Meddig úszhatják meg büntetlenül a nemzetek feletti cégek azt, hogy elszennyezik vizeinket, talajainkat, a levegőt, tönkreteszik bolygónk éghajlatát, meggyilkoltatják a környezetvédő aktivistákat, megmérgezik, kizsigelerik a munkásokat? Erre a problémára adhatna megoldást egy olyan kötelező hatályú nemzetközi egyezmény, amelynek célja az emberi jogok védelme a nemzetek feletti vállalatok tevékenységeivel szemben. Beszámoló a multik megregulázását célzó ENSZ egyezmény idei genfi tárgyalási fordulójának első két napjáról.
18 évvel ezelőtt, 2000 januárjában átszakadt az ausztrál Esmeralda tulajdonában lévő románia aranybánya vállalat, az Aurul nagybányai üzemének zagytározó gátja, és 100 ezer köbméter cianid- és nehézfém tartalmú zagy ömlött ki a Lápos patakba, ahonnan a szennyeződés Szamosba, majd a Tiszába került. A ciánszennyezés mérhetetlen pusztítást okozott az ökoszisztémában, a becslések szerint 1240 tonna hal pusztult el a Tisza magyarországi szakaszán. A halászati ágazatban 15 ezer ember megélhetése került veszélybe, és jelentős károk érték a turizmusban érdekelt vállalkozásokat is. Magyarország 29,3 milliárd forintos kártérítést követelt a bíróságon, de az Aurul illetve az ausztrál anyavállalat, az Esmeralda büntetlenül megúszta a pusztítást. Számtalan hasonló esetet lehetne felsorolni a világ minden részéről, amikor a nemzetek feletti vállalatok kibújtak a felelősségre vonás alól, a részvényeseik pedig szépen zsebre tették a profitot.
Ennek a tűrhetetlen helyzetnek vethetne véget kötelező hatályú nemzetközi egyezmény, amelynek célja a multik megrendszabályozása. Ennek érdekében 2014-ben az ENSZ Emberi Jogi tanácsa fontos lépést tett: elfogadta a 26/9. számú határozatot, amellyel létrehozott egy kormányközi munkacsoportot, amelynek feladata kötelező hatályú nemzetközi egyezmény tető alá hozása annak érdekében, hogy végre megregulázhassuk a nemzetek feletti vállalatokat az általuk elkövetett emberi jogsértések, környezetpusztító tevékenységek miatt illetve megelőzhessük a jövőbeni hasonló jogsértéseket.
E kötelező hatályú egyezmény tető alá hozását célzó kormányközi munkacsoport 4. ülésszaka tegnapelőtt kezdődött Genfben telt házzal. A Föld Barátai nemzetközi hálózat küldöttsége keretében idén is részt veszek az idei ülésszakon. (A tavalyi ülésszakról készített beszámolóm itt olvasható.)
Karin Nansen: A Föld Barátai nemzetközi hálózat elnöke ebben a rövid videófelvételben kifejti, hogy a nemzetekfeletti vállalatok tevékenysége által sújtott közösségek világszerte szeretnék elérni, hogy ügyeikben végre igazságot szolgáltassanak, véget vessünk a multik büntetlenségének. A nemzetek feletti vállalatok a világszerte rengeteg emberi jogsértésért felelősek: ráteszik a kezüket a vizeinkre, megszerzik a termőföldeinket, megsértik a munkavállalók, a parasztok, a benszülöttek jogait. Ezért is van szükség a multik megrendszabályozását célzó kötelező hatályú nemzetközi egyezményre. Az emberi jogoknak elsőbbséget kell élveznie a kereskedelmi és befektetési egyezményekkel szemben.
A készülő egyezmény tárgyalásainak tavalyi ülésszakán odáig jutottunk el, hogy a tagállamok és az ülésen részt vevő egyéb szereplők megvitatták az egyezmény tervezett elemeit, hogy milyen témákra terjedjen ki az egyezmény, stb. Idén már az egyezmény nulladik szövegtervezete került terítékre.
A Global Campaign to Dismantle Corporate Power tegnapelőtti sajtótájékoztatója.
A Global Campaign tegnapi sajtóközleménye.
Az első két nap komolyabb bonyodalmak nélkül zajlott, szerencsére az EU most nem próbálta megakadályozni a folyamatot, bár egyelőre úgy néz ki, a hét folyamán nem kíván aktívan részt venni a nulladik szövegtervezet részletes vitájában. Az EU tagállamok – Franciaország kivételével – nem szólaltak fel az első két napon, s egyelőre úgy néz ki, Unió genfi képviseletével összhangban passzívan követik a folyamatot. Előrelépés, hogy idén már Magyarország is jelen van, de a magyar diplomata sem szólalt meg a vitában.
Az egyezményt szorgalmazó kampánynak fontos eleme, hogy a Global Campaing ill. a Treaty Alliance aktív tagjai twitteren kommentálják az eseményeket (#BindingTreaty hastag), és az EU idén is rengeteg kritikát kapott. A visszajelzések alapján az EU főtárgyalójához is eljutottak a kritikák)
Miért kell kötelező egyezmény? Nem elég a meglévő rendszer, a vállalatok önszabályozása?
A tárgyalások során gyakran felmerül, hogy talán nem is kéne kötelező hatályú egyezmény, hiszen az ENSZ évekkel ezelőtt elfogadta már az Üzleti vállalkozásokra és emberi jogokra vonatkozó irányadó elveket (UN Guiding Principles on Business and Human Rights), és egyébként is nagyon jól működnek a válllalatok önkéntes vállalásai.
A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy hiába vannak már különféle önkéntes vállalások, azok nem akadályozzák meg a multinacionális cégeket a további visszaélések elkövetésében, ezért van szükség egy kötelező hatályú, kikényszerítő szankciókat is tartalmazó nemzetközi egyezményre. Ráadásul jelenleg a helyzet, hogy a meglévő szabadkereskedelmi- és befektetési egyezmények csak a multik érdekeit szolgálják: a külföldi befektetők – sokszor több milliárd dollárnyi kártérítést követelve – bármikor beperelhetnek egyes kormányokat, amikor azok az állampolgárok jólétét, egészségünk ill. környezetünk védelme érdekében meghoznak bizonyos intézkedéseket, miközben az óriáscégek büntetlenül folytathatják környezetszennyező, emberi jogokat sárba tipró tevékenységeiket. Úgy tűnik, fordítva ülünk a lovon: a nemzetközi egyezményeknek az embereket illetve. környezetünk védelmét kellene előtérbe helyeznie a multik profitja helyett.
(Ha valakit érdekelnek a további részletek az első ill. második nap történtekről, itt ill. itt olvashatja a European Coalition for Corporate Justice összefoglalóit.)
