A Nébih elődjénél vetette fel az irodisták egy csoportja, hogy növényvédő szakmérnök elnevezés erre a szakmára snassz. Azt, hogy miért is ne lehetnének ők növényorvosok (élből kapnák így a doktori címet), hasonló társadalmi megbecsültséggel, mint a humán- és állatorvosok. Nos, talán azért, mert a növényorvosok nem gyógyítanak. Irtanak, pl. gyomokat (gyomirtók, herbicidek) és rovarokat (rovarirtók, inszekticidek és akaricidek).
Elvileg gyógyíthatnák a mikrobiális okból beteg növényeket, de vírusok elleni kémiai védekezés nem létezik és baktériumok ellen az antibiotikumok nem alkalmazhatók, hiszen antibiotikum-ellenálló törzseket generálna a környezetünkben és nem tudna tekintettel lenni az antibiotikum-allergiásokra sem, ha táplálékunk lenne velük szennyezett. Maradtak tehát a gombaölő szerek (fungicidek), amelyek közül az azol/conazol-típusú vegyületeket ugyanúgy ki kellene vonni a növényvédelmi gyakorlatból, mint az antibiotikumokat, hiszen társvegyületeik humángyógyászatban életmentőként használják. Míg az itteni vegyületek többségének megelőző (ez a környezet időnként szükségtelen szennyezését jelenti, hiszen menetrendszerű, vagyis nem oksági) és nem kuratív (gyógyító) hatása van. A növényorvos megnevezés tehát céltévesztő. Nem beszélek még arról, hogy a mai végzetteknek komoly toxikológiai képzettségük nincs, vagyis mit sem tudnak az általuk használt vegyületek súlyos mellékhatásairól. Ma főként rákkeltő (pl. glyphosate) és hormonmoduláns (pl. azolok/conazolok) hatásaikat mutatta fel eddig a tudományos világ.
A szemlézett hír: AM: fontos kihívások várnak a növényorvosokra MTI, 2023. november 8. – utánközlés pl. Magyar Hírlap
„Az élelmiszerlánc biztonságát a gyökerétől, tehát a növényvédelemtől kell garantálni, ezért a növényorvosok, növényvédelmi mérnökök szakmai naprakészsége nem csupán tudományos érdek, hanem a társadalom, az emberek életére is hatással van – jelentette ki Nobilis Márton, az Agrárminisztérium élelmiszeriparért és kereskedelempolitikáért felelős államtitkára a XVIII. Növényorvos Napon Budapesten szerdán, az Agrárminisztérium (AM) közleménye szerint.”
– Nobilis Márton jogász, politikus és kommunikációs szakember – olvasom. Semmi kitapintható köze a mezőgazdasághoz, kemizáláshoz és toxikológiához azon túlmenően, hogy ezen a területen fáradozik most éppen. Sokoldalúan használható politikus. Persze ezt megszokhattuk már. Mostanában mindenhol jogászok és közgazdák kerekednek a mezőgazdasági és környezetvédelmi szakemberek fölé.
„Az államtitkár hozzátette, sok feladat áll a növényekkel foglalkozó szakemberek előtt, hiszen egy rendkívül változó világban élünk. Kifejtette, nagy kihívások állnak Magyarország előtt is, mert a jövő év második felében ellátja majd a soros uniós elnökséget. Ezen időszak alatt pedig komoly szerep hárul majd a növényorvosokra is, akik szakmai összefogására a továbbiakban is szükség lesz, mert a fenntarthatóság jegyében szigorítások várhatóak az Európai Unióban.”
– Már miért éppen a növényorvosokra várna kiemelt szerep ez idő alatt? Az Európai Unió szakemberei a re-regisztrációs tevékenység során egyre több hatóanyagot levesznek az ún. pozitív listáról, vagyis a tagállamok ezt követően készítményeik használatát nem engedélyezhetik. A mennyiségi felhasználás csökkentése – ami ellen méhész miniszterünk, aki úgy mellesleg a hazai természet- és környezetvédelemért is felelős kézzel-lábbal ágált – egyidejű kitétel.
„Az EU-s célok között a fenntartható növényvédelem megvalósítása, a kémiai növényvédő szerek használatának csökkentése is megjelenik – tette hozzá a tájékoztatás szerint. A közleményben Nobilis Márton kiemelte, a rendelettervezetek tárgyalása során fő törekvés egy olyan új szabályozás megalkotása, amely úgy járul hozzá a környezeti- és klímacélok megvalósításához, hogy közben a gazdák versenyképességének megőrzését és az élelmezésbiztonságot [legyen élelmiszer, ami nálunk álságos szempont, mert nincs benne hiány] sem veszélyezteti. Az agrártárca számít a növényorvosok szaktudására, akik tudományos eredményeikkel és javaslataikkal Magyarország élelmiszerellátását tovább erősítik – fűzte hozzá.”
– Magyarország agrárpolitikájának sarkalatos pontja tehát a közkecske, ami éppen a káposztánkra mered. Fegyelmezett marad azonban, mert tudja mi a dolga. Viszont a Növényvédelmi Tudományos Napok (a kamara szintjén tudományos) a növényvédőszer-használat szempontjai szerint tárgyalja a kérdést, mellékhatásokat nem említ, azt a XIII. Ökotoxikológiai Konferencia majd november 24-én teszi más hozzá ehhez a képhez. A két rendezvénynek mások a hallgatói és így az élelmiszerbiztonságra (a táplálék legyen szermaradékmentes, egészséges) való speciális rálátás ki sem alakulhat az interpretáló állami vezetők fejében. Bizonyosra vehető, hogy az Agrárminisztérium nem képviselteti ez utóbbi konferencián magát, mint korábban sem tette. Az élelmiszerbiztoság nálunk csak szépelgő politikai sordísz, amit tényleges aktivitás már nem követ. Megelégszünk a lila köddel.
Darvas Béla ökotoxikológus professzor írása a greenfora készült.
Nyitókép: Nobilis Márton AM államtitkár Fotó: MTI / Balogh Zoltán
