Pontosan száz esztendeje, 1913. július 7-én született Galántai Lelovich György ornitológus, solymászmester, szakíró, a magyar solymászat egyik legnagyobb alakja. Könyvein egész generációk nőttek fel.
A „Solymász voltam a Hortobágyon”, „A solymászat enciklopédiája” vagy a „Fagyos mezőkön” című kötete mindmáig kincsnek minősül a vadászirodalom kedvelőinek körében. Írói tevékenysége azonban nem korlátozódott az önálló kötetekre, szintén a solymászat népszerűsítése érdekében kifejtett munkásságáról tanúskodik az a számtalan publikáció, amely nem csak az itthoni olvasókhoz jutott el, hanem külföldi szaklapokban is hozzáférhetővé vált. Solymászpályafutásának legizgalmasabb időszakát a Hortobágyon töltötte, ahol korlátlan lehetőséget kapott képességeinek kipróbálására, s ifjúkori álmainak, „a nagy pusztán lóháton, sólyommal való vadűzésnek” a megvalósítására, illetőleg egy solymásztelep létrehozására.
Galántai Lelovich György pályája legelején éhbérért vállalt munkát természetfilmekben, és minden olyan bemutatózási lehetőséget megragadott, ahol számot adhatott kivételes solymásztudásáról. A háború utáni, nemesi származásából adódó mellőzését, negatív diszkriminációját tudomásul vette, méltósággal – sőt, némi büszkeséggel – viselte.
A solymászat felvirágoztatása érdekében Bástyai Lóránttal egymást kiegészítő párost alkottak. Törökszentmiklóson ők ketten alapították meg a magyar solymász vadásztársaságot. Míg Bástyai a magyar solymászat szervezeti egységéért küzdött, addig Lelovich György a gyakorlatot és a szakmát képviselte. A madarak iránti vonzalma, e téren szerzett szakmai ismeretei, valamint hatalmas tudása egyedülálló, ennek ellenére a magyar vadászok körében alig ismert. A nálunk méltatlanul elfelejtett, kevéssé megbecsült Lelovichról a Felvidéken, a Pozsony és Nyitra közötti kisvárosban, Galántán utcát neveztek el – olvasható itt >>>
A Magyar solymászat rövid áttekintése >>>
