8 milliárdan élünk a bolygón. Egészen pontosan persze nem tudhatjuk, most valószínűleg vagy egy kicsivel többen, vagy egy kicsivel kevesebben a 8 milliárdnál, de annyi nagyon valószínű, hogy 2022. november 15-én érjük el a 8 milliárdot. Az előző milliárdforduló 2011-ben volt, a hatmilliárdot pedig 1999-ben értük el.
7-ről 8 milliárdra tehát mindössze 11 év alatt ugrott a bolygó népessége, ehhez képest az első milliárd elérése még 200-300 ezer évbe telt a fajunknak. Ezt a mérföldkövet az 1800-as évek legelején értük el, az azóta eltelt 200 évben tehát hétszer annyit nőtt a Föld lakossága, mint azelőtt több százezer év alatt.
António Guterres ENSZ-főtitkár szerint 2022. november 15. remek alkalom arra, hogy változatosságunkat és az emberiséget ünnepeljük, valamint örüljünk annak, hogy az egészségügy fejlődése soha nem látott mennyiségű ember számára tette lehetővé, hogy korábban elképzelhetetlen hosszúságú életet éljen, emellett a gyerekhalandóságot és az anyai halálozási rátát is drasztikusan csökkentettük.
Az ENSZ közelmúltbéli népesség-előrejelzéseinek igazuk volt abból a szempontból is, hogy valóban lassulni kezdett a népességnövekedés üteme, jelenleg a növekedés már csak évente 1 százalékos, holott ötven éve még 2 százalék felett is járt ez a ráta. Persze jelenleg még az 1 százalékos növekedés is azt jelenti, hogy évente 80 millióval, azaz egy németországnyi emberrel leszünk többen.
Az ENSZ számításai szerint ha a helyzet nem változik drasztikusan, 2030 környékén éri el a bolygó lakossága a 8,5 milliárdot, 2050-re pedig kb. 9,7 milliárdnyian leszünk. Az emberi népesség a 2080-as években tetőzik majd 10,4 milliárd fő körül, és 2100-ig nagyjából ezen a szinten is marad, majd csökkenésnek indul.
A világ legnépesebb országa valószínűleg már 2023-ban India lesz, és a 2050-es évekig előre jelzett népességnövekedés több mint feléért India mellett hét ország lesz felelős: Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Nigéria, Tanzánia, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyiptom és Etiópia. Ebből is látszik, hogy a növekedés nagy része Délkelet- Ázsiában és Afrikában koncentrálódik.
Ehhez képest már 61 olyan ország van, ahol 1 százalékos vagy annál nagyobb népességcsökkenést prognosztizál az ENSZ a következő években. Magyarország is közéjük tartozik, a népesség az 1980-as csúcs, a 10 698 682 fő után indult csökkenésnek, 2050-re 8,7, 2100-ra 7 millió körül lesz az ország lakossága. A fogyás már nem korlátozódik csupán Európára, a világ népességének kétharmada olyan országban él, ahol a termékenységi ráta a népesség szinten tartásához szükséges 2,1 alatt van.
Mindezzel együtt a várható élettartam persze növekszik, a születéskor várható átlagos élettartam globális átlaga 2019-ben – tehát a koronavírus-járvány előtt – 72,8 év volt, ami majdnem 9 évvel magasabb az 1990-es szintnél. 2050-re a globális átlag 77,2 év körül lehet majd, a jelenlegi adatok azonban ebben a mutatóban a legkevésbé fejlett országok csaknem hétéves lemaradását jelzik a fejlettektől.
Ezzel persze az idősek száma is növekszik, a 65 évesek vagy annál idősebbek aránya jelenleg 10 százalék körüli, és ez 2050-re 16 százalékra növekszik. Ekkor a 65 évesnél idősebbek kb. annyian lesznek majd, mint a 12 évnél fiatalabbak.
Az ENSZ szerint munkaerő-gazdálkodás szempontjából a Szaharától délre lévő afrikai országok többsége, valamint Ázsia és Latin-Amerika több állama óriási fejlődési lehetőség előtt áll, hiszen csak a közelmúltban sikerült csökkenteniük a születések számát, emiatt pedig a következő években a munkaképes korúak aránya növekedni fog a teljes lakosságon belül.
Folytatás a Telexen: Nem vagyunk túl sokan?
