Idén is tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott gálaesten. Magyar népművészet és közművelődés kategóriában Kovács Gyula erdész, a régi magyar gyümölcsfajták őrzője nyerte el idén a díjat, amihez szívből gratulálunk!
Kovács Gyula erdész, a régi magyar gyümölcsfajták őrzője az 1980-as évektől kezdett foglalkozni szülőföldje, a Göcsej hagyományaival, kultúrájával. Megismerte a térség gyümölcsészetét és elhatározta, hogy megpróbálja megmenteni ezt az örökséget. Az idő múltával kutatásait kiterjesztette a Kárpát-medence magyarlakta területeire. Amerre járt, gyűjtötte a régi fajtákat, a fák oltványait pedig megosztotta az ott élőkkel. Így kezdődött a tündérkertek sikertörténete. Az elmúlt évtizedek során családja és sok-sok jóakaratú ember segítségével több száz tündérkertet létesítettek, a Pórszombati Génbank pedig több ezer gyümölcsfajtával Európa legnagyobb gyűjteménye, amely egy nép hagyatékát őrzi. Részletek a Prima Primissima díjátadásról >>>
2011 szeptember 6-án a „Génbankok szerepe a gyümölcstermesztés fejlesztésében” című szakmai tanácskozáson az agrobiodiverzitás fenntartása, a tájfajták megőrzése érdekében szerzett elévülhetetlen érdemeiért Kovács Gyula pórszombati erdész, örökségvédő gyümölcsész kapta az Öko-forrás Közhasznú Alapítvány Jánossy Andor-díját. Dr. Szabó Tibor laudációja Kovács Gyula Jánossy Andor -díjának átadása alkalmából:
Napjainkban mintegy 20 növényfaj biztosítja az emberiség növényi táplálékának kb. 80 %-át, viszont mintegy 3000 táplálkozásra alkalmas növényfaj ismert. Ez a szám jól érzékelteti a mezőgazdasági sokféleség (agrobiodiverzitás) drámai csökkenését. Háttérbe szorultak a tájfajták, melyek jól alkalmazkodtak az adott tájegység ökológiai viszonyaihoz csökkentve ezzel a gazdálkodás kockázatát. Termesztésük olyan gazdálkodási rendszerbe illeszkedett, mely a helyi feltételekből indult ki és erre épültek a helyi gazdasági és kulturális hagyományok. Az agrobiodiverzitás fenntartása, a tájfajták megőrzése érdekében szerzett elévülhetetlen érdemeket Kovács Gyula.
Kovács Gyula 1963. január 21.-én született Nova településen. Édesapja erdész volt, akitől megtanulta a környezetében lévő sokszínű élővilág tiszteletét, akivel már gyermekkorában bejárta és megismerte a Göcsej, Őrség Hetés vidékeit. Tanulmányait Sopronban végezte, majd erdészként helyezkedett el. Jelenleg is a Zalaerdő ZRT-nél erdésztechnikusként dolgozik. Hivatásának gyakorlása közben megismerte a göcseji tanyákat, az ott élő embereket, akik maguk termelték meg az élelmiszereiket, tisztelték és megőrizték a sok évszázados hagyományokat, a szerint szervezték életüket. Majd nagy bánatára, tanúja volt későbbi pusztulásuknak is. Ekkor felismerte, hogy a környezet pusztulásával az ott meglévő fajták is halálra ítéltettek, velük pedig együtt vész el hagyományok és táplálkozási szokások egy része is. Elhatározta, hogy minden erejével megpróbálja megállítani, illetve lelassítani ezt a folyamatot.
Tanulmányozta a térség falvainak múltját, szokásait. Az idős emberektől tájékozódott a vidék hagyományos gyümölcstermesztéséről, mely tudomány évszázadokon keresztül apáról fiúra szállt. Éveken át tartó kutatása során felmérte a még fellelhető régi fajtákat, pontos nyilvántartást készített róluk, leszaporította azokat és a Pórszombathoz közeli medesi szőlőhegyen lévő birtokán eltelepítette. Az általa létrehozott gyűjtemény nem egy a sok máshol is létrehozott gyűjtemény közül, hanem valóban különösen értékes állomány. Olyan fajták, változatok is megtalálhatók benne, melyek máshol nincsenek meg (ilyen az aszalókörte, a csibelábú körte, a karácsonyalma, a piros szentiván alma). Kutató munkája során nemcsak a gyümölcsfákról gyűjtött be minden információt, hanem az is érdekelte, hogy mire használták fel az egyes fajták gyümölcseit. Miből készítettek ecetet, pálinkát, aszalványt, lekvárt, gyümölcslét, vagy különböző süteményeket. A gyümölcsfákat régen nagyon megbecsülték. Háború vagy éhínség idején, mikor a termés elpusztult, az állatokat elvitték, a gyümölcs biztos táplálékul szolgált. Minden községnek megvoltak a leginkább kedvelt fajtái, melyek még elvétve megtalálhatók, megmentésük kötelességünk. Kovács Gyula erőfeszítései elsősorban ezeknek a fajtáknak a megmentésére irányulnak. Ebben segítik a helyi lokálpatrióta közösségek, akik az általuk összegyűjtött anyagot átadják szaporításra Kovács Gyulának. A visszakapott oltványokat közterületen elültetik, gondozzák és minden értékes tulajdonságot feljegyeznek róluk.
Tevékenységének híre eljutott az ország más tájaira, sőt a határokon túlra is. Így érkeztek fajták az ország több helységéből, de Felvidékről és Erdélyből is. Kapott oltóvesszőt Bólyai Farkas sírja mellett álló nagyon idős Pónyik almafajta fájáról. A Medes hegyen tervezi létrehozni a Kárpát- medence ősi fajtáinak gyűjteményét.
Kovács Gyula nemcsak a gyűjteményéről híres. Szenvedélyes hagyományőrző. Az általa alapított lokálpatrióta baráti társaság a vidék történelmi emlékeinek, néprajzi, gasztronómiai hagyományainak megőrzésével foglalkozik. Irodalmi esteket szerveznek, szabadtéri programokat tartanak.
A régi fajták megmentéséért, a kistelepülésekért és hagyományaikért végzett tevékenysége és szorgalma példamutató. Több évtizedes munkájának elismeréseként 2009-ben az „Év Zalai Embere díj” kitüntetettje lett, mivel a 10 jelölt közül ő kapta a legtöbb szavazatot. 2011. augusztus 20-án Dr. Fazekas Sándor miniszter úr az őshonos magyar gyümölcsfajták érdekében végzett értékmentő munkája elismeréseként; Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesítette.
Kapcsolódó anyagok:
