Ha sikerülne felmérnünk, hogy mire van szükségünk – rájönnénk, hogy a természet tönkretétele szükségtelen, sőt sokkal élvezhetőbb éveket élhetnénk, ha ilyen mértékű rombolást abbahagynánk, mert közérzetünk emelkedésének egyenesen gátja is lehet, az ökológiai lábnyomunk ilyen mértékűvé növelése.
Egy hónapja annak, hogy viseletes surranóm halkan kopogott ki az egyik fesztiválnak otthont adó pajta alól. A tanulságos rendezvény után hosszú napokig, hetekig foglalkoztam, gondolkoztam a helyszínen összegyűjtött értékes információval, melyet most betűkbe öltöztetve próbálok átnyújtani. A hosszú idő valójában arra kellett, hogy felfogjam a valóság kijózanító igazságát. Amikor az ember beleolvad egy témába, külön világot alakít ki magában, ami elszigeteli a valóságtól. Amint azonban kilép ebből a szektorból, látja, miről szól a környezete igazán.
A természetvédelem fontossága messze nem kap olyan megkülönböztetett figyelmet a hétköznapi ember felfogásában, mint a zöldbe öltözött kalandorok tudatában. Na, ezzel sem mondtam semmi újat, viszont az már elgondolkodtató, hogy mi következik ebből! A hétköznapi élet színpadán a nyereség hajhászatot, az udvariasság feláldozását a másodpercekért, a folyamatos stresszt és nyomást, az egymással történő viselkedést kellemetlen hatásokként éljük meg.
Azon gondolkoztam, hogy miért van ekkora elszakadás a két világkép között? Miért van más élet a „bokrok” között és az aszfaltozott világban? De vegyünk elő egy nagyítót és vizsgáljuk meg mindkét területet alaposabban!
Amikor az ember kezdett kinőni a „bokrok” közül, egyre több lehetősége akadt. Rájött, micsoda jó dolog az a kerék, mellyel marha gyorsan le tudunk jutni A-ból B-be. Jöttek az újabb és újabb újítások, fejlesztések, ma pedig amikor egy város településének táblája mellett zúgunk el autóval, milliónyi lehetőség tárul elénk. Az internettől a bevásárlóközpontokig, milliárd helyre mehetünk és tölthetjük szabadidőnket. Ez a rendszer azonban kissé bonyolulttá vált. Olyannyira, hogy Sári László joggal emlegeti szüntelen, miszerint éltünk jelentős részét ennek a komplikált rendszernek a fenntartására fordítjuk. A mindennapos teendők töltik ki életünk jelentős részét. De marad egy kis időnk másra is! Szórakozni! Na, ilyenkor (is) árasztanak el minket számtalan lehetőséggel, melyet, ha megszerzünk, akkor boldogok lehetünk! Kínálnak messzi tájakra kirándulásokat, ajánlanak jobbnál jobb autókat, telefonokat. Milliárd lehetőség, melyek felé elmozdulhatunk, és melyekre rá is harapnak páran. Ezeket viszont nem adják ingyen és hajtani, küzdeni kell érte! Mindent minél gyorsabban elkészíteni, hogy elmehessünk a tengerpartra, kezünkbe vehessük az új telefont stb. A többiek is erre hajtanak, így versenyzünk velük, még olyan kis játszótéren is, mint a boltok pénztárai, ahol a másik nyakára állunk és mámorban úszunk, ha valaki előre enged, de a viszonosság már nem az erősségünk.
Na, de van egy másik világ is! Húzzuk fel a bakancsot és induljunk el a sáros, poros örvényekre. Ott már kevesebb inger ér minket, látszólag. Az érzékszerveinknek már kisebb ingerekre is reagálni „illik”, és van, hogy az ember egyedül marad. Sokan nem tudnak mit kezdeni ebben a közegben, ismeretlenül bóklásznak, mint jómagam egy japán könyvtárban. Sőt, akár unatkoznak is, mert nem tudnak magukkal mit kezdeni! Pedig ez a világ, ahol pontosan amiatt, hogy nem kell agyon gyötörni magunkat az állapot fenntartása érdekében, marad időnk másra is. Pl. arra, hogy megnézzük, mitől érezzük jól magunkat? Miért van az, hogy az hogy az asztfaltozott utaktól távol élő lakosság mosolyogva éli le életét és még a haláltól sem fél? Miért van az, hogy a Dalai Láma biztonsági őre is felfelé kunkorodó arccal üdvözölte őszentsége magyar tolmácsát? Nem beszélve a Lámáról, ki közvetlenségével is kitűnt, boldog ember. Azt ugye nem kell külön hangsúlyozni, hogy a szomorú, rossz közérzetű, depis emberek zárják a kapukat, elfordulnak a világtól. A boldog emberek többnyire nyitottak, mosolygósak.
