Feltűnően mellőzi a természetvédelmi szakma és a sajtó is a holland székhelyű Rewilding Europe elnevezésű szervezet jelentését. A Wildlife Comeback legnagyobb problémája az, hogy az általános vélekedéstől eltérően igencsak pozitív képet mutat a faji sokszínűségről és ezért nem hisznek neki. Kérdés, hogy a helyzet a jövőben is ennyire pozitív maradhat-e, hiszen az új tagországokban is elindult az intenzív mezőgazdaság pusztító hatása.
38 madár és emlősfaj helyzetét taglalja az a holland jelentés, amelyet méltatlanul mellőzött eddig a sajtó. Olyan állatokat kerestek a Wildlife Comeback jelentés megírásakor, amelyek populációját legalább ötven éve figyelik a szakemberek a jelenlegi unió területén. A dokumentumban többek között a parlagi sas, a daru, az európai bölény, a barnamedve és az eurázsiai hód életét követték figyelemmel. Az állatok mindegyikénél megállapítható, hogy populációjuk növekedik, sőt előfordul, hogy 3000 százalékkal többen vannak most, mint a vizsgálat kezdetén. Frans Scheper a szervezet vezetője szerint legalább száz fajnál lehet hasonló eredményre jutni, azonban az idő rövidsége és a pénzügyi forrás nagysága most csak arra volt elegendő, hogy 38 állatfajt tudjanak követni.
Nyugat Európában a jelentést nem követte szinte semmilyen érdeklődés, amely azzal is magyarázható, hogy szakmai berkekben a legtöbben a negatív híreket tartják igazán híreknek. A Rewilding koncepciója az elmúlt években egyre több helyen vált közkedveltté a környezetvédők között, mivel arra az ötletre épül, hogy ha a szakemberek megadják a szükséges alapokat, majd magára hagyják a természetet, akkor az ökológiai rendszer újrateremti önmagát, megőrizve a természetes egyensúlyt. A jelentés nemcsak arra bizonyíték, hogy a természet egy kis segítséggel valóban elvégzi a feladatait, de arra is, hogy szerintük nincs szükség komoly emberi beavatkozásokra. Ha hagyjuk, akkor az ökológiai szisztéma újrateremti önmagát és ez valóban lehetséges – vélekedik a szervezet.
A Rewilding Európa egészére nézve jelzett pozitív változást, amely bizony megrökönyödést válthatott ki. A sajtó és a legtöbb szakember általában a dél-keleti és a nyugati térségek sokszor elszomorító állapotát ismeri és figyeli, miközben az újonnan csatlakozott keleti területeken az eredmények tényleg bíztatóak. Azt azonban nem tudni, hogy ez meddig marad így.
A természetvédelem mai legnagyobb problémája az, hogy az intenzív mezőgazdasági tevékenység nem kedvez az élővilágnak, és ezzel küzdenek a fejlettebb államok természetvédői évtizedek óta. Azonban a még fejletlenebb kelet-európai részeken más a kép, legalábbis egyenlőre. Romániában és Bulgáriában, illetve szomszédaikban is a mozaik rendszerű mezőgazdaság a jellemző, ahol aránylag kisebb területeken, tradicionális földművelés folyik. Ez a rendszer lehetőséget ad arra, hogy a kisebb parcellák segítségével megmaradhasson a nagyfokú faji sokszínűség. A dombokon és az erdőkön még nem kezdődött el az intenzív erdőművelés, amely már Európa többi részére ugyancsak évtizedek óta jellemző. A keleti térségekre jellemző biodiverzitás keretei között számos állatfaj képes egymás mellett élni és így fordulhat elő, hogy bár egyes fajok bajban vannak az öreg kontinens nyugati területein, azok a Kárpátokban szinte háborítatlanul és nagy számban élnek most is.
A táj azonban változni fog, a kis területen gazdálkodókra hatalmas nyomás nehezedik, hiszen a piac egyre csábítóbb a nemzetközi intenzív termelésben jártas vállalatoknak és a nagy földbirtokokat építők számára. A földből élők helyzete érezhetően nehéz, így egyre gyakoribb, hogy a fiatalok inkább a városokba költöznek és ott keresnek munkát, miközben földjeiket nagyobb földbirtokokba olvasztják be, vagy egyszerűen parlagon hagyják. Ráadásul jövőre Brüsszel egy olyan reformmal jöhet elő, amely lehetőséget ad a külföldi feldolgozó iparnak, hogy az új tagállamokban, közvetlenül a földtulajdonosoktól vásárolhassanak. Félő, hogy ezzel drasztikusan felgyorsul az intenzív mezőgazdálkodás folyamata, amely természetesen a faji sokszínűség eltűnésével jár majd. Cserébe ezek az államok a megkapják az Európában már évről évre felvehető összegeket, amelyeket természetvédelemre költhetnek. Félő, hogy ez nem kompenzálja a veszteségeket, amit a faji sokszínűség szenved majd el az intenzív mezőgazdaság rohamos terjedése miatt.
Luke Dale-Harris szabadúszó újságíró és a Milvus Group romániai madártani és természetvédelmi szervezet számára végez média-szerkesztői munkát.
A cikket Bilkei Bora fordította.
