több százezerről. Ilyen távlatokban igen nehéz tervezni. Nem tudjuk, hogy a tárolóedény, annak anyaga, szerkezete menynyire áll ellen az idő vasfogának, a fűtőelemekből érkező folyamatos erős sugárzásnak és az idők során keletkező egyéb külső hatásoknak. Nem tudjuk, hogy a felszín alatti víz szintje hogyan fog változni az évek során: valóban olyan mélységben marad-e, mint a tároló létesítésekor volt (valószínűleg nem). És nem tudjuk azt sem, hogy az a geológiai formáció, amibe a hulladékot temették, mennyire marad stabil ennyi idő alatt (hiszen az, hogy eddig stabil volt, nem jelenti azt, hogy a jövőben is az marad). Ha a tároló helyét egy folyamatosan kiemelkedő területre tervezik – mint ahogy a Mecsek is az -, akkor a fokozott erózió miatt, ami a kiemelkedő területekre jellemző, a tároló könnyen a felszín közelébe kerül. Képzeljük csak el, hogy ha a kiemelkedés mértéke 1 cm/év, akkor a terület 100.000 év alatt 1 kilométerrel lesz magasabb! (…) A mélygeológiai formációba való temetés azt is jelenti, hogy a hulladék a tároló lezárása után már nem hozzáférhető (ha esetleg valami probléma adódik vele, nem lehet máshová helyezni), valamint azt is, hogy igen nehéz a környezetre gyakorolt hatásait monitorozni, figyelemmel kísérni. És végül említettük már az információátadás problémáját: ki tudja, meddig tudjuk megőrizni az utódok tudatában azt, hogy pontosan hova és milyen mélyre ástuk szemetünket?"
Mi nem hagyhatjuk, hogy a Fidesz ilyen felelőtlenül babráljon ki bárkivel!
Nem hagyhatjuk, hogy Magyarország területén a helyi és környékbeli lakosok beleegyezése nélkül tárolhassanak nukleáris hulladékot!
Az április 19-én zajló országos tüntetéssorozat részeként Pécsett nem csak a korrupció kormánya, de a dilettantizmus kormánya ellen is tüntetünk!
Kapcsolódó anyagok:
