A lápi póc állományának hosszú távú fennmaradása érdekében a Tavirózsa Egyesület 5 évvel ezelőtt mintaprogramot indított, melynek keretében létrehozott kis tavak ezt a célt is szolgálják: vizükben ugyanis a betelepített lápi halak mellett szitakötők, békák, gőték, siklók és teknősök egyaránt megtelepedtek.
Hazánk lápterületeinek mindössze 3%-a maradt meg napjainkra, pedig fontos szerepük van egyes ökoszisztéma szolgáltatások (pl. a vizek tisztításának) biztosításában. Ezeken az országosan védett vizes élőhelyeken a biológiai sokféleség megőrzése elsődleges fontosságú.
A lápi póc hazánk fokozottan védett, ősi halfaja, melynek természetvédelmi értéke 250.000.- Ft. Európai jelentőségű, ún. Natura 2000-es jelölőfaj, melyet a Berni Egyezmény is véd, és szerepel a Nemzetközi Vörös Könyvben. Védelme kapcsolódik az ENSZ által meghirdetett Biodiverzitási Évtized (2011-2020) célkitűzéseihez. A lápi póc fő élőhelyei a Kárpát-medencében található tiszta és hűvös vizű, dús vegetációjú mocsarak, lápok, lassú folyású csatornák és patakok. Különlegessége, hogy úszóhólyagja segítségével képes a levegő oxigénjét hasznosítani, így az alacsony oxigéntartalmú lápi vizekben időnként a vízfelszínre úszik levegőért. Átlagos mérete nem haladja meg a 7-8 cm-t, maximális életkora négy-öt év.
Póc anyahal szaporítás előtt. Fotó: Posztós Csaba/Photomania
Mivel fogságban könnyen tartható, a XIX-XX. század fordulóján a bécsi akvarisztikai kereskedőknek hordószámra szállították a Fertő mellékéről. A lápok, mocsarak folyamatos lecsapolása és feltöltése, valamint a csatornák kotrása következtében napjainkra a póc élőhelyeinek száma és kiterjedése – és ezzel együtt a faj egyedszáma – töredékére zsugorodott. Fennmaradását veszélyezteti az idegenhonos halfajok (ragadozó amurgéb és törpeharcsa, hínárpusztító amur) megtelepedése és betelepítése is.
Herman Ottó a Magyar halászat (1887) című könyvében így ír a Szernye mocsár csíkászainak életéről: "…A lápi póc mindenben a réti csík társa, és így különösen ingólápos mocsarakban terem meg bőven, a lápkutak és vészek tisztább vizében űzi úszóversenyeit. Igen óvatos és fürge kis hal, mely azonban a fogságban hamar szelídül, gazdáját megismeri és kézből kapdossa táplálékát, – a gilisztát, nyershúst – de kitűnik itt rabló természete, mely egészen csukaszerű. Húsát a Szernyevidék szegénysége szükségből eszi. Az Ecsedi-láp környékének népe mérgesnek tartja, az előbbi helyen sertést és rucát is hizlalnak vele, mert rengeteg számmal van…"
A Lápi Póc Fajvédelmi Mintaprogramhoz 2009-ben csatlakozott a Szent István Egyetem MKK KTI Halgazdálkodási Tanszéke. A program célja a lápi póc kárpát-medencei állományának megőrzése és gyarapítása a faj hosszú távú fennmaradása érdekében. A tanszék elsősorban a lápi halak (lápi póc, réticsík és széles kárász) szaporításában, nevelésében és telepítésében segíti a projektet, a Tavirózsa Egyesület feladata pedig a természetes és mesterségesen kialakított élőhelyek komplex monitorozása. 2008-2012 között az egyesület Szada külterületén, az önkormányzat által díjmentesen biztosított területen 7 db. kubikgödör méretű, egymástól elszigetelt kis tavat alakított ki. Ezekben a régi katonai térképek helységneve alapján elnevezett „Illés-tavakban” és a lápi póc természetes hazai élőhelyein botanikai, vízkémiai, hidrobiológiai és halfauna vizsgálatokat végeztek.
Lápi póc telepítése a Szada közelében kialakított egyik Illés-tóba
2009-ben a tanszéken szaporított védett réti csíkot és széles kárászt telepítettek az 1. sz. Illés-tóba, túlélési vizsgálat céljából. 2010-2013 folyamán pedig összesen 48 db., hazánk különböző vizeiből származó, mentett póc anyahalat szaporítottak, illetve 1221 db lárvát neveltek fel az egyetemen. Az 1. sz. Illés-tó vízminősége és a táplálékul szolgáló gerinctelen állatok (pl. vízirovarok) faj- és egyedszáma két év alatt elérte a természetes „pócos” vizekre jellemző értékeket. A betelepített réti csíkok és kárászok jól fejlődtek, ezért 2010-2013 között lápi póc anyahalakat és előnevelt pócokat telepítettek az Illés-tavakba és származási helyükre. 2010-től a széles kárász és a lápi póc is sikeresen leívott az Illés-tavakban, és a monitoring eredmények alapján a természetes póc szaporulat 2011-ben megközelítőleg 1000 db. ivadék volt.
2013-ban sikeresen kidolgozták a tanszéken a réticsík, a lápi póc és a széles kárász spermamélyhűtési eljárását (utóbbi két faj esetében ez tudományra nézve új eredmény). Ennek azért van nagy jelentősége, mert a mélyhűtött minták akár évtizedekig is tárolhatók, és ez génbankként segíti a géndiverzitás megőrzését. A génbank segítségével akár egy kipusztult populáció is újra „létrehozható”.
Az egyesület az elmúlt években a mintaprogram eredményeit számos médiumban mutatta be (pl. Kossuth rádió, Duna TV, Greenfo), és a közeljövőben több angol nyelvű publikáció is várható [pl. tudományos cikk, fejezet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) könyvében]. Távlati cél a mintaprogram kiterjesztése a szomszédos országokra (Ausztria, Szlovákia, Románia), melynek kapcsán már megtörténtek az első kapcsolatfelvételek és tapasztalatcserék.
A mintaprogram 2012-2013. évi üteme a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.
