A denevérek esős időben azért maradnak inkább otthon, mert vizesen sokkal több energiát kell a repülésre fordítaniuk – derítették ki német kutatók. Ennek azonban nem az állat víz által megnövekedett tömege, hanem a fokozott hőtermelés az oka.
A berlini székhelyű, állatkerti- és vadon élő állatokat kutató Leibnitz Intézetnek (IZW) a Biology Letters című folyóiratban közzétett tanulmánya szerint a denevérek vizes bundája alacsonyabb hőszigetelő képességgel bír, mint a száraz. Ezen kívül az apró állatok repülés közbeni aerodinamikája is megváltozhat ilyenkor, ami szintén többletenergiába kerül. Eddig úgy hitték a kutatók, hogy eső esetén az állatok túl kevés táplálékot fognak, vagy nem működik a visszhangok alapján való tájékozódásuk.
Christian Voigt, a kutatás vezetője és munkatársai tíz Costa Rica-i Carollia sowelli denevért reptettek egy röpdében száraz, majd nedves bundában, végül szitáló esőben. Eközben mérték az energiafelhasználásukat a nem radioaktív, C 13-as izotóp kilélegzett levegőben mért mennyisége alapján. Bár a 18 grammot nyomó állatok nem rovarokkal, hanem gyümölccsel táplálkoznak, közép-amerikai hazájukban gyakran érik őket heves esőzések.
Míg a szitáló eső nem okozott mérhető erőfeszítést az állatoknak, a vizes bunda kétszeresére növelte a repülés energiaszükségletét. A kutatók úgy vélekednek, hogy vizes bundában valószínűleg annyi hőt veszítenek a denevérek, hogy pluszenergiát kell felhasználniuk állandó testhőmérsékletük fenntartásához. A testhez szorosabban simuló vizes bunda ezen felül még a csontos részek kiemelkedését is okozza, megváltoztatva így az állat aerodinamikáját.
A megnövekedett energiaráfordítás azonban nyilvánvalóan csak akkor éri meg az állatoknak, ha azt az elfogyasztott táplálékkal fedezni tudják. Ezért a kistermetű emlősök esőben többnyire csökkentik anyagcseréjüket, és kivárják a jobb időt – vélekednek a kutatók.
