Karbon- vagy szénadót vet ki Banglades jövőre az üzemanyagokra. A 160 milliós népességű, a világ egyik legszegényebb országára a tengerszint 1 méteres emelkedése is katasztrofális következményekkel járna.
Miközben a világ leggazdagabb országai közül számosan éppen azon ügyködnek, hogy farolhatnának ki a Párizsi Klímaegyezményből, addig a világ egyik legszegényebb országa az abban foglaltaknál is szigorúbb kibocsátáscsökkentési intézkedések bevezetésére készül az ország pénzügyminisztériumától származó információk alapján.
Bangladesnek jó oka van határozott lépéseket tenni a klímaváltozás elleni küzdelem részeként, ugyanis a globális éghajlatváltozás, illetve tengerszint-emelkedés által egyik legsúlyosabban érintett ország a világon. Előrejelzések szerint már a tengerszint 1 méteres emelkedése is katasztrofális következményekkel járna az ország számára, amelynek ennek következtében körülbelül fele víz alá kerülne. Banglades ráadásul a Föld egyik legsűrűbben lakott és egyik legnagyobb, több mint 160 milliós népességű országa.
Abban, hogy a szénre kivetett adó az egyik leghatékonyabb olyan módja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének, amely nem jár a gazdaságra nézve nagyobb sokkhatással, a közgazdászok gyakorlatilag oldaltól függetlenül egyetértenek. Sőt, már a legnagyobb fosszilis üzemanyag forgalmazó vállalatok is mind többen értenek egyet és támogatják annak bevezetését, egyebek mellett a Royal Dutch Shell, az Exxon Mobil, a BP és a Statoil. A karbon-adó egyrészt takarékosabb energiafelhasználást eredményez, így mérsékli az ipari tevékenység és az üzemanyag-, illetve tüzelő-felhasználás következtében megvalósuló üvegházgáz-kibocsátás mértékét, másrészt az ebből befolyó bevételek környezetvédelmi és egészségügyi jellegű programokra fordíthatóak.
A kevésbé jómódú országokban azonban a szénadó bevezetése jelentősebb politikai akadályokba ütközhet. Az üzemanyag extra megadóztatása a közvetlen áremelő hatás mellett közvetett inflációs hatással is járhat, amely az egyéb, alapvető termékek, például az élelmiszerek árában is megjelenik.
Noha a karbon-adó vagy szén-adó ötlete egyidős a környezetvédelmi mozgalommal, napjainkig mindössze jó tucatnyi ország vezette be különféle formáit. A Párizsi Klímaegyezményt aláíró országok szabadon választhatják ki a klímaharcban alkalmazni kívánt eszközöket. A szegényebb országok azonban mindeközben nem tévesztik szem elől azt a tényt, hogy az iparosodott országok jómodjának egyik alapját éppen a fosszilis energiahordozók fokozott felhasználása tette le. A gazdagabb országok a klímatárgyalásokon előszeretettel hivatkoznak arra, hogy különféle csatornákon extra árat fizetnek a klímaakciókért, ám miután a feltörekvő országok egyre inkább ilyen módon is hozzájárulnak az emissziócsökkentéshez, ez az érvelés lassacskán alaptalanná válik. Szemléltetésül: miközben Banglades egy főre eső szén-dioxid-kibocsátása 0,4 tonnát tesz ki, az Amerikai Egyesült Államokban ez az érték 11 tonna.
