Több mint 50 világvezető részvételével kezdődött el a 25. ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia (COP25) Madridban. Utolsó pillanatos kényszerkanyar után a chilei Santiago helyett Madrid látja vendégül az idei klímatárgyalásokat (dec. 2 – 13), aminek legfontosabb feladata, hogy az országok növeljék éghajlatvédelmi vállalásaikat. Ha nem történik érdemi változás, a jelen trendek mellett a század végére a 3-4 °C-ot is meghaladhatja a globális melegedés mértéke, ami Magyarországon Tunéziáéhoz hasonló éghajlatot hozna, részben kiszáradó Balatonnal és elsivatagosodó Alfölddel. Lehoczky Annamária a helyszínről tudósítja a greenfot.
Egy hónappal a COP25 kezdése előtt mondta vissza Chile az esemény fogadását, a fővárosában elhúzódó zavargások miatt. „Szomorú, hogy végül nem Chile a helyszín, pedig nagyon fontos volna, hogy mindazokról a dolgokról beszéljünk, ami miatt ott ekkora lett a káosz” – csóválja fejét Chilében dolgozó kollégám, aki maga is átélte a zavargások tetőpontját. Carolina Schmidt, chilei környezeti miniszter asszony így fogalmazott megnyitó beszédében: „Társadalmi és környezeti válságok szemtanúi vagyunk Chilében és a világon. Hogy megfelelően orvosoljuk őket, vissza kell térni a gyökereinkhez: oda kell figyelnünk egymásra, hogy bizalmat és párbeszédet építsünk úgy, hogy közben hajlandóak vagyunk változni”. A COP25 elnöksége továbbra is Chile maradt, azonban azt Spanyolországban rendezik, miután – az akkor még erősen választási kampányban égő – Pedro Sánchez vezette ideiglenes kormány és a klímavédelmet szívén viselő környezeti miniszter asszony, Teresa Ribeira felajánlotta segítségét.
Ismét csúcsot döntő légköri szén-dioxid szint
2018-ban ismét rekordot döntött a légköri szén-dioxid koncentrációja (407,8 ppm), amihez hasonló szén-dioxid szintet nem tapasztalt a Föld az elmúlt 3-5 millió évben (az emberiség pedig soha). Ilyen szén-dioxid koncentráció mellett akkoriban 2-3 °C-kal magasabb volt a globális felszínközeli átlaghőmérséklet és 10-20 méterrel magasabb a tengerszint. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) múlt héten megjelent jelentése szerint (Emissions Gap Report 2019) az elkövetkező évtizedben évente átlagosan 7,6%-kal kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok globális kibocsátását ahhoz, hogy a globális melegedés mértékét 1,5 °C alatt tudjuk tartani. Jelenleg megközelítőleg 1 °C-nál tartunk, azaz a globális felszínközeli átlaghőmérséklet ennyit emelkedett az ipari forradalom előtti időkhöz képest. A jelentés arra is figyelmeztet, hogy minél tovább halogatjuk a kibocsátások csökkentését, később annál drasztikusabb intézkedésekre lesz szükség.
Egy ugyancsak a napokban publikált UNEP jelentés (Production Gap Report 2019) arra hívta fel a figyelmet, hogy „hatalmas szakadék tátong” a fosszilis energiahordozók (jelen és tervezett) kitermelése és a Párizsi Megállapodásban kitűzött kibocsátás-csökkentési célok között. A jelentés szerint 2030-ig az országok több mint kétszer annyi fosszilis tüzelőt terveznek kitermelni, mint ami konzisztens lenne a globális melegedés 1,5 °C-os korlátozásával a század végére. Mivel a kőszén, kőolaj és földgáz égetése az első számú felelős a légkörben halmozódó üvegházgázokért, ezért azok használatát minél előbb be kell szüntetni. António Guterres, ENSZ főtitkár is hangsúlyozta nyitóbeszédében, hogy ezeket az energiahordozókat „ott kell hagyni, ahol a helyük van – a föld alatt”.
Karbonsemlegesség minél hamarabb
„Egy rendkívül kritikus 12 hónapnak nézünk elébe, létfontosságú, hogy a nemzetek még ambiciózusabb klímavédelmi vállalásokat tegyenek – különös tekintettel a nagy kibocsátókra –, és a 2050-es karbonsemlegességet megcélozva kibocsátásaikat azonnal csökkenteni kezdjék.” – jelentette ki az ENSZ főtitkár. A globális kibocsátás 78%-át a G20 országok adják, de eddig még csak 5 G20-tag kötelezte el magát a nettó nulla kibocsátás ütemezésére. Az Európai Unió és az Egyesült Államok együtt az éves globális szén-dioxid kibocsátás nagyjából egyharmadáért felelős, miközben a Föld népességének ketten együtt jelenleg csak a 11%-át adják. Mivel azonban az Egyesült Államok bejelentette, hogy kilép a Párizsi Megállapodásból, ezért az EU és más fejlett országok szerepe különösen fontos: komoly vállalásokat kell tenniük, különben nem várható el, hogy a fejlődő országok is így tegyenek. A spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez szerint „Ha Európa volt a kontinens, amely elindította az ipari forradalmat, Európának kell élen járnia a karbonsemlegesség felé való átmenetben.”
