Elsőként a Hortobágyi Nemzeti Parkban jön létre a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő övezeti rendszer. Felmérték az “érintetlen” újszentmargitai Tilos-erdő Erdőrezervátum aktuális állapotát.
Mostanában röppent fel a hír: “elsőként a Hortobágyi Nemzeti Parkban jön létre a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő övezeti rendszer, amely biztosítja, hogy a világhírű erdős puszta egy része valóban érintetlen természeti tájjá alakulhasson”, ahol “a szikes puszták és mocsarak mellett az újszentmargitai Tilos-erdő is a természeti övezet részévé vált, így … a honfoglaláskori erdőssztyepp táj egy ikonikus darabját adjuk vissza a természetnek” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője.
De milyen is a korábbi évszázadok során a köznépnek „Tilalmas” erdő, az erdei legeltetéstől tiltással védett egyházuradalmi vadászerdő, amelyben azért tüzifa termelést és vágásos erdőgazdálkodást is folytattak. Az ősi sziki erdőssztyepp erdő részben a korai holocénben alakulhatott ki és maradt fenn mindmáig. Kiszáradt keményfás ligeterdő, sziki tölgyes szegélyek és facsoportok, kocsordos rétsztyepp és szolonyec szikes tisztások, nádas, sásos mocsarak és újra erdősödő fáslegelő alkotnak itt egyedülállóan gazdag és varázslatos tájat.
Zólyomi Bálint vegetációtérképén – amelyet egy 1963-as légifénykép alapján rajzolt meg, figyelembe véve Tallós Pál és Tóth Béla erdészkutatók eredményeit – az ősi eredetű öreg erdőssztyepp erdőt barna szín jelzi, míg a terület peremén a nemzeti park megalapítása előtt akáccal, magyar kőrissel, mezei szillel, amerikai kőrissel felújított „kultúrerdő” állományok találhatók. Az idegenhonos faállományokat azután a természetvédelem kocsányos tölgyesekre cserélte, amelyek degradáltak és inváziós fafajokkal erősen fertőzöttek. A terület többi részén mintegy negyvenöt éve teljesen felhagyott pusztarétek, elnádasodott mocsarak, spontán erdősödő fáslegelők és kiszélesedő erdőszegélyek alkotnak “háborítatlan vadon”-t.
Az erdőrezervátum egységes alapállapot felmérését az agrártáca, ill. a Hortobágyi Nemzeti Park megbízásából 2018/2019-ben készítették el, amely egy hosszú távú vizsgálatsorozat első lépése volt, hogy később pontosan értékelhessük a változásokat és jobban megérthessük az itt zajló természetes erdőökológiai folyamatokat. Az Ökológiai Kutatóközpont eredményekről beszámoló kiadványa áttekinti a margitai erdő különleges történetét, a faállomány és cserjeszint összetételét és szerkezetét, a holtfa viszonyokat, az aljnövényzet, valamint a nyugati csillagvirág és a magyar zergevirág populációinak aktuális helyzetét.
Kapcsolódó anyagok:
Több évtized után komoly előrelépés a hazai természetvédelemben
