Az építészek és kutatók rendületlenül keresik azokat a természetes alapú anyagokat, amelyekkel kiváltható a környezetszennyező és fenntarthatatlan beton. Az egyik ilyen régi-új építőanyag a kannabisz, pontosabban a vadkender lehet.
A vadkender ugyanis sok szempontból ideális anyag: gyorsan nő, megköti a levegőben lévő szén-dioxidot, s ha mésszel keverik, tartós falazóanyag lesz belőle. A kender alapú falak másik előnye, hogy az anyag kiváló hőszigetelő: az egyik angliai kísérleti „kenderházban” a tél közepén sem kellett bekapcsolni a fűtést. A kenderfal annyira nem erős, hogy megtartsa az építmények szerkezetét, így azt kővel, vagy fával kell kiegészíteni. „A tervezési, az építési, vagy akár a felújítási folyamatok optimalizálásával és a fenntartható anyagok szélesebb körű felhasználásával könnyebben elérhetőek a klímacélok” – vélekedett Yetunde Abdul, a brit Zöld Építési Tanács egyik vezetője.
Az optimalizálásra szükség is van, hiszen a nemzetközi statisztikák szerint az építőipar és épületek használata felelős a levegőbe kerülő szén-dioxid 37 százalékáért. A kutatók szerint a kenderrel bevetett földeken egy hektáron 9-15 tonnányi szén-dioxidot kötnek meg a fejlődő növények, s e mellett a kender javítja a föld minőségét is, magába szívja ugyanis a talajba került nehézfémek egy részét is. Az is megnyugodhat, aki esetleg attól tart, hogy a kender építőiparban való felhasználásával tömegessé válik a kannabisztermelés: az ipari kender nem tartalmaz kábítószer jellegű anyagokat, így a „kannabiszház” elnevezés jórészt a figyelemfelkeltésre alkalmas.
Részletek: Új utakon az építészet
Nyitókép: préselt kendertégla kép Sharon Bloem
