A Global Witness Campaign Group kutatása szerint, a globális pénzügyi intézetek és vagyonkezelők összesen 119 milliárd dollárnyi finanszírozást juttattak 20 olyan agrárvállalkozásnak, amelyek a párizsi klímaegyezmény óta eltelt öt évben jelentősen hozzájárultak az erdők pusztulásához.
Annak ellenére, hogy a vállalatok a légkörbe került széndioxid megkötése érdekében egyre nyitottabbak az erdőtelepítésekre, kevésbé ügyelnek az ellátási lánc beszállítói szakaszaiban végrehajtott erdőirtásokra, a befektetői figyelem pedig leginkább csak a közvetlen vállalati kibocsátásra és annak visszaszorítására irányul.
Az öt legnagyobb banknak – köztük a BNP Paribasnak és a Commercial Bank of China-nak – nincsenek erdőirtással kapcsolatos előírásai, az általuk támogatott 20 agrárvállalat pedig rákerült a Forests & Finance ernyőszervezet nyilvános listájára, mivel szerintük veszélyt jelentenek az erdőkre olyan tevékenységek miatt, mint a szója és olajpálma termesztés, valamint a szarvasmarha tenyésztés.
A Financial Times szerint a legnagyobb finanszírozó a Commercial Bank of China a 20 vállalatból 8-nak látta el a finanszírozását és 1,1 milliárd dollárnyi hitelt nyújtott a Cofco International kereskedelmi vállalatnak, amely 2019 és 2020 között vélhetően 20 000 hektár erdőt irtott ki Brazíliában.
A JPMorgan 2018 és 2019 között kötvényekkel finanszírozta a Cargil kereskedelmi vállalatot, amely olyan beszállítóktól vásárolt szójababokat, amelyek óriási területeken tarolták le az esőerdőket.
Ha a bankoknak és pénzügyi társaságoknak van is erdőirtással kapcsolatos irányelvük, annak gyakran elég szűk a hatásköre és csak bizonyos védett trópusi esőerdőkre, vagy ritka erdőségekre vonatkozik. A rendelkezéseket ráadásul nagyon nehéz betartani, hiszen a bankok hiába kérik meg az ügyfeleiket, hogy ne dolgozzanak erdőirtást végző beszállítókkal, azok nem tudják ellenőrizni az összes partnerük tevékenységét.
HABÁR AZ EU, AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TÖRVÉNYHOZÓI TETTEK JAVASLATOKAT AZ ELLÁTÁSI LÁNCOK MEGTISZTÍTÁSÁRA, NEM VEZETTEK BE KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ ÁTVILÁGÍTÁSI KÖVETELMÉNYEKET A PÉNZÜGYI SZERVEZETEKRE NÉZVE. A LEGNAGYOBB PROBLÉMA TEHÁT AZ, HOGY NEM LÉTEZIK OLYAN JOGI ELŐÍRÁS, AMELY SZABÁLYOZNÁ A BANKOK MŰKÖDÉSÉT EBBEN A KÉRDÉSBEN.