A bozótrágók internetezni, autót vezetni nem tudók jobb híján azon gondolkoznak, hogy mitől érezzék jól magukat, ha már újabb telefonvásárláson vagy tengerparti nyaraláson nem törhetik a fejüket. Ebből aztán rájönnek olyan lehetőségekre, melyek gyakorlásával elérhetik a vágyukat. Az általuk alkotta magatartási szabályokhoz igazodva élik életüket és az arcukról leolvasva a fejlett technikai tudással felvértezett modern emberhez képest eredményesebbek. Lehet, hogy nagyobb szükségünk van arra, hogy ismerjük a másik iránti szeretet, tisztelet, fogalmát, mint a ABS, GPS, MMS és hasonlókat? Tovább megyek! Micsoda remek érzés átemelni egy csigát az úton és megmenteni a cserbenhagyásos gázolástól. Micsoda látvány, miként a madáretetőjén éhes madarak szorgosan hordják el az Ön által odakészített hamit. Micsoda felismerés az a tény, hogy viselkedésünk szabja meg, milyen lesz a Föld jövője és e szerint élni! Micsoda élmény felfedezni magunkban a semmibe nézés semmivel sem összehasonlítható érzését, azt, hogy ha egyedül magunkban vagyunk, akkor sem unatkozunk! Sőt, jól tudjuk érezni magunkat saját gondolataink között! Ez is a bokrok világából kikutatható, levezethető viselkedésmód!
Az épített és természetes környezetben való életformák kialakítása közepette rá lehet jönni, hogy amíg a városi ember a modernség rabjává vált, addig az ezt nélkülöző csoportokban (jobb híján) megtalálták a jó érzetet kiváltó technikákat. Ezt azonban nem fekete és fehér viszonylatban kell vizsgálni, mert az hazugság lenne. A kontúrok ilyen fokú hangsúlyozása, a reális világ bemutatása, ábrázolása során eltúlzott! A világ nem pontosan ilyen! De mégis élni kellett ezzel az eszközzel, mert így az árnyalatok túlhangsúlyozása során szembesülhetünk az életvitelünkben rejlő lehetőségekben!
Akkor most ássuk el az összes technikát, és kergessük ki a medvét a barlangjából vagy együk meg a barátposzáta elől a bodzát? Természetesen itt sem érdemes feketén fehéren gondolkodni. A mai modern eszközök fontos szerepe vitathatatlan, hiszen ennek hiányában ez az írás sem juthatott volna el a Kedves Olvasó képernyője elé. De a régmúlt tudást nem szabad a kukába hajítani! Az évezredek során összegyűjtött ismerettel felvértezve sokkal egészségesebb, harmonikusabb, boldogabb életet élhetünk és mindenki számára kedvezőbb környezetet alakíthatunk ki. Ez azonban nem csak a másikon, hanem bizony rajtunk is múlik!
A természettől való elszakadásunkkal magunkra húztunk olyan viselkedéseket, amiknek a kényszerében vergődünk. Aki látta a Titanic filmet, tudja, miről beszélek. Amikor a főszereplő hölgy családja vacsorázik, az asztalnál szigorú protokoll mellett folyik az étkezés. Amint azonban a srác elragadja szíve választottját és bemutatja neki a maguk fajta szórakozásmódját, ámulatba ejti a kislányt. Az ember a beton és aszfaltvilágba költözésekor átformálta viselkedésmódját, ma már alig ismeri a fára mászást, az önfeledt csatangolás örömét, sőt még talán a cipós és kolbászos nyammogást sem részesíti előnyben. A természetben való életmóddal azonban ezek a hiányok pótolhatóak.
A bokrok világa egy másik fogalmat is életben tart. Sokan, akiknek van autójuk, a városban is használják azt. Többen, akik megtehetik, hogy pl. Törökországban is elmehessenek nyaralni, nem érik be egy balatoni stranddal. A civilizált ember tehát a maximum fogalmát lihegi szüntelen. Majd meggebed, hogy minél nagyobb autóba ülhessen, de szidja, ha nem talál parkolóhelyet. Lehet, hogy a Tisza partján kellemesebben érezzünk magunkat, mint a piramisok árnyékában. Ha a 600 méterre lévő boltból kell hozni egy kiló krumplit, lehet, hogy nagyobb élményben lenne részünk a távot gyalog megtenni, mint kocsival lezavarni az utat. Az élet számtalan területén éreznénk jobban magunkat, ha lehagynánk az örökös ragaszkodásunkat ahhoz, hogy amit megtehetünk, azt meg is kell tennünk.
A természet leigázása árán sem tudunk azonban ilyen hozzáállással egyre kiegyensúlyozottabban, harmonikusabban és az általunk vágyott állapothoz közelebb kerülni. Rossz ez az út, eredménytelen. Feleslegesen tesszük tehát tönkre a Földet és pusztítjuk ki ilyen mértékben az élővilágot. Fontos tehát, hogy megnézzük, mire van szükségünk! Ha pedig sikerül felmérnünk, rájönnénk, hogy a természet tönkretétele szükségtelen, sőt sokkal élvezhetőbb éveket élhetnénk, ha ilyen mértékű rombolást abbahagynánk, mert közérzetünk emelkedésének egyenesen gátja is lehet, az ökológiai lábnyomunk ilyen mértékűvé növelése.
Sétáljunk, amikor sétálni van kedvünk, kiránduljunk a környékre, ha ott is jól érezzük magunkat, ne igyunk dél–amerikai bort, ha a magyart is finomnak találjuk, mosolyogjunk a másikra, ha jól esik. Vegyük ki a fülhallgatót fülünkből és hallgassuk meg pl. a zöldikét, ha szebbnek találjuk az MP3 –nál, lássuk meg a gyomokban a vadvirágokat! Érezzük jól magunkat!