Az Európai Bizottság frissen beiktatott elnöke, Ursula von der Leyen is részt vesz a klímacsúcson, mint „első hivatalos küldetése”. Az EU hosszútávú klíma- és energia stratégiájának kulcsfontosságú eleme a dekarbonizáció, vagyis az alacsony (majd nettó nulla) üvegházgáz kibocsátású gazdaságra való áttérés. A 2050-re szóló karbonsemlegességet azonban májusban négy tagállam – Lengyelország, Csehország, Észtország és Magyarország – megvétózta az Európai Tanácsban. Ennek újra-tárgyalására a klímacsúcs utolsó előtti napján kerül sor, így még az is lehetséges, hogy a klímacsúcs zárultával az EU frissíti vállalását (NDC). Von der Leyen nyitó beszédében egy európai klímatörvény kidolgozását ígérte márciusra, aminek része lenne, hogy az EU 2030-ig legalább 50%-kal csökkenti üvegházgáz-kibocsátását. Azoknak, akik a költségek miatt aggódnak, azt üzente: „mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy mennyivel többe fog kerülni az, ha most nem cselekszünk”. Beszédében ismét megemlítette, hogy az Európai Beruházási Bankot (EBB) Európa klímabankjává szeretné tenni – ezzel összhangban november közepén az EBB bejelentette, hogy 2021 végétől nem finanszíroz fosszilis energia projekteket. „Tíz napon belül az Európai Bizottság bemutatja a European Green Deal-t, amelynek célja, hogy 2050-re Európa legyen az első karbonsemleges kontinens. Ha ezt el akarjuk érni, akkor most kell cselekedni és megfelelő intézkedéseket bevezetni. Hisz tudjuk, hogy ehhez az átmenethez korszakos változtatásokra van szükség.” – írta beszéde után nem sokkal Twitteren.
Mi várható Madridban?
Mivel a Párizsi Megállapodás végrehajtása 2020-tól kezdődik, ezért rendkívül fontos, hogy az államok frissítsék az elkövetkező hónapokban klímavédelmi vállalásaikat (az ún. Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásaikat, NDC-k), de legkésőbb a jövő évi glasgow-i (COP26) klímatárgyalásokig. Ezen az interaktív felületen lehet követni az NDC-k állapotát. A legutóbbi tanácskozásokról sok technikai kérdés nyitva maradt még a Párizsi Megállapodás végrehajtását leíró szabálykönyvvel kapcsolatban. Például továbbra sem sikerült megállapodni a „károk és veszteségek” (az éghajlatváltozás miatt bekövetkező elkerülhetetlen természeti-gazdasági-társadalmi károk, mint például a tengerszint-emelkedés miatti partpusztulás) kezelésére szánt közös pénzügyi alapról, sem pedig a kibocsátás-csökkentési és egyéb klímavédelmi nemzeti tervek kommunikálását egységesítő közös időkeretről. Egy új karbonpiaci mechanizmus kidolgozása is folyamatban van, ami a Kiotói Jegyzőkönyvvel létrehozott Tiszta Fejlesztési Mechanizmus gyengeségeit már kiküszöbölné. A nemzeti éghajlati tervek többsége magában foglalja a karbonpiacok használatát – ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kormányok és a magánszektor kereskedelmet folytathat kibocsátási kvóták formájában – az olcsóbb kibocsátáscsökkentés elérése érdekében. A karbonpiacok szabályainak kidolgozása mellett a klímafinanszírozás kérdése is valószínűleg (továbbra is) heves viták tárgya lesz.
Az EU mellett olyan kicsi fejlett országok is jó példával járhatnak elől a klímatárgyalásokon, mint például Új-Zéland, ahol a parlament november elején elfogadta a 2050-es karbonsemlegességi célt. A világ legnagyobb kibocsátója, Kína is valószínűleg reflektorfényben lesz majd. Az EU máris bilaterális egyeztetéseket kezdett Kínával abban a reményben, hogy a jövő évi különleges EU-Kína csúcstalálkozóig sikerülne valamiféle klímavédelmi kompromisszumra jutni a nagy kibocsátóval. Azonban a múlt héten feszültség lobbant a két fél között az EU határait védő szénadó bevezetésére vonatkozó javaslat miatt.
A tárgyalások mellett a részt vevő szervezetek által rendezett tematikus napokon szó lesz többek között a régiók és városok, valamint a fiatalok szerepéről az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, mezőgazdaságról és biológiai sokféleségről, az óceánról (erről kapta nevét az idei „kék klímacsúcs”), körforgásos gazdaságról, és egyéb kapcsolódó témákról. Az ENSZ főtitkár szerint „a döntések, amiket itt meghozunk, azt mutatják, hogy hajlandóak vagyunk-e tényleg cselekedni, vagy inkább feladjuk a harcot.” Kíváncsian várjuk, mit hoz ez a két hét.
A Greenfot Madridból Lehoczky Annamária klímakutató, újságíró (a masfelfok.hu állandó szerzője) tudósítja az elkövetkező 2 hétben a COP 25 klímakonferenciáról.
