A rovat kizárólagos támogatója
Egy ismerősöm fordult hozzám kérdéssel, hogy mi a véleményem a citrusfélék héjkezeléséről (thiabendazol, imazalil, 2-fenilfenol). Nos én sem voltam eddig tisztában azzal, hogy mennyire lesújtó. Minél később kap a fogyasztás előtt egy élelmiszer valamilyen kémiai kezelést annál valószínűbb annak toxikológiai következménye.
Ez az alap-hozzáállásom, s ezért határozottan ellenzem az állományszárítás (pl. glyphosate, régen diquate és bromoxynil is) hazai gyakorlatát is.
A citrusfélék héjkezelő vegyületei a kereskedőknek kellenek, mert ezzel a tárolás időtartama kitolható, a rothadást okozó héjbetegségek nem hatalmasodnak el gyorsan. Nem képezi ez a termelő érdekét, ha nem tárol és persze a fogyasztónak semmi szüksége nincs rá! Sokféle tárolás alatti kezelés létezik még, s ezek között a burgonya (csírázásgátlás) és alma (fonnyadásgátló fényesítők) is előkelő helyet foglalnak el. Az olasz Ignazio Corrao kérdezte az ügyről az Európai Parlamentet. (2019. július 12)
Az 1129/2011/EU rendelet 2011 óta van hatályban. Ez a rendelet tiltja a citrusfélék bizonyos adalékanyagokkal (E230 [bifenil – állatkísérletekben hólyagrák okozásával gyanúsítják], E231 [2-fenil-fenol – állatkísérletekben hólyagrák okozásával gyanúsítják] és E232 [nátrium-ortofenil-fenolát – állatkísérletekben hólyagrák okozásával gyanúsítják]) történő kezelését, míg a thiabendazol (E233) gombaölő szer és növényvédő szer, valamint az imazalil – amelyet a citrusfélék felületére permeteznek tárolásuk meghosszabbítása érdekében – továbbra is megengedett. [Mindeközben mutagének, amely hatás után gyakran derül ki a karcinogenitás is.]
Számos tanulmány, köztük az amerikai környezetvédelmi ügynökség US EPA, azt találták, hogy ez utóbbi anyag rákkeltő. Ha a citrusfélék héját gombaölő szerekkel, adalékanyagokkal vagy tartósítószerekkel kezelték, ezt fel kell tüntetni a címkén. A törvény szerint a termelőknek címkéiken fel kell tüntetniük a viaszokkal és egyéb anyagokkal végzett kezeléseket. Amennyiben az imazalil a használt adalékanyagok közé tartozik, a törvény előírja, hogy a címkén kötelező figyelmeztetést – ’fogyasztásra alkalmatlan héj’ – kell adni. Ezek a követelmények azonban nem vonatkoznak a pomeló-ra, a grapefruit-ra és a lime-ra. Az EUB megállapította, hogy a 2-fenil-fenol maradékanyagra vonatkozó felső határértékeket a citrusfélék esetében 50-szer magasabb szinten kell rögzíteni, mint más gyümölcsök esetében. Meg tudja-e mondani a Bizottság, hogy: Ésszerűnek tartja annak jelenlegi biztosítását, hogy a citrusfélék héjból nyert termékek, például sütemények, lekvárok, koktélok vagy italok biztonságosak?’
Az EK-jog értelmezésében az élelmiszer-vállalkozók elsősorban az általuk forgalomba hozott termékek biztonságáért felelősek. A tagállamok végrehajtják a jogot, és kockázatalapú hatósági ellenőrzési rendszeren keresztül ellenőrzik a megfelelést. Amint arra a Bizottság az E-003305/2017 írásbeli kérdésre adott válaszában rámutatott, »az élelmiszerekben [az EU-ban forgalomba hozott] peszticid-szermaradványok mennyisége korlátozott a 396/2005/EK rendelet szerinti maximális szermaradvány-értékek (MRL) meghatározásával annak biztosítása érdekében, hogy az e határértékeket nem tartalmazó élelmiszerek biztonságosak legyenek a fogyasztók számára. Ezeket az MRL-eket a legfrissebb tudományos információk alapján felülvizsgálják.
« A Bizottság bízik abban, hogy az élelmiszerekben vagy azok élelmiszeren jelen lévő peszticid-szermaradványoknak való fogyasztói kitettség nem ad okot az európai polgárok egészségügyi aggályaira. Ezt megerősítik az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) által közzétett, az élelmiszerekben található peszticid-szermaradványokra vonatkozó éves jelentésekben bemutatott megállapítások, legutóbb 2019 júniusában összefoglalva az EU által koordinált többéves ellenőrzési program és a nemzeti ellenőrzési programok eredményeit.
« A Bizottság bízik abban, hogy az élelmiszerekben vagy azok élelmiszeren jelen lévő peszticid-szermaradványoknak való fogyasztói kitettség nem ad okot az európai polgárok egészségügyi aggályaira. Ezt megerősítik az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) által közzétett, az élelmiszerekben található peszticid-szermaradványokra vonatkozó éves jelentésekben bemutatott megállapítások, legutóbb 2019 júniusában összefoglalva az EU által koordinált többéves ellenőrzési program és a nemzeti ellenőrzési programok eredményeit.
