Virtuális szén-dioxid-bankot hoz létre Brüsszel, hogy mesterségesen feltornássza az üvegházhatást okozó gáz kibocsátásának költségeit.
Felemás eredményt ért el az EU a szén-dioxid-kibocsátás visszafogásában. Miközben 1992 és 2012 között – 45 százalékos GDP-növekedés mellett – 18 százalékkal esett vissza az unió területéről a levegőbe került veszélyes gáz mennyisége, s a 28 tagország jó úton van afelé, hogy teljesítsék a 2020-ig szóló újabb csökkentési tervet, összeomlóban van a közös környezetvédelmi politika alapjának számító szén-dioxid-kvótarendszer (ETS). A szisztémának az a lényege, hogy Brüsszel maximálja a szén-dioxid-kibocsátást, a szennyezők pedig a megkapott vagy aukciókon megvásárolt engedélyek felhasználásával eregethetik a levegőbe a szennyező anyagot.
A gondok fő okozója az, hogy a 2005 óta működő ETS megalkotásakor az EU gazdasága felszálló ágban volt, ezért viszonylag magasan határozták meg a kibocsátási maximumot. Közben azonban beütött a világválság, a vállalatok visszafogták a termelést, és ezzel csökkent a környezetszennyezés is. Ennek az lett a következménye, hogy több mint kétmilliárd tonnányi felesleg halmozódott fel a rendszerben, ezért az eredeti tonnánkénti harminc euróról mára hét euró alá esett az ár.
Az áresésnek viszont hosszú távú következményei vannak. Az ETS-aukciókon befolyt összeget leginkább a fenntartható energiatermelési módok fejlesztésére, illetve az energiatakarékosságra fordítják. Ha tehát nem jön be elég pénz, akkor megnehezül az újabb projektek finanszírozása. Tovább rontja a helyzetet, hogy ha túl olcsó a szennyezés, akkor a kibocsátók is kevésbé törekszenek a megújuló források fejlesztésére. A tét hatalmas: a világ legnagyobb, 31 országra – az EU-n kívül Izlandra, Liechtensteinre és Norvégiára – kiterjedő szén-dioxid-kereskedelmi rendszerében az éves engedélyezett kibocsátás kétmilliárd tonna körül van, s az aukciókon 2013-ban befolyt 3,6 milliárd euróból 3 milliárd került be a környezetvédelmi büdzsébe. A bevétel évről évre nő, mivel folyamatosan emelkedik az árveréseken egytonnás egységben dobra vert kvóták száma.
Brüsszel, amely 2020 után jelentős átalakításokat tervez az ETS-ben, most elhatározta, hogy egy virtuális bankot hoz létre a felesleges szén-dioxid „elnyelésére”. A hivatalosan „piacstabilitási tartaléknak” nevezett tárolóhelyre bevonják az árcsökkenést eredményező engedélyeket, így azt a Brüsszel által elvileg kiosztható kilencszázmillió tonnás adagot is, amelynek 2020-ig tartó visszavonását tavaly határozták el. Abban bíznak, hogy az árak lassan elindulnak majd felfelé. Az említett kvótacsomag eltüntetése megnyugtatta a környezetvédelmi aktivistákat, ők ugyanis attól tartottak, ha 2020-ban piacra kerül az egész mennyiség, akkor végleg összeomlik az ETS. A tartalékba helyezett kvóták csak akkor kerülhetnek vissza a rendszerbe, ha az árak emelkedni kezdenek.
stop co2!
Ezt az is elősegítheti, hogy az európai vállalatok lassan elhasználják az ENSZ-től kapott, az EU-snál sokkal olcsóbb kibocsátási kvótáikat. Az unió cégei 2020-ig 1,57 milliárd tonnás kibocsátásra kaphatnak ENSZ-kvótát, s az Európai Bizottság összesítése szerint ebből már 1,446 milliárd el is fogyott. A tonnánként fél euróért értékesített világszervezeti kvótákhoz úgy lehetett hozzájutni, hogy az európai cégek környezetvédelmi projekteket finanszíroztak az 1997-ben elfogadott kiotói jegyzőkönyvet aláíró fejlődő országokban.
Bár a környezetvédelmi szervezetek üdvözölték a szén-dioxid-bank létrehozását, azt is hangsúlyozták, hogy a döntés önmagában nem elégséges a megújuló energiaforrások európai térnyerésének felgyorsításához. A szakemberek azzal számolnak, hogy a 2006-ban elért harminceurós csúcs felére, azaz 15 euróra kúszhat fel az egytonnás kvóta díja, s ezen a szinten még megéri a szénalapú energiatermelés fenntartása.
Egy másik, egyelőre csupán tervezett változtatás eközben évi egymilliárd euróval növelheti az ETS-be kerülő pénz nagyságát. Brüsszelben azt fontolgatják, hogy a tűzifát elégető erőműveket is bevonják a rendszerbe. Az indoklás szerint, noha az eltüzelt rönkök helyett ültetett fák kivonják az égetés során a levegőbe kerülő szén-dioxidot, a fák energetikai felhasználása megterheli a környezetet: kevesebb terület marad élelmiszernövények termesztésére, és nagyon sok energiát fogyaszt a faanyag szállítása.
