Az LMP szerint tudományos és társadalmi konszenzus alakult ki Magyarországon arról, hogy az ország számára nem lenne előnyös, ha vízlépcsők épülnének a Duna hazai szakaszán, ezért meghökkentő, hogy éppen a magukat nemzetinek nevező pártok járnak élen a nemzeti érdekek feladásában.
Egy szerdai sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a Jobbik úgy látja: érdemes lenne megfontolni a bős-nagymarosi vízlépcső felépítését. Meghökkentő, hogy éppen a magukat nemzetinek nevező pártok járnak élen a nemzeti érdekek feladásában – abban ugyanis tudományos és társadalmi konszenzus alakult ki hazánkban, hogy Magyarországnak sem ökológia, sem gazdasági szempontból nem lenne előnyös, ha vízlépcsők épülnének a Duna hazai szakaszán. A reklámszakmában létezik egy mondás, amely szerint "van az a pénz, amiért már korpásodik az ember haja". Amikor egy magát nemzeti radikálisként meghatározó párt hirtelen előáll a szlovák vízügy dédelgetett álmának ötletével, az újságolvasóban könnyen megfogalmazódik a fenti gondolat.
Tudjuk, hogy akadnak komoly lobbi erejű gazdasági érdekcsoportok, amelyek számára nagyjából a pénznyomtatás engedélyezésével érne fel, ha újabb betonmonstrumokat építhetnének a Dunán. A Jobbik viszonylag fiatal párt, de azért talán az ő képviselőik is emlékeznek rá: a nagymarosi vízlépcső – Vona Gábor szavaival ellentétben – nem politikai okok miatt nem épült meg. Sőt, éppen a politikai változások tették lehetővé, hogy a tudományos és szakmai érvek győzedelmeskedjenek az állampárt akarata fölött. Az MTA már 1983-ban az építkezés végleges leállítását javasolta, és azóta is csak az akkori helyzetértékelést megerősítő állásfoglalások születtek.
Az érintett folyószakaszon már épült egy vízerőmű, Magyarország akarata és érdekei ellenére. A bősi vízlépcső a Szigetköz élővilágát, gazdaságát és idegenforgalmát tönkretette. A Duna belépcsőzésének folytatása szlovák érdekeket szolgálna: fokozná az ottani létesítmény árvízbiztonságát, illetve lehetővé tenné, hogy a bősi erőművet csúcs üzemmódban működtessék. Ebből Magyarország is profitálhatna -, ám a Dunán naponta kétszer végigvonuló, több méteres "árhullám" miatt az ökológiai károk megsokszorozódnának. A továbbépítés súlyos veszélybe sodorná a Duna-völgy legnagyobb kincsének számító part menti ivóvízkészleteket, az értékes ártéri élővilágot, megszüntetné a tájbarát vízi- és ökoturizmus feltámadásának lehetőségét. Vagyis technokrata lázálmokért újra feláldoznák a környezeti és természeti erőforrásokat, a tájat és a benne élőket – ezt aligha nevezhetjük nemzeti érdeknek.
Az LMP szerint a Dunának nem több betonra, hanem több vízre – vagyis a vízmegosztásról szóló mielőbbi megállapodásra – van szüksége, az energetikai mamutlétesítmények helyett pedig a helyi igényekhez alkalmazkodó, fenntartható energiarendszerek kialakításán kellene fáradozni. Az új atomerőművi blokkok létesítését is lelkesen támogató Jobbik képtelen ötlete kapcsán arra is szeretnénk emlékeztetni, hogy Magyarországon eddig a vízlépcső-építéssel kacérkodó összes politikai erő megbukott, a társadalom ugyanis nem vevő a Dunával folytatott kufárkodásra.
Jávor Benedek A Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke
