Több mint két hónapja hullámzanak a kedélyek a lombkoronasétánynak „csúfolt” nyírségi faépítmény körül, miközben arról alig esik szó, hogy egyáltalán mire lenne való? Mit kellene látni egy ilyen pár méter magasságban kialakított szerkezetről – pláne annak tudatában, hogy valódi erdő sosem volt körülötte?
Még márciusban röppent fel a hír, hogy mire elkészült egy lombkoronasétány, kivágták alóla az „erdőt”. A létesítmény tulajdonosa, a települési polgármester nyilatkozata szerint nem volt feltétel a fák jelenléte. Újabban kreatív újságírók mesterséges intelligenciával felturbózott Photoshoppal „varázsoltak” erdőt köré, amely, ha a valóságban is létezne, bizonyára nagyszerű élményt nyújtana a látogatónak. Na, de milyen lett volna az élmény az eredeti elgondolás szerint?
Mi is az a lombkoronasétány?
A madárhangoktól zajos, sötét és párás esőerdőben kanyargó ösvény a fából ácsolt fogadóépülethez vezet – ahol kis lépcsőzés után eljutunk az indító teraszra. Itt kezdődik a móka. A szakadéknak is beillő mély völgy fölött függőhíd ível a következő, már élő fára épült platformig; a keskeny járdát két oldalról sűrű drótháló szegélyezi, korlátként pedig vastag kenderkötelek szolgálnak. Libasorban haladhat rajta végig meghatározott számú ember. Malájok, japánok, néhány amerikai turista, akikkel együtt érkeztem a nemzeti parkba. A függőhíd enyhén imbolyog, ahogy rálépek, és a talajszint minden lépéssel távolodik. Egyszerre csak 20-25 méter magasságban, tátongó mélység felett találjuk magunkat; az óriási fák „hóna alatt” – ahol a masszív, liánokkal és különös, fán lakó növényekkel borított törzsek még mindig az ég felé törnek, hogy végül ernyőszerű, roppant koronákká terüljenek szét. A függőhíd néhol kényelmesebb járdának adja át a helyét, ahol még inkább elmerülhetünk Borneó esőerdeinek szépségében. A látvány felejthetetlen – és nem csak azoknak, akik esetleg tériszonnyal küzdenek, hanem mindenkinek, akit a növényvilág sokfélesége, a ritkán látott formák rabul tudnak ejteni.
Mégis mit kellene látni a lombkoronasétányról?
Dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő program vezetőjének teljes véleménycikke >>>
