100 éve született Dr. Ujvárosi Miklós, a hazai botanikus társadalom egyik jeles képviselője. Emlékére Vácrátóton, valamint a szülői háznál Hajdúnánáson egykori tanítványai és tisztelői koszorút helyeztek el. A centenáriumi év során Budapesten a Növényvédelmi Tudományos Napokon (MTA, 2013. február 19.), valamint a Botanikai Szakosztály tavaszi nyitó előadói ülésére szerveznek előadásokat.
Professzor Ujvárosi Miklós 1913. január 25-én született Hajdúnánáson. Szülei földművesek voltak. Két gyermeket neveltek fel, Miklóst és öccsét, Sándort. A család helyzetét nehezítette az első világháború. Édesapját elvitték katonának s ez idő alatt a kis Miklós gyermekparalízis betegséget kapott. A bénulás következtében csak évek múltán tudott gép és bot segítségével járni. Ezért tanulmányainak egy részét magántanulóként kellett, hogy elvégezze. A gimnázium 5. osztályától már a hajdúnánási reálgimnázium rendes tanulója, 1932-ben érettségizik, majd beiratkozik a debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti Karára, természetrajz-földrajz szakos hallgatónak. Az egyetem elvégzése igen komoly terheket ró rá, mert a család anyagi helyzete nem teszi lehetővé a bentlakást. Hajdúnánásról naponta jár be Debrecenbe, napi 14-16 órát van távol otthonról. Akaratereje példátlan. A föld és a növények szeretetét a szülői házból hozta. Huszonegy évesen Hajdúnánás környékének növényzetét kutatja. Már harmadéves egyetemista korától az Egyetem Növénytani Intézetének gyakornoka. Gyakorlatot vezet, hallgatóként az alsóbb éveseknek – a professzor távollétében – előadásokat is tart.
1937-ben szerzi meg a középiskolai tanári oklevelét. 1938 januárjában növénytan fő-, állattan és geológia melléktárgyakból szigorló vizsgát tesz, „Hajdúnánás vegetációja és flórája” című dolgozatával bölcsészeti doktorátust szerez.
1939. március 1-től nevezik ki a Debrecen egyetemi füvészkert gyakornokának 150 pengő fizetéssel. Ez időben előadásokat tart, gyakorlatokat vezet, botanikus kertet fejleszt. 1940-ben Kolozsvárra helyezik, az ottani botanikus kertbe kertészeti főintézőnek és tanársegédnek. Így növénytani kutatásai a Hajdúság és a Tiszamente után az erdélyi területekre is áttevődnek. Több dolgozata jelenik meg az idő tájt. Kolozsváron nősül meg, feleségül veszi a nagynevű botanikus professzor Nyárádi E. Gyula leányát.
1944. szeptember 7-én kiürítési parancs érkezik. Minden ingóságát hátrahagyva feleségével és gyermekeivel menekülésre kényszerül.
A Zala megyei Kehidára kerül, ahol a mezőgazdasági szakiskolában tanít. Itt is a család megélhetését biztosítva növénytani kutatásokat is végez. 1946-ban a keszthelyi Mezőgazdasági Középiskolába majd az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara Keszthelyi Osztályának Növénytani Tanszékére, gyakorlatok vezetésére kap megbízást.
1947-ben újra Debrecenben van, az Agrártudományi Egyetemre kerül adjunktusnak. Ekkor a természetes vegetációkutatástól a gyomnövénykutatás felé fordul. Intenzíven fog munkába és az FM pénzügyi segítségével tárja fel az akkori idők szántóföldi gyomproblémáit. Megjelenő dolgozatának címe: „Mi okozta a múlt évi 4,5 q-s búzatermést?”
1949-ben az MTA pallagi Növénytermesztési Intézetében kap állást. Itt veszi kezdetét az a nagyszabású kutatási tevékenység, amely az I. Országos Szántóföldi Gyomnövényfelvételezést jelenti. 1950-ben hét hónapi terepmunkával 80 helyen végezte el munkatársai segítségével az első országos gyomnövény felvételezést. 1951-ben jelenik meg „Szántóföldi gyomnövényeink” című könyve, mely 212 fajt tárgyal. Felsőbb utasításra 1952-ben az Intézetet az akkor már kialakított botanikus kert növényanyagával együtt Martonvásárra telepítik.
1952-ben, Dr. Ujvárosi Miklósnak addigi munkássága elismeréséül az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága a „tudományok kandidátusa” címet ítélte oda.
1953 szeptemberében az MTA Botanikai Kutató Intézetébe, Vácrátótra helyezik. A háromgyermekes család vándorlása itt ér véget. Ujvárosi professzor a Budapesthez közeli községben 26 éven át alkotott, és 25 évig volt az Intézet tudományos igazgató helyettese, a botanikus kert vezetője. A múlt században gróf Vigyázó Sándor által épített, Jámbor Vilmos és Band Henrik által tervezett és kivitelezett angolparkból szívós munkával, munkatársaival létrehozta hazánk egyik legszebb botanikus kertjét. A világ közel 500 intézményével magcsere kapcsolatot alakított ki. Tovább folytatta gyomkutatásait. 1968/70. között elindult a II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés is. 1965-től az MTA és az FM (MÉM) együttműködése alapján megkezdi a gyomspecialista szakemberképzést. Elsőként Dr. Kádár Aurél, a későbbi miniszteri főtanácsos került hozzá a gyomismereti szakma elsajátítására. Majd 1967-től kezdetét veszi a Gyomismereti tanfolyami képzés.
Az itt végzett Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomásokon dolgozó szakmérnökök segítségével készülnek a további gyomcönológiai felmérések. 1973-ban jelennek meg életének legfőbb művei, a „Gyomnövények” és a „Gyomirtás”. E két könyv kutatásainak a szintézise. Ez évben megszerzi a mezőgazdasági tudományok doktora címet és „Állami Díj”-at kap.
Ujvárosi professzor nemcsak agrobotanikus volt, hanem botanikusként, illetve botanikus kerti szakemberként is nagyot alkotott. Életében öt botanikus kert fejlesztésében játszott szerepet. A vácrátóti botanikus kertet 1960-tól Tóth Imre címz. egyetemi docens és Dr. Galántai Miklós kertészmérnökökkel fejlesztette. A gyűjtemény ma is „ékszere” a hazai botanikus kerteknek. Szakcikkei és szakkönyvei alapvető munkák az e témában kutatók számára.
1979-ben ment nyugdíjba és 1981. augusztus 15-én, Budapesten hunyt el. Egész élete – betegsége miatt – egy hatalmas küzdelem volt. Akik mellette dolgoztak, ezt személyesen láthatták, tapasztalhatták. Műveltsége, sokoldalúsága, hatalmas szakmai tudása, szigorú következetessége a kortársak és tanítványai előtt máig példaként áll.
Lásd még: Elcserélt fejek, avagy ki látható az emlékbélyegen?