A válasz tehát kincstári. Bízzunk benne, hogy rendben van minden, ha a ’tudomány’ feltár valamit, akkor változtatnak majd. Szóval a nyájas fogyasztó aggályaira semmi ok ez után a feltételes módban elhangzott válasz után? Őszintén kétlem.
Az EFSA a 2017-es évről az alábbiakat írja: ’Összességében az elemzett 88.247 minta 95,9%-a határérték alá esett (84.627 minta). A vizsgált minták 54,1%-ában nem jelentettek számszerűsíthető szermaradványokat (a mennyiségi meghatározási határérték (LOQ) alatti maradékszint), míg az elemzett minták 41,8%-a a maximális szermaradvány-értékek (MRL) szintjén vagy alatt tartalmazott számszerűsített szermaradványokat. Az étrendi kockázatértékelés kimutatta, hogy az elemzett mintáknál alacsony annak a valószínűsége, hogy az európai polgárok olyan szermaradvány-szintnek vannak kitéve, amely negatív egészségügyi eredményekhez vezethet.’
A citált anyag tehát 2017-es és nem a citrusfélék héjáról szól.
Az Európai Parlamentben is simán lehet mellébeszélni, vagyis nem Nagy István stábjának találmánya. Viszont érdemes megjegyezni, hogy 2017-ben (egy 2019-ben adott ’magas szintű politikusi’ válaszban) 54%-ban nem volt kimutatható szermaradék, míg 42%-ban volt, de a megengedett határértékek alatti, míg 4% volt kifogásolható, amely a fogyasztók egészségét akár veszélyeztette is. Akkor mi vajon melyik feléből vásárolhattunk? Abból, amiben van valami nem odaillő, vagy amelyik tiszta. Nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy 42:4 arány évenként módosul, attól függően, hogy az egészségügy miként módosítja a toxikológiai véleményét.
A 2017-es jelentés 2019-ben, olyan mint a halottkém megkésett jelentése. Utólag lettünk valamelyest okosabbak, persze ez a halott és követői állapotán nem változtat. Vagyis elképesztőnek tartom a késedelmességet, az eredmények összefoglalásának lassúságát. Kivel kell vajon megbeszélni az egyszerű tényeket, mielőtt megjelennének? Világos, hogy az alapul szolgáló RASFF adatbázis naprakész, vagyis ez az adatfeldolgozó kommunikálók szerintem szándékos lassúsága.
Az Európai Parlamentben is simán lehet mellébeszélni, vagyis nem Nagy István stábjának találmánya. Viszont érdemes megjegyezni, hogy 2017-ben (egy 2019-ben adott ’magas szintű politikusi’ válaszban) 54%-ban nem volt kimutatható szermaradék, míg 42%-ban volt, de a megengedett határértékek alatti, míg 4% volt kifogásolható, amely a fogyasztók egészségét akár veszélyeztette is. Akkor mi vajon melyik feléből vásárolhattunk? Abból, amiben van valami nem odaillő, vagy amelyik tiszta. Nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy 42:4 arány évenként módosul, attól függően, hogy az egészségügy miként módosítja a toxikológiai véleményét.
A 2017-es jelentés 2019-ben, olyan mint a halottkém megkésett jelentése. Utólag lettünk valamelyest okosabbak, persze ez a halott és követői állapotán nem változtat. Vagyis elképesztőnek tartom a késedelmességet, az eredmények összefoglalásának lassúságát. Kivel kell vajon megbeszélni az egyszerű tényeket, mielőtt megjelennének? Világos, hogy az alapul szolgáló RASFF adatbázis naprakész, vagyis ez az adatfeldolgozó kommunikálók szerintem szándékos lassúsága.
Nézzük akkor a konkrét kérdést és a három hatóanyagot:
1. thiabendazol (E233) – felszívódó, így mosással nem távolítható el; talajokban nagyon perzisztens DT50: 1,5-3 év (ezzel a paraméterrel szerintem a héj veszélyes hulladéknak minősül, és a kommunális szemétbe sem tehető), mutagén, US EPA – possible human carcinogen at high doses – ezekkel az paraméterekkel ‘csoda’, hogy még nem tiltják;
2. imazalil (enilconazole; chloramizol) – felszívódó, így mosással nem távolítható el; hormonmoduláns és reprodukciós zavart okozhat, mutagén, US EPA szerint – probable human carcinogen
3. 2-fenilfenol (E231) – Kontakt hatású, lemosható. Az EU több országában nem használják, csak ötben (CY, EL, ES, HR, PT) engedélyezett; nálunk nem. A Pesticide Action Network szerint Highly Hazardous Chemical – mutagén, állatkísérletekben hólyagrák okozásával gyanúsítják
Szóval a magam részéről, tudatos vásárlóknak semmiképpen nem javaslom a kezelt héjú citrusfélék vásárlását. Tessék megfontolni. Lehet úgy citromot facsarni, hogy a héjával ne érintkezzünk; egyáltalán mi keresnivalója van ilyen kezelt termékeknek a hűtőszekrényünkben?
