Egy nemzetközi kutatócsapat vizsgálata bizonyítékot talált rá, hogy a teknősök nem primitív hüllők, hanem a madarak és krokodilok testvércsoportjához tartoznak.
A Nemzetközi Egyesült Teknősgenom Konzorcium kutatása fényt vet a teknősök érdekes morfológiájának evolúciójára is, emellett felfedi, hogy a teknő a végtagok kódolásáért felelős genetikai információk segítségével fejlődött ki.
A teknősöket gyakran evolúciós érdekességnek írják le, olyan egyedülálló testfelépítéssel és teknővel, melyet az állatvilág egyik legizgalmasabb struktúrájának tartanak. Naoki Irie, a vizsgálatot vezető RIKEN fejlődésbiológiai központ kutatója szerint a teknősök azért is izgalmasak, mert kivételes lehetőséget nyújtanak a gerincesek történetében végbement nagyobb evolúciós változások megismerésére. Új generációs DNS-szekvenálási technológiával 9 nemzetközi intézet kutatói dekódolták a közönséges levesteknős és a kínai lágyhéjú teknős genomját, és tanulmányozták a genetikai információk kifejeződését a fejlődő teknősöknél.
Eredményeiket a Nature Genetics folyóirat közölte. Arról árulkodnak, hogy a teknősök nem a korábban primitívnek hitt hüllők, hanem a madarakat és krokodilokat – valamint a kihalt dinoszauruszokat – felölelő csoporttal állnak rokoni kapcsolatban. A genetikai információ alapján úgy vélik, a teknősök mintegy 250 millió évvel ezelőtt, a bolygón valaha végbement egyik legnagyobb kihalási esemény során váltak el ettől a csoporttól.
A kutatás azt is felfedi, hogy egyedülálló anatómiájuk dacára a teknősök a fejlődés során az alapvető embrionális folyamatot követik. Ahelyett, hogy közvetlenül teknősspecifikus formát öltenének, először a gerincesek alapvető testfelépítésére tesznek szert, majd ezt követően lépnek rá a teknősspecifikus fejlődési útra. Eme kései specializálódási szakasz során a kutatók a végtagokkal kapcsolatban álló génkifejeződés nyomait figyelték meg az embrionikus teknőben, ami azt mutatja, hogy a teknő a végtagokhoz alkalmazott genetikai program egy részének felhasználásával fejlődött. „A kutatás nemcsak a teknősök fejlődésébe segít betekinteni, hanem arról is árulkodik, a gerinces fejlődési programok hogyan változtathatóak nagyobb evolúciós újítások létrehozására” – mondja Irie.
A vizsgálat egy másik váratlan eredménye, hogy a teknősök nagy mennyiségű szaglóreceptorral rendelkeznek, ennélfogva anyagok széles tárházának észlelésére alkalmasak szagok alapján. A kutatók több mint 1000 szaglóreceptort azonosítottak a lágyhéjú teknősnél, ami az egyik leghatalmasabb szám, amelyet egy nem az emlősök közé tartozó állatnál találnak meg.
