A szélsőséges, aszályos időjárás miatt minimálisra csökkent a lucfenyvesek fennmaradási esélye, a lucfenyő néhány éven belüli teljesen kiszorulhat a zalai erdőkből – közölte a Zala Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága.
Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt az országban összesen 9500 hektárnyi területet borított lucfenyő, ennek közel felét Zala megyében nevelték. Jelenleg Zalában a 110 ezer hektáros erdőség 3,5 százalékán, mintegy 3700 hektáron található luc, míg a 2005. évi adatok szerint az e fafajjal borított terület nagysága elérte a 4500 hektárt, a faállomány 4,4 százalékát – ismertette Páll Miklós erdőfelügyelő.
A zalai lucosok 38 százaléka, mintegy 1400 hektár a Zalaerdő Zrt. által kezelt állami erdőben, a többi pedig magánerdőkben – ebből 600 hektárnyi rendezetlen területen, ahol a tulajdonosok még erdőgazdálkodóról sem gondoskodtak – található. A nyilvántartott luc fakészlet 1,35 millió köbméter. A Zalaerdőnél az elmúlt évben kárfelszámolás miatt 434 hektáron 39 ezer köbméter fát termeltek ki és mintegy 105 hektáron kell új erdőt létesíteni. A magánerdőkben az úgynevezett egészségügyi fakitermelés 103 hektárt érintett, 23 ezer köbméter lucfenyőt termeltek ki, és 70 hektáron kell újra erdősíteni.
A tervszerű, arányos kárfelszámolásra a Zalaerdő ütemtervet készített; az év elejére elkészült felmérés alapján 2022-ig csökkenő mértékű ütemben irányozták elő a fenyvesek szanálását. A természet azonban másként gondolta; azoknak az erdőknek egy része, amelyeket a felmérés során még egészségesnek és még néhány évig fenntarthatónak gondoltak, a tavasz beköszöntével rohamos pusztulásnak indult. Az eddigi adatok szerint 2013-ban a lucfenyvesek után keletkező erdőfelújítási kötelezettség meghaladhatja a 250 hektárt is, és a magánerdőkben is hasonló a tendencia. A Zalaerdő korszerű gépeivel folyamatosan végzi a kárfelszámolást, erdőfelújításokat, a kisebb erdőterületet kezelő magánerdőtulajdonosok, gazdálkodók viszont csak pályázati forrásból tudják finanszírozni a költségeket.
A szakember elmondta, a luc Zala megyében nem számít őshonos fafajnak, az utóbbi 10-20 évben már csak karácsonyfának ültették. A tömeges és hirtelen pusztulásukat a szú okozza, ugyanis a fa a szélsőségesen száraz, meleg periódusokban legyengül, gyantatermelő képessége csökken, ami kedvez a bogarak elszaporodásának. Egy fa elpusztításához 100-150 bogár is elegendő, így az enyhe tél után akár robbanásszerűen is pusztulhatnak. Tovább gyengíti a fák ellenálló képességét a túlszaporodott gímszarvas állomány által okozott hántáskár, de az erdőgazdálkodók sem fordítanak kellő figyelmet a lucfenyvesek egészégi állapotára, a fertőzött fák eltávolítására. A bogarak ellen vegyszeres védekezésre nincs lehetőség, egyetlen megoldás a megelőzés, ezért a fertőzött egyedeket el kell távolítani az erdőből, a visszamaradó koronarészeket meg kell semmisíteni és a kitermelt faanyag sem maradhat a fenyves közelében.
Az erdőfelügyelő összegzésként elmondta; a fák túlnyomó többségét az 1960-1990-es időszakban, az országos fenyvesítési program keretében ültették. A lucfenyő telepítése kockázatos, de kényszerű lépés volt – a szakemberek is felhívták a figyelmet a veszélyforrásokra -, de a gazdaságnak fenyő-faanyagra volt szüksége, és az utóbbi években felgyorsult klímaváltozás sem volt előre látható. Fenyő fűrészárura a jövőben is szükség lesz, és ha nem is a lucfenyővel, hanem a változó körülményekhez jobban alkalmazható fenyőfélékkel – erdeifenyővel, zöld duglász fenyővel – az ésszerű mértékig folytatni kell az erdősítést – fűzte hozzá Páll Miklós.
