Egy orángutánbébit megöltek – nem elaltattak – a bázeli állatkertben, miután anyja, Revital meghalt. Ez egy “zoothanázia” esete, ahogy én nevezem, mert a csecsemő megölése nem kegyelemgyilkosságként történt, mert a kislány végtelen fájdalmaktól vagy gyógyíthatatlan betegségtől szenvedett – nem így volt. Az állatkert úgy döntött, hogy a bébi nem fogja túlélni, vagy nem lesz minőségi élete, mert nincs anyja aki felnevelje. Ez az állítás megalapozatlan. Szégyelljék magukat.
A bébi megölése etikailag nem védhető, bármit is mondanak az állatkert vezetői. Ez nem egy “radikális állatjogi” álláspont, hanem inkább az illemről és minden egyes élőlény életének tiszteletéről szól – a csecsemőt nem lett volna szabad megölni. És természetesen az anyát sem lett volna szabad teherbe ejteni. Az állatkertek egyébként sokszor egészséges állatokat ölnek meg a legkülönbözőbb öncélú okokból. Ezt sokan nem tudják. Az állatkertek ezt “menedzsment eutanáziának” nevezik, hogy szentesítsék ezt a szörnyű tettet. Az egyedeket “felesleges állatoknak” írják le, és levágják, megölik őket.
A BBC News Hannah Barnes “Hány egészséges állatot altatnak el az állatkertek?” című írásában olvashatjuk: “Az EAZA [Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége] nem teszi közzé ezeket a nyilvántartásokat, és nem is hirdeti az elpusztított egészséges állatok számát, de Dr. Lesley Dickie ügyvezető igazgató becslése szerint az európai állatkertekben egy adott évben valahol 3000 és 5000 közötti állaton hajtanak végre “menedzselési célú eutanáziát”.
Háromezer-ötezer állat egyáltalán nem kis szám. Valóban megdöbbentem, amikor megtudtam ezt a tényt, és azt, hogy ezt a nagyszámú állatot eldobhatónak tekintik az állatkertek vezetői, akik aztán béna kifogásokkal állnak elő, hogy miért ölték meg az állatokat.
2018 januárjában megtudtuk, hogy egy svédországi állatkert 2012 óta kilenc egészséges oroszlánkölyköt ölt meg – ők az “eutanázia” szót használták -, mert nem engedhették meg maguknak, hogy megtartsák őket. Azok az emberek, akik nem tudták, hogy az állatkertek ilyen undorító dolgokat művelnek, felháborodtak, ahogy kell. Miután 2014-ben a koppenhágai állatkertben lemészárolták Mariust, a fiatal zsiráfot, a világ minden tájáról kapcsolatba kerültem emberekkel, hogy mennyire meglepődtek és feldúltak, köztük sokan olyanok is, akik korábban soha nem foglalkoztak állatvédelemmel.
Azokat az állatokat, amelyek érthető módon megszöknek ketreceikből és az állatkertek borzalmas életéből, szintén rendszeresen megölik. 2022 decemberében a svédországi Furuviksparken állatkertben három csimpánzt lőttek agyon nem sokkal azután, hogy megszöktek ketrecükből, és nem sokkal később egy negyediket is megöltek. Az állatkertet bezárták, a csimpánzokat pedig azért ölték meg, mert az állatkertnek nem volt elegendő altatószer készlete. Azt is elmondták, hogy a csimpánzokat az emberi biztonsággal kapcsolatos aggodalmak miatt ölték meg.
Nyilatkozat a svéd EAZA Zoo Furuviksparken csimpánzok megöléséről
Amikor az állatkertek igazgatóit az egészséges állatok leölésének kérdésével kapcsolatban megszorongatják, gyakran azt állítják, hogy ez “szükséges”, vagy “meg kellett tenni”, vagy valamilyen elutasító stratégiát alkalmaznak, mint például: “Ez egy bonyolult kérdés”. Egy interjúban, amelyet Jenny Gray-vel, a Victoria állatkertek vezérigazgatójával (Ausztrália) készítettem, amikor az úgynevezett felesleges állatok leöléséről kérdeztem – azon gondolkodtam, hogy vajon ő is Marius vagy más olyan állatok megölését választotta volna-e, amelyek ilyen vagy olyan okból nem tudtak hozzájárulni az állatkertje tenyésztési programjához -, azt mondta: “Szándékosan nem adtam egyszerű válaszokat bonyolult kérdésekre. Sok érvet lehet felsorakoztatni. Remélem, hogy az etikát tanuló diákok nem csak a személyes véleményüket, hanem az ellenkezőjére vonatkozó hihető érveket is finomíthatják, pontosíthatják. Természetesen sok ellenérv van, amelyek arra támaszkodnak, hogy azt tegyük, ami helyes és ami tisztességes.
