A világon fellelhető hét tengeriteknős-fajt érintő legújabb tudományos felmérés szerint a hüllők egyedszáma általánosságban növekszik a több éve tartó védelmi erőfeszítéseknek hála, amelyek kulcsszerepet játszanak regenerációjukban, még a kisebb állományok esetén is.
A tengeri teknősök több okból szenvedtek el populációs hanyatlásokat, többek között járulékos fogásként a halászhálókban, vagy a kifejlett egyedek, illetve tojásaik begyűjtése miatt. Az állománycsökkenések az ötvenes évektől világszerte ösztönözték a védelmi erőfeszítéseket, úgymint a szigorú halászati kontrollnak és a partok védelmének bevezetését.
Jelenleg a hét teknősfajból hat sérülékenyként, veszélyeztetettként vagy kritikusan veszélyeztetettként van besorolva a Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listáján. (A kritikusan veszélyeztetett fajok egyetlen lépésre vannak a kihalástól.) A vizsgálathoz a nemzetközi kutatócsapat mind a hét fajt felölelő, 299 költőhelyet érintő felmérést tanulmányozott. Miután tizenhét régióra leosztva csoportosították az adatokat, kiderült, hogy a populációk 12 régióban a regenerálódás útjára léptek – írják a szerzők a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmányukban.
A legnagyobb változást az Indiai-óceán délnyugati részén élő közönséges levesteknősöknél figyelték meg, amelyek egyedszáma évente átlagosan 18 százalékkal nő. A szerzők szerint összességében a javuló trend a fészkelőhelyek védelmének, a biztonságosabb halászati felszereléseknek és a tengeriteknős-termékek kereskedelmét érintő nemzetközi tiltásnak köszönhető. Mindennek ellenére a hüllők egyre ritkábbak az öt másik elemzett régióban, leginkább a kérgesteknősök állománya hanyatlik a Csendes-óceán keleti részén. Az egyedszám-csökkenés évente 16 százalékos, ennek oka talán a kevesebb táplálékban vagy a halászatban keresendő.
cserepes teknős tojásokA kutatók szerint a globális kép mindenképpen biztató, de nem teljes.
A legtöbb felmérés nem tart elég hosszú ideig egy trend kimutatásához, és elegendő publikált adatot a teknősök által használt 58 régióból csak 17-nél leltek fel.
Gail Schofield, a vizsgálat társszerzője az ABC Newsnak kifejtette, míg az eredmények azt jelzik, hogy a globális erőfeszítések sikeresek, ők mégis csak óvatosan optimisták, mondván, a sikerek ellenére a védelmi programokat nem szabad feladni.
Emellett egyéb okai is vannak annak, hogy nem szabad még elégedetten hátradőlni.
A teknősök egyedszámát általában egy bizonyos időszakban, egy bizonyos helyen a nőstények kivájta fészkek száma alapján becsülik fel, és abból vonnak átlagot. Tehát, bármely olyan esemény, amely az utódok nagyarányú elhullását váltja ki – amelyhez hasonlót megfigyeltek Queensland északi partjainál, a Raine-szigeten –, nem tükröződik a populációs becslésekben egészen addig, míg a teknősök el nem érik az ivarérettséget. Szavai szerint a Raine-szigeten aggasztó trendek figyelhetőek meg. A közönséges levesteknősök legnagyobb fészkelőhelyén ugyanis az emelkedő tengerszint miatt a partok kimosódnak, a fészkek összeomlanak, ami drasztikusan csökkenti az ivadékok túlélési esélyeit. A Bundaberg közeli Mon Reposnál pedig a 2016-17-es, abnormálisan magas homokhőmérséklet a költési időszakban a megszokottnál több ivadékkal végzett, mivel az apróságok az óceán felé tartva túlhevültek. Megint más populációk hanyatlanak vagy egészségtelennek tűnnek. Floridánál például sok tumoros fiatal teknőst figyeltek meg. A szerzők ezért hangsúlyozzák, hogy eredményeik alapján továbbra is nagyon fontos az állatok védelme, valamint az állandó monitorozás. (hirado.hu)
