A Debrecen melletti Erdőspusztán az 5-7 centis virágok között óvatosan járunk. Az erőteljes, sötétzöld tőlevelek egyenesen tartják a törékeny szárat és az azzal egyben fejlődő lepelleveleket, a három lepellevél csúcsa felé három sötétlila sáv fut. A sáfrányok 80 faja közül nálunk mindössze 4 fordul elő, a meszes, laza alföldi talaj a tarka sáfrány kedvelt élőhelye.
Az Alföld végtelen rónáinak nagyságáról, azok fenségességéről a ma embere szinte semmit sem tud, s a szántóföldekkel szabdalt táj az aszfaltutakon átsuhanóknak szinte semmiféle szépséget nem tartogat. Ahhoz, hogy parányi csodáit felfedezzük, le kell térni erről a száguldó útról, és néha elbóklászni üldözötté vált akácosok, lassan nyurguló tölgyesek között. Aki tudja, mit kell keresnie, annak mindig sokkal könnyebb dolga van: mi is botanikai ismeretekkel felvértezve indulunk el a Debrecen melletti Erdőspuszta egyik szegletébe. Az országban többfelé virító téltemető már hullajtja sárga szirmait, lassan a hóvirágok és tőzikék fehérsége is fakulni kezd, ám a tavaszi virágok hamar követik őket, sorra bukkannak ki az avar alól. Két hete járunk ide szinte minden nap.
Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy az enyhe időnek hamar elő kell csalogatnia az első sarjakat. Korai még, de a talaj melegszik, az apró hagymák az olvadék hótól és esőtől elég nedvességet kaptak, félreérthetetlen üzenetet az ébredő természettől. Előjelek nincsenek, minden egyik napról a másikra történik, végül a feltételezés bizonysággá válik, s a türelmes-türelmetlen várakozástól a gyertyában álló tarka sáfrányok (Crocus reticulatus) látványa szabadít meg minket. A tavasz első jeleinek felfedezése minden téltől elfásult ember számára örömteli, de a természetet szerető, járó ember számára ugyanolyan megrészegítő tud lenni, mint egy régész számára a közelben sejtett, és egyszerre csak felfedezett több ezer éves falu kiásása, vagy egy kisgyereknek a karácsonyi csomagok bontása.
Tarka sáfrányok bűvöletében
A képre kattintva galéria nyílik.
Óvatosan járunk, mintha taposóaknákat rejtene a föld, hisz a virágok mindössze 5-7 centiméterre emelkednek ki a talajból, a lehullott ágak, aszalódott fűszálak elegyéből épp csak kikandikál néhány tő. Az erőteljes, sötétzöld tőlevelek egyenesen tartják a törékeny szárat és az azzal egyben fejlődő lepelleveleket, a három lepellevél csúcsa felé három sötétlila sáv fut. A leheletvékony fehér, halvány, olykor mély lila „szirmok" varázslatos átmenetben bontakoznak ki, és narancsba hajló, vagy sötét sárga porzókat ölelnek át. A fotózáshoz komótosan, körültekintően készülünk. A modell még fürdik a napfényben, aztán szégyenlősen, megunva a pózolást becsukódik. A tövek között a talajszintet lakó rovarok, hangyák, pókok szaladnak dolguk után. A sáfrányok évezredek óta velünk élnek. Ahányat lát az ember Észak-Olaszországtól kezdve a Kaukázusig, annyiszor veszhet el szépségükben. 80 fajuk közül nálunk mindössze 4 fordul elő, a meszes, laza alföldi talaj a tarka sáfrány kedvelt élőhelye, a fehér és illír sáfrány balkáni elterjedésű, az ország déli részein él, kárpáti sáfrányért a Beregbe kell utaznunk. Tavaly március derekán éledt fel ez a védett virág, és bár a böjti szelek még hozhatnak hideget, akár fagyhat is, a geofiton növényekre jellemzően az neki már nem árt, sűrű sejtnedve miatt könnyedén átvészeli azt is.