Az egyébként egészséges egyedek megöléséről dönteni tényleg egyáltalán nem bonyolult. Az állatkerteknek nem szabadna egészséges állatokat megölniük, és ha az állatkertek gazdálkodási gyakorlata “megköveteli” az egészséges állatok megölését, akkor ezen a gyakorlaton változtatni kell. Most azonnal, még ma.
Természetesen a fogságban történő tenyésztést is meg kell szüntetni. Az állatkertekben született állatokat valószínűleg soha nem fogják “visszatelepíteni” eredeti élőhelyükre, és lehet, hogy csak azért ölik meg őket, mert az állatkertek haszontalannak találják őket. Bármilyen felháborítóan hangzik is ez, ez a valóság, aminek soha, de soha nem szabadna megtörténnie.
Összefoglalva: a Bázeli Állatkert 100%-ban felelős ennek a bájos kis bébinek a túlságosan rövid életéért; az állatkert felelős azért, hogy mindenféle jogos ok nélkül megölték; az emberek, akik ezt a felháborító döntést hozták, szégyelljék magukat; az állatkertnek komolyan meg kellene fontolnia, hogy nyilvános fórumot tartson arról, hogy mit rontott el; az állatkertnek be kellene fejeznie a fogságban történő tenyésztést; az állatkertnek emlékművet kellene építenie az orángután bébinek, és talán fontolóra kellene venni, hogy elnevezzék – ahelyett, hogy “ez”-nek neveznék – posztumusz; és az állatkertnek abba kellene hagynia a titkolózást, hogy mit “szabad” tenniük – megöltek egy bébit, és megfosztották őt minden további élet lehetőségétől, és ezért pellengérre kellene állítani őket azért, amit tettek, nem pedig tisztára mosni. Megöltek egy fiatal orangutánt feleslegesen, és szeretném, ha az emberek kifejeznék, amit ők maguk valóban éreznek a szívükben, és nem bújnának többé szentesített dolgok mögé, mert akkor talán lesz némi előrelépés. Biztos vagyok benne, hogy az ehhez hasonló események újra meg fognak történni, és ugyanazokat a régi béna kifogásokat fogjuk hallani erre és más hasonló szörnyű tettekre.
Patti Ragan, a Center for Great Apes alapítója, az állatkert állítására reagálva, miszerint az állat jólétéért való aggódás miatt ölték meg a bébit, elmondta nekem:
“Az újszülött orangutánok kézzel történő nevelése nem teszi lehetetlenné, nem akadályozza meg hogy szükség esetén más orangutánokkal összerakják, összeszoktassák őket. A menhelyen élő orangutánok párokban vagy kis csoportokban élnek, és az emberekkel együtt töltött évek után ismerkednek csak össze. Nem igaz az az általánosítás, hogy a kézzel nevelt orangutánok nem élhetnek társas-, vagy csoportos életet… és hogy nem szaporodnak. Amikor oly sok ember és szervezet Borneón és Szumátrán, valamint állatkertek és menhelyek szerte a világon azért küzdenek, hogy megmentsék minden egyes orangután életét, ez a helyzet, amikor egy kritikusan veszélyeztetett faj újszülöttjét elaltatnak, az szívszorító és beteges. De megtörtént. Remélhetőleg a lehetőségek és a lehetőségek nagyobb tudatosítása befolyásolni fogja, vagy akár meg is menti a jövőben egy másik, válsághelyzetbe kerülő újszülött életét.”
Mark Bekoff 2023. február 03.
Nyitókép: illusztráció Fotó mediadrum images Syahrul Ramadan
