Hazánk Dél-alföldi régiója számos szép vizes élőhellyel rendelkezik. Itt található hazai szikes tavaink többsége, de itt helyezkedik el a Mártélyi Tájvédelmi Körzet is, benne egy un. szentély jellegű holtággal, a Körtvélyesi Holt-Tiszával. Ezek a különleges vizek számos „kincset” rejtenek a kutatók számára.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán néhány évvel ezelőtt új kutatási irányként üdvözölhettük az algológiát. Ács Éva kutatóprofesszor nevéhez fűződik többek között a hazai szikes tavaink egyik jellegzetes kovaalga fajának, a Halamphora dominicinak a felfedezése is. A nemzetségnév (Halamphora) arra utal, hogy az ide tartozó fajok a halofil, azaz a nagy sótartalmú vizeket kedvelik. Érdekesség, hogy ezt a fajt először egy boliviai magashegyi sóstóban találták meg a NASA – Space Science Division, Ames Research Center által szervezett „Exploring The Highest Lake On Earth” expedíció során és Macedon kollégájával együtt 2009-ben írták le a tudományra nézve új fajként. Hamar kiderült azonban, hogy nem kell ilyen messzire utaznia annak a kutatónak, aki találkozni akar ezzel a szép kovaalgával, mert szikes tavainkban is gyakori.
Egy nemrégiben a Metabarcoding and Metagenomics (D1) folyóiratban közzétett publikációban a Körtvélyesi Holt-Tiszából egy új kovaalga faj előkerüléséről számoltak be kutatóink. A faj egy 10 µm-nél is kisebb szilárd (kova) vázzal rendelkező alga, mely domináns volt (relatív egyedszáma meghaladta a 10%-ot is) a vízinövényeket borító élőbevonatban. Kutatóink a legmodernebb módszerekkel (elektronmikroszkópos vizsgálatokkal, valamint a mintából közösségi DNS izolálása után a DNS szál egyik régiójának a szekvencia analízisével) vizsgálták a fajt, melynek eredményeképpen kiderült, hogy egy eddig ismeretlen, a tudományra nézve új kovaalgával van dolguk, amit egy nemrégiben elhunyt, világhírű Belga kovaalgász kollégájukról (Luc Ector) neveztek el, akivel hosszú évtizedek óta együtt dolgoztak, számos közös publikáció fémjelezte együttműködésüket.
A fajt Mayamaea ectorii néven tették közzé, típusanyagát a Magyar Természettudományi Múzeumban, szekvenciáját pedig NCBI GenBank (National Center for Biotechnology Information) adatbázisában helyezték el.
Joggal kérdezhetnénk, hogy eddig miért nem kerültek elő ezek a fajok?
A magyarázat valószínűleg abban keresendő, hogy kis méretüknél fogva a pontos meghatározásukhoz olyan nagy nagyítás szükséges, ami már túlmutat a fénymikroszkóp határain, elektronmikroszkóp szükséges hozzá. Mivel a kovaalgák fontos jelzői a vizeket ért szennyezéseknek (nem véletlen, hogy a Víz Keretirányelv előírásai szerint az egyik kötelezően vizsgálandó élőlénycsoport, mely fajösszetételének és mennyiségi viszonyainak megváltozásával reagál a vizeket ért különböző terhelésekre – szerves szennyezés, túlzott növényi tápanyagkínálat, hőterhelés, stb.), pontos faji meghatározásuk elengedhetetlen a felszíni vizek ökológiai állapotértékelése során. Egyetemünk részt vesz a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium feladatainak megvalósításában. Ennek keretében többek között egy téremissziós pásztázó elektronmikroszkóp megvásárlására és egy szekvenáló laboratórium létrehozására teremtődött meg a lehetőség, melyek segítségével remélhetőleg a jövőben még sok hasonló eredménnyel büszkélkedhet majd a karunk.
