Az oly sok természetjáró számára élményteli perceket szerző őzek, gímszarvasok, vaddisznók és más vadfajok élete szoros összefüggésben van az erdők fejlődésével, jólétével és fennmaradásával. Erdő és az erdő lakóinak kapcsolatát, kölcsönhatásait kezeli, formálja a természetközeli vadgazdálkodás.
A vadászható vadfajok az erdők fáihoz és más élőlényeihez hasonlóan a természeti tőke részei és az erdei ökoszisztémára gyakorolt hatásukat a gazdálkodási módszerek nagyban befolyásolják.
A Pilisi Parkerdő alapítása óta, több mint öt évtizede a hazai erdőgazdálkodás szakmai pionírja, ahol olyan kísérleti programok indultak hajdan, mint a Visegrád-közeli szálaló erdőgazdálkodás, amely mára örökerdőgazdálkodás néven a jövő generációi számára alakít a klímaváltozás negatív hatásaival szemben is ellenállóbb, fenntartható magyar erdőket. Nincs ez másképp vadgazdálkodás terén sem, és az „Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás” egyre közeledő aktualitása szempontjából érdemes áttekinteni a Pilisi Parkerdő által kezelt erdőterületeken elindított természetközeli vadgazdálkodást.
A természetközeli vadgazdálkodás lényege az, hogy a nagyvadállományt az erdei életközösség alkotó részeként, holisztikusan szemlélik, elsősorban az erdei ökoszisztéma állapotát tartva szem előtt.
„Az erdő élővilága roppant érzékeny ökológiai rendszert alkot, amelynek résztvevői aktív kölcsönhatások sokaságával befolyásolják a rendszer egyensúlyát. Egyes fajok eltűnése más fajok túlszaporodásához vezethet, ami fordítva is igaz, tehát a túlszaporodás veszélyezteti bizonyos fajok életlehetőségeit. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy az természetközeli vadgazdálkodás igyekszik visszavezetni a vadállományt a természetközeli állapotokhoz: célja olyan vadállomány kialakítása, melynek téli táplálékszükséglete megfelel az élőhely tűrőképességének, ezáltal különleges intézkedések, például külön takarmányozás, vadkárelhárító kerítések nélkül is a termőhelynek megfelelő és stabil elegyes erdők tarthatók fenn. A vadgazdálkodás ilyen módon történő megközelítése az egészséges erdei ökoszisztéma működőképességét támogatja, melynek a vadállomány az egyik része. Törekszünk a természetes arányoknak megfelelő vadsűrűség elérésére” – foglalta össze Dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási természetvédelmi vezérigazgató-helyettese.
A Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei fajban gazdag, sokszínű erdei ökoszisztéma megvalósítására törekednek. A fajgazdagság, a biológiai sokféleség nem csupán az egyes fajok, hanem az erdő egésze számára fontos, mert az ilyen erdők jobb ellenálló képességet tanúsítanak természeti katasztrófahelyzetekben, és biotikus vagy más károsításokkal szemben.
A Pilisi Parkerdőben elindított természetközeli vadgazdálkodást a természeteshez minél közelebbi vadállomány és az erdei ökoszisztéma egyensúlyának megteremtése érdekében hat szakmai koncepcionális tétel alapján építették fel, ezek a következők:
— A vadgazdálkodás elsődleges célja az erdei ökoszisztéma működőképességének támogatása.
— Nem a mennyiségi, hanem a minőségi vadállomány fenntartása a cél.
— Szisztematikus vadhatás monitoring kialakítása a vadállomány környezetre gyakorolt hatásának monitorozása érdekében.
— A vadon élő állatok számára természetes táplálékot biztosító, gazdag, fajokban sokszínű, megújulni képes élőhelyek kialakítása mesterséges takarmányozás helyett.
— Kerítések nélküli erdő- és vadgazdálkodás.
— A ragadozók szerepének elismerése az erdei ökoszisztémában betöltött szelekciós szerepük alapján.
A Pilisi Parkerdő Zrt. az általa kezelt 65 ezer hektáros erdőterület egyre nagyobb részén vezeti be lépésről lépésre az örökerdő-gazdálkodás és az természetközeli vadgazdálkodás módszerét, így fokozatosan természetközelibb és ellenállóbb, a klímaváltozás hatásaival szemben is védettebb erdők kialakítását valósítja meg.
Képek forrása: Pilisi Parkerdő
