A hulladéktörvény jelen formájában nem alkalmas a kommunális hulladék kezelésének szabályozására, és amennyiben az ősz folyamán nem változtatják meg, összeomolhat a hulladékgazdálkodás, hiszen az érintett cégek többsége maszszívan veszteséges. A közszolgáltatók mára 18,5 milliárd veszteséget halmoztak fel, így nem tudnak foglalkozni a szelektív gyűjtéssel, a lomtalanítással, az illegális lerakók felszámolásával.
Senkinek sem jó az iskolai papírgyűjtés betiltása, de a legtöbbet az oktatási intézmények vesztenek vele. Az érintettek kerülő utakat keresnek, olyan megoldást azonban a jelenlegi szabályozás mellett nehéz lesz találni, amelynek révén a megszokott bevételek továbbra is az iskolánál maradnak. Ahogyan arról korábban beszámoltunk, 2015. január elsejétől nem lesz lehetőség a hagyományos óvodai-iskolai papírgyűjtő akciók folytatására a hulladéktörvény módosítása miatt. Információnkat a szaktárca is megerősítette: a minisztérium állásfoglalása szerint „a háztartásban képződött papírhulladék települési hulladék, amelyet az ingatlanhasználó – jelen esetben az iskola – kizárólag a közszolgáltatónak, vagy a közszolgáltató nevében eljáró alvállalkozónak adhat át” (a lapunknak átküldött szövegből az is kiderül, hogy ez az átadás csak ingyenesen történhet).
A médiát körbejáró hír nyomán információink szerint az illetékes Vidékfejlesztési Minisztérium számos – esetenként indulatos – megkeresést kapott, a papírgyűjtés ugyanis az iskolák utolsó szabad bevételi forrása volt, és a tevékenység szemléletformáló szerepe sok helyen a pedagógiai programokba is beépült. A tárca azonban a felháborodás ellenére sem változtat álláspontján: egy a napokban kiadott tájékoztatás szerint a jövő évtől csak azok az oktatási intézmények vehetnek részt a hulladékgyűjtésben, amelyek hulladékgazdálkodási engedélyt szereznek, ami meglehetősen drága „kiskapu” lenne: az engedélyhez szükséges többkörös, pénz- és időigényes procedúrát általános vélekedés szerint a hulladékgazdálkodási iparág megszűrésére, a piac átrendezésére ötlötte ki a kormány, a feltételek teljesítésére a siker reményében aligha vállalkozhatnak az iskolák. Az intézményekben egyébként nemcsak papírt, hanem például alumíniumpalackokat vagy műanyag kupakokat is gyűjtöttek, amelyekre szintén vonatkozik a tilalom.
Ahogyan egy csepeli iskolában kérdésünkre elmondták, náluk évente kétszer volt papírgyűjtés, jelentős, több százezres bevétellel (amit a gyűjtés arányában szétosztottak a résztvevő osztályok között). A jogszabályváltozás nyomán most arra készülnek, hogy a szokásos őszi gyűjtést még megtartják, jövő tavasszal viszont már csak az intézményben képződő papírhulladékot adják át a szolgáltatónak, mivel pénzt már nem fognak kapni érte.
hulladékkezelő telepSzilágyi László, az Együtt–PM szakpolitikusa (korábban a Hulladék Munkaszövetség vezetője) kérdésünkre azt hangsúlyozta: óriási visszaesés tapasztalható a szelektív gyűjtésben a kormány intézkedései miatt.
Sok közszolgáltató megszűnt, és az önkormányzati tulajdonú új cégek képtelenek ellátni feladatukat, mert vagy nem értenek hozzá, vagy nem tudják kigazdálkodni a lerakási járulékot és a többi közterhet. Az új adók és a „rezsicsökkentés” együttes hatása miatt a közszolgáltatóknak máris 18,5 milliárd forint veszteségük halmozódott fel, így nem tudnak foglalkozni a szelektív gyűjtéssel, a lomtalanítással, az illegális lerakók felszámolásával.
Ebben a helyzetben megszüntetni a kisvállalkozók által üzemeltetett iskolai papírgyűjtést több mint bűn – szögezte le Szilágyi László. Szerinte a következmény borítékolható: egyrészt sok kisvállalkozás tönkremegy, másrészt az iskolák ettől a szabad felhasználású bevételtől is elesnek.
Az egyik legnagyobb, iskolák sokaságával szerződéses kapcsolatban álló felvásárló szerint a törvényben nincs ugyan explicit módon benne, hogy az iskolai papírgyűjtés szelektív lakossági gyűjtésnek minősül (amit csak közszolgáltató vagy annak partnere végezhet), de ennek a jelenlegi politikai környezetben nincs is jelentősége: annyira egyértelmű a kormányzati szándék az összes hasznosítható hulladéknak az állami rendszerbe történő bevonására, hogy ha valaki járható jogi kerülő utat találna, annak szinte bizonyosan azonnali törvénymódosítás és tételes tiltás lenne a következménye. Az államnak ugyanis szüksége van a hulladékgyűjtési statisztikák javítására, a mesterségesen tönkretett közszolgáltatóknak pedig a bevételre, és az iskolai gyűjtésből származó évi 50 ezer tonna papír mindkét fronton hiányozna.
Sallai R. Benedek LMP-s képviselő, aki az új parlamentben a fenntartható fejlődési bizottságot vezeti, a Népszabadságnak elmondta: szerinte az iskolai gyűjtés betiltása csak az egyik válságtünet a sok közül, és az egyre látványosabb krízis mindenképpen gyors megoldást igényel. Sallai úgy fogalmazott: a napokban bizottságelnökként szakmai szervezetek és önkormányzati hulladékkezelési társulások illetékeseivel konzultálva benne is az a meggyőződés alakult ki, hogy a hulladéktörvény a jelen formájában nem alkalmas a kommunális hulladék kezelésének szabályozására, és amennyiben az ősz folyamán nem változtatják meg, összeomolhat a hulladékgazdálkodás, hiszen az érintett cégek többsége maszszívan veszteséges.
