A megkérdezettek 94 százaléka már hallott a januártól bevezetett, de élesben csak júliusban induló új italospalack-visszaváltási rendszerről – derült ki a Publicus Intézet által a Népszava felkérésére készített januári felmérésből. Várjuk a visszaváltást, az emberek többsége úgy tervezi, a rendszer indulásakor elviszi az automatákba a díjköteles italcsomagolásokat.
A lehetőség egyelőre ugyanakkor viszonylag kevés válaszadó, mindössze 38 százalék számára elérhető egy közeli élelmiszerboltban. 45 százalék így nemmel válaszolt és 17 százalék nem tudott, illetve kívánt válaszolni. E tekintetben jelentős különbség mutatkozott a kormánypárti és az ellenzéki szavazók között: míg előbbiek 28, utóbbiak 46 százaléka találkozott már az új géppel.
A kutatásban részt vevők 63 százaléka azt ígéri, mindenképp visszaváltja majd a díjköteles italcsomagolásokat, 21 százalék viszont csak akkor, ha lesz ilyen berendezés ott, ahol vásárolni szokott. Míg 6 százalék nem tervez bajlódni a palackok visszaváltásával, további 6 százalék inkább nem is vesz különdíjas terméket. A legfeljebb 8 általánost végzettek és a diplomások (67 és 65 százalék) nagyobb arányban tervezik biztosan visszavinni a palackokat és dobozokat, mint a szakmunkások és az érettségizettek (60 és 59 százalék). A kertes házban élők 67 százalékával szemben a panellakók csupán 45 százaléka él majd a lehetőséggel. Ez a társasházban élők esetén 58 százalék. (Furamód akadtak olyan válaszadók, akik már kaptak pénzt ilyen palackokért, ami félreértésre utalhat, mivel a hivatalos közlések szerint visszaváltható termék még nincs a polcokon.)
A válaszolók 32 százaléka egyáltalán nem vesz PET-palackos italt. 20 százalék 1-5, 12 százalék 5-10, 13 százalék 10-20, 10 százalék 20-30, 13 százalék pedig 30-nál is többet vásárol havonta. Míg az alumíniumdobozos üdítők vagy alkoholos italok iránt az emberek 61 százaléka nem érdeklődik, 2 százaléknyian havonta akár több mint 30-at is beszereznek ilyenből.
A megkérdezettek 82 százalékának ingatlanában vagy ahhoz nagyon közel üzemel szelektív hulladékgyűjtő. A válaszadók 72 százaléka teljesen, 20 százalék pedig részben leválogatva gyűjti és dobja ki a szemetet. (A hazai hulladékhasznosítási tényadatok, illetve az uniós elvárások ugyanakkor ennél kijózanítóbbak.)
Nem bántja a szemét
A Publicus válaszadóinak 13 százaléka saját lakóövezetét inkább szemetesnek tartja. 38 százaléknál ugyan nem ritka az eldobált hulladék, azt általában hamar feltakarítják. 48 százalék nem tartja jellemzőnek az elhanyagolt utcaképet. Míg a nők 16 százaléka tartja környezetét kifejezetten szemetesnek, a férfiaknál az arány csak 9 százalék. Míg utóbbiak 51 százaléka ebből a szempontból elégedett, a nők körében az arány csak 46 százalék. A válaszadók 85 százaléka nem lát kivetnivalót a települési hulladékszállításon. 13 százalék találkozott már fennakadással vagy kifogásolható esettel, de azt nem tartja jellemzőnek. 2 százaléknak viszont gyakran gyűlik meg a baja a kukásokkal.
A tények kijózanítók
A Magyarországon 2018-ban gyártott 1,3 millió tonna csomagolóanyaghoz képest egy évre rá elkülönítetten mindössze 230 ezer tonna papír-, műanyag-, fém- és üveghulladékot gyűjtöttek be – derül ki a 2021-2027-re vonatkozó Országos Hulladékgazdálkodási Tervből. (Pedig utóbbinak csak egy része csomagolóanyag.) A vegyes hulladék 26 százaléka visszaforgatható csomagolás. A műanyag-újrahasznosítás követi a gyártás bővülését, de így a lerakási arány csak megrekedni látszik ötven százalék körül. A 60 százalékos uniós előíráshoz képest az üvegek közel 40 százalékát dolgozták fel újra. Az összes érintett termékre vonatkozó, 55 százalékos EU-szinthez képest, míg a 2011-es hazai arány 59 százalékot mutatott, az érték 2018-ra 47 százalékig esett. Brüsszel 2025-re (a fát leszámítva) a tagállamoktól 50-75, 2030-ra pedig 55-85 százalékos újrafeldolgozást vár el. A Szabad Európa tavalyi értesülései szerint viszont az Orbán-kabinet halasztást kérhet.
Ember legyen a talpán, aki tudja, mit hova kell dobni
Az új visszaváltási díjas rendszerről Szabó Györgyöt, a Humusz Szövetség alelnökét, a „nulla hulladék” programvezetőjét kérdezte a Népszava.
Várhatóan milyen hatással lesz az eldobható italoscsomagolások új visszaváltási rendszere az újrahasznosítási arányokra?
Amennyiben valóban hatékonyan tud működni, kifejezetten pozitív hatással lehet a szelektív begyűjtési ‒ és remélhetőleg az újrahasznosítási ‒ arányokra. A Mohu által is kommunikált értékek egyébként egybevágnak a független számításokkal: a PET- és üvegpalackok, valamint az alumínium-italosdobozok esetében a jelenlegi 30-40 százalékos begyűjtési arányok akár 90 százalék körülre is javulhatnak. A rendszer révén tisztább anyagáramok érkezhetnek az újrahasznosítókhoz, olcsóbbá, egyszerűbbé téve a folyamatot.
