A Figyelő értesülése szerint már egy ideje megszületett a szakértői egyezség Szlovákiával a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében. A téma kedden szerepelt a parlamenti környezetvédelmi bizottsági ülésen is, ahol Székely László – a bősi vízlépcső ügyében illetékes – miniszteri biztos számolt be a tárgyalásokról.
A Figyelő úgy tudja, hogy Magyarország nem kap pénzt, de az elterelt Dunából 50 százaléknyi vízhez jut a jelenlegi 15 százaléknyi helyett. Az informális megállapodás után már csak formálisan kell rögzíteni a két kormánynak a megegyezést. Fel kell hatalmazni a tárgyalófeleket, hogy a részletekről megállapodjanak. A lap néhány héttel korábbi értesülései szerint a felhatalmazás azonban egyelőre nincs napirenden a magyar kormánynál, mert a „közeledési folyamat elején vagyunk". Kérdés, hogy ezt az árvíz felgyorsította-e. Mindenesetre miként eddig is, ezután is a politikai és nem a szakmai szempontok határozzák meg a dunai duzzasztógátak jövőjét. (A nagymarosi mellett Magyarország a fajszi és az adonyi duzzasztó megépítését vállalta a Duna Bizottsággal kötött 1948-as egyezményben, amely ma is érvényben van.)
Történelmi árhullám – Újragondolni Bős-Nagymarost?
A nagymarosi erőművet, amely elleni harc a rendszerváltás egyik szimbólumává vált és amely az 1998-as választási kampányban is fontos szerepet kapott, a kormány továbbra sem akarja megépíteni. Pedig eredetileg a nagymarosi beruházás megvalósításában az árvízvédelmi, a mezőgazdasági és a hajózási célok voltak a meghatározóak, sőt felmerültek bizonyos környezetvédelmi érdekek is, első helyen a térség ivóvízbázisának védelme – az energiatermelés az első elképzelésekben csak kiegészítő lehetőségként jelent meg.
Elképzelhető, hogy a mostani választási kampányban is előjön majd a kérdés. A Jobbik például októberben tartott sajtótájékoztatót arról, hogy újra kellene nyitni és szakmai szempontok alapján mérlegelni a nagymarosi vízlépcső létjogosultságát. A párt a választási program kiemelt elemévé tette a teljes magyarországi vízgazdálkodásra, a vízháztartás javítására, a Duna-Tisza csatorna megvalósítására, a vízmegtartásra kidolgozott koncepcióját. Kepli Lajos jobbikos országgyűlési képviselő szerint a vízmegtartás egyik lehetséges módja a duzzasztás is, és meg kell oldani Bős-Nagymarosnak a – 16 évvel a hágai döntés után sem rendeződött – ügyét. Mivel politikailag olyannyira terhelt az ügy, a Jobbik elvetette ugyan, hogy a Duna-kanyarban megépüljön a nagymarosi vízlépcső, de Kepli Lajos szerint vannak alternatív helyszínek, ahol a beruházást meg lehetne valósítani. „Ha nem is a Duna-kanyarban, hanem feljebb, egy sima, átfolyásos erőműnek a szakértők szerint lenne létjogosultsága, és megoldaná Szigetköz vízproblémáját is" – mondja Kepli Lajos.
További részletek a Figyelő 24. számában.
