Kora gondolkodását és a technológia akkori fejlettségi szintjét megelőzve, 1905-ben Harry W. Hillman megtervezte és kiépítette azt az elektromos hálózatot, amely képes volt egy ház teljes energiaszükségletét kielégíteni.
Akkoriban a fűtést és a főzést a fa vagy szén elégetésének segítségével oldották meg, a kezdetleges egyfázisú huzalozás csak az alapvilágítást és primitív készülékek működését tette lehetővé, azokat is csak az izzók kicsavarását követően. Napjainkban ez elképzelhetetlennek tűnik, pár percnyi áramszünet is szinte katasztrófát tud okozni számunkra.
New York külvárosában lévő házában Hillman a saját maga által kiépített két áramkör segítségével minden háztartási funkciót ellátott. Az egyik áramkörrel a fűtést és főzést oldotta meg, a másikkal meg a világítást. Az az újszerű ötlete is vezérelte, hogy minden helyiséget konnektorokkal lásson el, amelyekhez további elektromos berendezéseket tudott csatlakoztatni. Manapság szobáinkban ez a tény magától értődőnek tűnik, természetes velejárója egy lakásnak, de abban az időben még különlegesnek számított.
Az elektromos házak környezetkímélő működését a közbeszédben elterjedt szkepticizmus övezi, amely néhány félreértésből ered, amelyeket szükség lenne felszámolni, jobban mondva, újraszámolni.
Frissítést igényel ez a nézet több szempont miatt is: a főzés, fűtés, szellőztetés, világítás technológiája rohamosan fejlődik, ugyanakkor a napenergia felhasználásának lehetősége is elérhetőbbé vált.
A legfontosabb azt mérlegelni, hogy az általunk felhasznált elektromos áram létrejöttének folyamata mennyire környezetszennyező, megújuló energia alapú energiarendszer eredménye-e. Nem elég csak azt figyelembe venni, hogy közvetlen környezetünkben nem észleljük az égésterméket, mint a gáz vagy fa esetében.
1905-ben Hillman utópisztikusnak tűnő háza mára sokak számára megvalósítható. Akkor csodálták és nem értették, ma egyre jobban értjük, ám az iránta táplált rajongást mindig mérlegelni kell.
Fordítás és összefoglaló: Péter Emőke, GreenDependent, Eco-Trend Egyesület Megjelent a Kislábnyom hírlevél 2017. decemberi (103.) számában.