A jelenlegi szabályozás mellett várhatóan elegendő lesz-e a visszaváltóautomaták száma? Mennyire lesz egyszerű dolga például a kisebb falvakban élőknek?
Ez az új rendszer egyik legnagyobb kérdése. Az ígéretek szerint a legkisebb településre is elmennek majd a visszaváltott aludobozokért, üvegekért, PET-palackokért. Ám várhatóan a falvakban jóval nehezebb lesz a visszaváltás, mint a nagyvárosokban. Sokan vélhetőleg nem lesznek hajlandók nagyobb távolságot megtenni azért, hogy a csomagolásokat leadják és az azokért járó 50 forintokat visszaszerezzék.
Nemzetközi példák alapján a hasonló rendszerek bevezetése után változhat a lakosság által megvásárolt PET-palackok mennyisége? Akinek nincs lehetősége visszaváltásra, azok számára ez palackonként 50 forint áremelkedés.
Sajnos a PET-palack-fogyasztás visszaesése az új rendszertől nem várható. Európai példák alapján a szemetelés, vagyis az elhagyott italcsomagolások mennyisége csökkenhet, hiszen vélhetően lesz, aki az értük járó betétdíj reményében begyűjti az utcán a padok, kukák mellett hagyott palackokat és dobozokat. Az egyszer használatos italcsomagolások száma akkor csökkenhetne igazán, ha a rendszer az újratölthető, úgynevezett többutas palackokat részesítené előnyben, a jogszabályi háttér ezek használatát, alkalmazását ösztönözné.
Ezen kívül mik lehetnek az új rendszer buktatói?
Környezetvédelmi szempontból problematikus, hogy nem ösztönzi az újrahasználatot: az eddigi, többutas palackok csak azokban az üzletekben lesznek visszaválthatók, ahol kaphatók is. Ráadásul, miközben a visszaváltási pont az egyutas csomagolásokért gépi üzemeltetési hely esetén darabonként nettó 7,5, kézi átvételnél pedig 5 forintban részesül, a többutasokért nem kap díjat. Vagyis a kiskereskedelem kifejezetten ellenérdekelt a többutas rendszer megtartásában. Emellett sem a jogszabály, sem a koncessziós szerződés nem ösztönöz a Mohu által kezelt, újrahasznosítandó hulladék keletkezésének mérséklésére. Mivel ugyanis a rendszer az összmennyiséghez viszonyított hasznosítási rátát preferálja, a koncesszor nem érdekelt a hulladék mennyiségének csökkentésében.
Elégségesnek tartják a bevezetéssel kapcsolatos lakossági tájékoztatást?
Semmiképpen sem. Mivel a rendszer indulását január 1-ről július 1-re tolták, még kaotikusabb helyzet állt elő, amelyben ember legyen a talpán, aki tudja, mit és mikortól lehet az új automatákba dobni. Egyesületünkhöz, a Hulladék Munkaszövetséghez is számos kérdés érkezett ezzel kapcsolatban. Volt, aki azzal keresett meg minket, hogy az eddig betétdíjasnak nevezett, tavaly még visszaváltható csomagolást hová adhatja le. Szerencsére erre a le nem cserélt régi és az új automaták is alkalmasak. Mi pedig, amellett, hogy tárgyalunk az Energiaügyi Minisztériummal és a Mohuval, igyekszünk a lakosság figyelmét felhívni, hogy keressék az újratölthető termékeket.
Rejtélyes körök és négyzetek
Az utóbbi hetekben nem egyszer tapasztaltam, hogy külföldiek állnak az új, csillivilli automata előtt, és, a nagy summa reményében, bőszen pakolgatják bele a palackokat. A gép természetesen mind visszadobja. Nem értik. Telefonos alkalmazással lefordítják maguknak a – berendezésen csak magyarul szereplő – tájékoztatást, de az se ér sokat. Míg ugyanis a feliratok, megtévesztő módon, körkörös jelzésekre céloznak, pénz valójában csak – a díj mértékére utalóan – a bekarikázott 50-essel ellátott palackokért jár. Ráadásul tapasztalataink szerint a vásárlókat a horvátoknál bevezetett, de a hazai üzletekben is felbukkanó, négyzetbe foglalt 50-esek is megzavarják. Miután lelombozom őket, hogy esélytelenek, az üvegeket, elszontyolodva, az ott elhelyezett, általában színültig töltött, szelektív kukákba dobálják. Egy másik alkalommal egy hipermarketben vásároltam dobozos sört, amit, az oknyomozás iránti alázatból, azonmód el is fogyasztottam. Az üres palackot behelyeztem a központ oldalában pislákoló, egykoron szebb napokat megért, kopottas visszaváltógépbe. Az elmúlt évek során ezek a régi, önkéntesen működtetett berendezések aludobozonként néhány forintot adtak ki. Mivel azonban, az új rendszer bevezetésére tekintettel, tavaly nyár óta, ezek a dobozokért már nem adnak ki pénzt, népszerűségük mondhatni alábbhagyott. Bár a gép tőlem is visszavette a dobozt, meglepetésemre egy másik nyílásból három hasonló esett ki. A korábbi gépeket általában újakra cserélik, de itt még csak az eddigi üzemelt, ami akár meg is zavarhatja azokat az érdeklődőket, akik nem feltétlenül tudják megkülönböztetni a régit az újtól. A váltás késlekedése egyelőre mégse okoz zavart: mi legalábbis eddig még egy üzletben sem találkoztunk visszaváltható palackkal. Az elsők megjelenését legkorábban márciusra ígérték. M. I.
Nyitókép: visszaváltó automata repont Hegedüs Róbert MTI / MTVA
