A rovat kizárólagos támogatója

A szeptember elején elfogadott Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia akkor mutathat helyes irányt a törvényben kitűzött klímasemlegesség eléréséhez, ha szakít az atomenergiától és az orosz gáztól való függőség kényszerpályájával, és az energiahatékonyság fokozása és a megújuló energiaforrások széles skálájának kiaknázása mellett teszi le a voksát – állapítja meg a Magyar Természetvédők Szövetsége egy frissen megjelent nemzetközi tanulmányban.

Az Európai Klíma Akcióhálózat (Climate Action Network / CAN Europe) és tagjai által ma közzétett új jelentés értékeli az EU-s kötelezettség mentén elkészítendő, 2050-ig szóló nemzeti klímastratégiákat. A jelentés megvizsgálja, hogy e dokumentumok jelenlegi formájukban segítenék-e az EU-t abban, hogy 2040-re klímasemlegessé váljon, amint azt a Párizsi Megállapodás 1,5°C-os célkitűzésének méltányos módon történő elérése megkövetelné.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a stratégiák kidolgozását és végrehajtását a tanulmány által lefedett országokban nagyon eltérő mértékű ambíció, politikai felelősségvállalás és közreműködés jellemzi.

A magyar nemzeti hosszú távú stratégiával kapcsolatban említésre méltó, hogy a 2020-ban elfogadott klímatörvénnyel és az EU-s céllal összhangban legalább 2050-re célul tűzi ki a klímasemlegesség elérését. Továbbá alapos áttekintést tartalmaz mind a halasztott, mind a korai cselekvési forgatókönyv költségeiről és hasznáról, összehasonlítja azokat az “ölbe tett kéz” forgatókönyv költségeivel, és megállapítja, hogy “az elkerült költségeket és a hozzáadott hasznokat figyelembe véve a korai cselekvési forgatókönyv a legköltséghatékonyabb forgatókönyv”.

Dönsz-Kovács Teodóra, a Magyar Természetvédők Szövetsége munkatársa elmondta: “A Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia nevet viselő magyar hosszú távú stratégia három lehetséges forgatókönyvének alapos értékelése az első lépés a helyes irányba. Fontos lenne azonban, hogy a stratégia egyértelműen az éghajlatváltozás és a nemzetgazdaság szempontjából legelőnyösebb, a korai cselekvés forgatókönyve mellett tegye le a voksát.  Sajnos még a korai cselekvési forgatókönyv is olyan kényszerpályákon mozog, mint az atomenergia és az orosz gáz iránti elkötelezettség; ezekkel mindenképpen szakítani kell, és fel kell tárni az energiahatékonyságban és a megújuló energiaforrásokban rejlő teljes potenciált, ahogyan azt több szakértői tanulmány is felvázolta.”

A nemzeti hosszú távú stratégiákat iránymutató dokumentumként kell használni valamennyi tagállamban az energiaátmenet tervezésében és értékelésében. Akkor lehetnek hatékonyak, ha biztosítják a rövid és a hosszabb távú politikák közötti összhangot nemzeti szinten.

Ennek fényében a jelentés felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb kérje be az összes hiányzó nemzeti hosszú távú stratégiát, és készítsen összesített értékelést a tagállamok kibocsátáscsökkentési ambíciójáról. A Bizottság adjon ki ajánlásokat a hiányosságok megszüntetésére, miután felmérte, hogy a tagállamok milyen messze vannak az ország klímasemleges pályára állításától.

Wendel Trio, a Climate Action Network (CAN) Europe igazgatója elmondta: A jelentésünkben kiemelt lehetőségeknek és hiányosságoknak viszonyítási alapként kell szolgálniuk a tagállamok számára, hogy eldönthessék, mibe érdemes a leginkább fektetniük a pénzüket az éghajlat-semlegesség elérése érdekében.

A Klíma Akcióhálózat angol nyelvű tanulmánya >>>

A tanulmány összefoglalója és Magyarországot elemző fejezete magyar nyelven >>>

Háttér és nemzetközi kitekintés:

Az Európai Unió tagállamainak hosszú távú nemzeti klímastratégiákat kell készíteniük, amelyekben legalább 30 éves távlatban bemutatják az éghajlatváltozással kapcsolatos és az energetikai átállásra vonatkozó menetrendjüket. Annak ellenére, hogy a benyújtási határidő 2020. január 1. volt, a magyar kormány csak idén szeptember elején fogadta el a stratégiát, és az Európai Bizottság értékelésének ütemezése sem egyértelmű

Csehország nem frissítette hosszú távú stratégiáját az irányítási rendelet értelmében, és újra benyújtotta a 2017-ben készített alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztési stratégiáit. Horvátország, Magyarország, Szlovénia és Spanyolország elhalasztotta stratégiáinak benyújtását, míg a lengyel dokumentum még mindig hiányzik.

Ami az ambíciót illeti, a magyar, a portugál, a szlovén és a spanyol hosszú távú stratégiák egyértelműen utalnak az EU 2050-re kitűzött klímasemlegességi célkitűzésére, és ugyanezt a célt tűzték ki az ország számára. A horvát nemzeti stratégiai stratégia elismeri az EU klímasemlegességi célkitűzését, de nemzeti szinten csak annyit említ, hogy “a klímasemlegesség lehetséges forgatókönyveit még ki kell dolgozni”. A cseh és az észt hosszú távú stratégia azt a célt tűzte ki (ráadásul Csehországra vonatkozóan csak indikatív jelleggel), hogy 2050-re az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 80%-kal kell csökkenteni, amit sürgősen aktualizálni kell.

Lengyelország ahelyett, hogy olyan hosszú távú stratégiát készített volna, amely előkészíti az utat az éghajlat-semlegesség felé, egy 2040-ig szóló, fosszilis tüzelőanyag-függő “lengyel energiapolitikát” készített. Ez az államkincstár által koordinált dokumentum valójában az állami tulajdonú energiacégeket és a nagy villamosenergia-ipari vállalatokat védi.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek