Növekedni, fejlődni vagy fennmaradni: ez itt a kérdés – de mi a mérés?

A konvencionális mutatókkal mért gazdasági növekedési paradigma meghaladásának gondolata nem új keletű. Tavaly volt ötven éve, hogy a Római Klub 1972-ben közreadta első jelentését A növekedés határai (The Limits to Growth) címmel, amely két évtizednyi világgazdasági konjunktúra-időszakot követően elsőként hívta fel a tágabb nemzetközi közvélemény figyelmét arra a tényre, hogy lehetetlen a végtelenségig fenntartani a termelési és fogyasztási mutatókon alapuló gazdasági növekedést. Idén pedig Ernst Friedrich Schumacher A kicsi szép – Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról (eredeti címén: Small Is Beautiful: A Study of Economics As If People Mattered) című ikonikus könyve lett ötvenéves, amelyben a szerző szemléletesen mutatja be, hogy miért téveszme a gazdasági kibocsátás kényszeres maximalizálására törekedni. Ennek alternatívája az optimális méretekre és mértékekre törekvés lehetne.

A fent említett művek megjelenése óta eltelt fél évszázadan kisebb mozgalommá vált a leggyakrabban használt formális gazdasági mutatót, az egy főre eső bruttó hazai összterméket (angol rövidítéssel: GDP-t) kiegészíteni és/vagy helyettesíteni hivatott alternatív mérőszámok kidolgozása és kiszámítása – vagy jobb híján becslése – a világ országaira, ami társadalomtudomány-elméleti és módszertani viták sokaságát eredményezte, és eredményezi mindmáig.

A hagyományos közgazdasági növekedési paradigmával szembemenő alternatív mérőszámok sajátossága, hogy kisebb-nagyobb mértékben figyelembe vesznek a gazdasági-piaci szempontokon túl társadalmi, környezeti és/vagy politikai szempontokat is, mint például a jövedelmi egyenlőtlenséget, születéstől várható élettartamot, ökológiai lábnyomot, nemek közötti egyenlőtlenséget, szubjektív jóllétet és elégedettséget, emberi és állampolgári jogok érvényesülését stb. A teljesség igénye nélkül néhány ismertebb kompozit mutató, amelyeket különböző szervezetek nemzetközi szakértői készítenek, számolnak ki és publikálnak rendszeres időközönként országadatok alapján:

• HDI: Human Development Index, vagyis emberi fejlettségi mutató. Az Egyesült Nemzetek Szervezete által készített mutató, amely a GDP mellett figyelembe veszi az iskolázottságot és a születéstől várható élettartamot. Az elmúlt évtizedben elkészítették a mutató társadalmi egyenlőtlenséggel diszkontált változatát, az IHDI-t (Inequality-adjusted Human Development Index) is.
• BTI: Better Life Index, vagyis „jobb élet” mutató. Ez a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által készített mutató összesen 11 területet vesz figyelembe, melyek a lakhatás, a bevétel, a foglalkoztatottság, a szociális háló, az oktatás, a környezet, a civil szektor, az egészségügy, a szubjektív jóllét, a közbiztonság, illetve a munka és magánélet egyensúlya. A mutató sajátossága, hogy annak honlapján az odalátogatónak lehetősége van arra, hogy maga súlyozza az egyes komponenseket, ezáltal mintegy interaktív módon változtatva az országok pontszámát és sorrendjét.
• SSI: Sustainable Society Index, vagyis fenntartható társadalom mutatója. 2019-ig a hollandiai Sustainable Society Foundation készítette el és adta közre az adatállományt, azóta pedig a Kölni Egyetem vette át ezt a feladatot. Ebben az esetben nem egy, hanem három mutatóról van szó – ezek az emberi jóllét (Human Wellbeing), a környezeti jóllét (Environmental Wellbeing) és a gazdasági jóllét (Economic Wellbeing) mutatói –, amelyek további 21 pillérváltozóból tevődnek össze.
• HPI: Happy Planet Index, vagyis „boldog bolygó mutató”. A londoni New Economics Foundation fejlesztette ki és publikálta a mutatót egészen 2019-ig, azóta pedig a szintén londoni Wellbeing Economy Alliance látja el a feladatot. Ez a mutató a születéstől várható élettartamot, a szubjektív jóllétet (elégedettséget), valamint az ökológiai lábnyomot (mint diszkontáló tényezőt) veszi figyelembe.
• LPI: Living Planet Index, vagyis „élő bolygó mutató”. A Természetvédelmi Világalap (angol rövidítéssel WWF) és a Londoni Zoológia Társaság által közösen készített biodiverzitás-mutató. A fenti mutatókkal ellentétben ez kimondottan csak a természeti környezet állapotát méri, pontosabban a biológiai sokféleséget a világ különböző részein élő gerinces fajok populációinak változása alapján.

Tucatnyi további mutatóval lehetne még folytatni a felsorolást, a fent említett esetek ugyanakkor jól illusztrálják azt az összetettséget, amely az alternatív fejlődési és fenntarthatósági indexek legtöbbjére jellemző. Általános tendencia, hogy azok a mutatók, amelyek nagyobb hangsúlyt helyeznek a jóllétre, egy bizonyos szintig korrelálnak a formális gazdasági teljesítménnyel, de egy szint után már egyre kevésbé. Ezzel szemben azok a mutatók, amelyekben a környezet állapota és a fenntarthatóság játszik nagyobb szerepet, nem korrelálnak vagy éppen negatívan korrelálnak a formális gazdasági fejlődéssel és fejlettséggel.

Felmerül a kérdés, hogy melyik mutató lehet a legalkalmasabb a fejlődés kifejezésére. Erre a kérdésre már megadta a választ többek között Kornai János; önmagában egyik mutató sem képes kifejezni egy olyan összetett jelenséget, mint a fejlődés (és fejlettség). Minderről Kornai az Erőltetett vagy harmonikus növekedés: gondolatok a gazdasági növekedés elméletéről és politikájáról (1972) című könyvében így ír:

„Elerjedt szokás egyetlen mutatóval jellemezni valamely ország fejlődését: többnyire a bruttó hazai termék (GDP) vagy a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedési ütemével. […] Az egyetlen mutatóval való mérés súlyos, tudományos-módszertani és gazdaságpolitikai vétke alól nem adhat felmentést semmiféle egyszerűsítési törekvés. Az orvostudomány is kénytelen vállalni ezt a bonyodalmat, amikor az ember egészségi állapotát nem egyetlen mutatóval (pl. csak a vérnyomásával vagy csak a testsúlyával) írja le, hanem ha kell, 10 vagy 50 vagy 100 mutatót is figyelembe vesz.”

Érdemes megjegyezni, hogy Kornai könyve ugyanabban az évben jelent meg, mint amikor a Római Klub kiadta első jelentését a növekedés korlátairól.

A gazdaság, társadalom és környezet állapotának mérése tehát fontos, éppen ezért nem mindegy, hogyan viszonyulunk az egyes mérőszámokhoz. A fenntarthatatlanság problémáját önmagukban természetesen nem oldják meg a GDP-t kiegészítő vagy helyettesítő alternatív mutatók, viszont az ökológiai krízis enyhítésében, illetve a megoldáskeresésben alapvető jelentőséggel bír az, hogy a jövőben milyen mutatókkal fejezzük ki a makrogazdaság teljesítményét, és ezzel összefüggésben mit is tekintünk gazdasági tevékenységeink végső céljának. Ugyanis – mint erre sokan felhívták már a figyelmet –, amit mérünk, az hatással van arra, amit teszünk.