A számítástechnikai eszközök és műszaki cikkek az utóbbi években a legnépszerűbb karácsonyi ajándékok közé tartoznak. Az ajándékbontogatás közben azonban kevesen gondolnak arra, hogy milyen visszásságok terhelik a divatos elektronikai termékek előállítását, pedig a délkelet-ázsiai gyárakból jól ismert munkaügyi problémák közül számos Magyarországon is jellemző.
A bérek nem elegendőek egy család fenntartásához, a túlórák kifizetése könnyen kikerülhető a munkaidőkeret alkalmazásával, több cégnél is gyakoriak a 12 órás műszakok, a csúcstermelés időszakában a kölcsönzött dolgozók aránya meghaladhatja az állandókét, valamint a nemzetközi normák is sérülnek. Ez a legfőbb tanulsága a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) és a SOMO legújabb, „A Flex szindróma” című jelentésének, amely négy Magyarországon gyártó elektronikai cég – Samsung, Nokia, Flextronics és Foxconn – munkakörülményeit vizsgálta a nemzetközi makeITfair kezdeményezés keretében.
Közép- és Kelet-Európában Magyarország vált a legfontosabb elektronikai cikkeket gyártó országgá, amely a nemzetközi cégeket betelepülésükkor adókedvezményeivel és támogatásaival csábította ide, most a rugalmasságot biztosító munkaügyi szabályozásával kedvez. A kutatást végző civil szervezetek azonban kiemelték, hogy a szektor egyáltalán nem hoz jólfizetett állásokat az országba. A Magyarországon legkevesebbet kereső operátorok alapfizetése (€ 231 ) majdnem ugyanannyi, mint amennyit a hongkongi székhelyű érdekvédelmi szervezet, a SACOM jelentése szerint Kínában fizetnek (€ 224). Perényi Zsófia, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa elmondta: „ A kutatásból kiderült, hogy még a legmagasabb fizetéssel rendelkező dolgozók sem tudtak elegendő pénzt keresni ahhoz, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítsanak családjaik számára – abban az esetben sem, ha mindkét szülő dolgozik. Arra is felfigyeltünk, hogy a legtöbben kevesebbet keresnek a magyarországi termelési szektorban dolgozó fizikai munkások nettó átlagkereseténél is”.
Nemcsak a fizetések kapcsán húzható párhuzam Ázsiával. Több olyan munkaügyi probléma is jellemző a vizsgált vállalatoknál, amelyekről eddig inkább csak ázsiai fejlődő országok kapcsán számolt be a média: a fizikailag megterhelő 12 órás nappali és éjszakai műszakok, a kölcsönzött munkások nagy aránya, ennek eredményeként nagymértékű állásbizonytalanság, illetve az egyik vizsgált cég vezetősége még a szakszervezet létrehozását is megakadályozta. Egy másik vállalatnál a munkakörülmények túl megterhelőnek bizonyultak: a helyi kórházból hetente többször is ki kellett jönniük a mentőknek, hogy az elájult, illetve a kimerülés, magas vérnyomás és a stressz tüneteitől szenvedő dolgozókat elvigyék. A kutatás azt is kihangsúlyozza, hogy a munkatörvény által a munkaadóknak biztosított rugalmasság komoly gondot okoz a magyarországi termelésben dolgozó munkások számára. A törvényi szabályozás lehetővé teszi a vállalatok számára az úgynevezett munkaidőkeret alkalmazását, amelyben a munkaórákat egy hosszabb időszak (például 3-4 hónap) átlagaként tartják számon. Az munkaidőkeret segítségével a munkáltató nagyobb rugalmassággal tudja kiosztani a munkanapokat, elosztani a túlórákat, ezáltal pedig rugalmasabban tudja kompenzálni az adott időszakra eső túlórákat. A rendszer lehetővé teszi, hogy törvényesen akár 72 órát elérő hosszú munkaheteket alkalmazzanak, míg eközben az is előfordulhat, hogy a túlórákért az időszak végén nem is fizetnek. Ez ellentmond a nemzetközi normáknak, és a Samsung, Nokia, Flextronics és Foxconn megkérdezett dolgozói számára jelentős frusztrációt okoz.
Annak ellenére, hogy a magyarországi termelésben dolgozók európai uniós állampolgárok, a törvény nem védi őket eléggé. Irene Schipper, a makeITfair holland projektkoordinátora elmondta, hogy: „ A Magyarországon működő nemzetközi vállalatoknak be kellene tartaniuk a nemzetközi munkaügyi normákat, mert azok nagyobb biztonságot nyújtanak dolgozóiknak, és előírják a 40 órás munkahetet meghaladó munkaórák túlóra árban történő kifizetését. Fontosnak tartom, hogy a vállalatok olyan fizetést adjanak dolgozóik számára, amely biztosítja a megélhetést, illetve hosszú távon nem lenne szabad rendszeresen kölcsönzött munkaerőt foglalkoztatniuk”.
• A Flex szindróma című kutatási jelentés letölthető innen.
A makeITfair célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyasztói elektronikai cikkek – mint például mobiltelefonok, MP3 lejátszók, játékkonzolok és laptopok −ellátási láncával kapcsolatos emberi jogi és munkaügyi visszaélésekre, illetve környezetvédelmi problémákra. A projektet az Európai Unió támogatja. Résztvevő szervezetek: SOMO (Multinacionális Cégek Kutatásának Központja), a német Germanwatch, a fjnn Finnwatch, a svéd Swedwatch, a svéd Fair Trade Center, a dán DanWatch, az Etikus Kereskedelemért nevű finn szervezet (Pro Ethical Trade Finland), a magyarországi Tudatos Vásárlók Egyesülete, a civil társadalom kutatásával és támogatásával foglalkozó Civil Society Research and Support Collective (CSRSC) nevű munkacsoport Dél-Afrikából, a Workers Assisstance Center (WAC) nevű munkajogi szervezet a Fülöp-szigetekről, az ACIDH a Kongói Demokratikus Köztársaságból és az indiai CIVIDEP.
