Nem lehet eléggé hangsúlyozni az ízeltlábúak szerepének kulcsfontosságát az ökoszisztémák fennmaradásában, s az egyre érkező kutatási eredmények egyre sötétebb képet mutatnak a helyzetükről.
A leginkább sokkoló talán az a 2 éve megjelent német-holland vizsgálat volt, amelyben 27 év alatt a repülő rovarok tömegének 75%-os csökkenéséről számoltak be, most, egy nagyrészt szintén német, valamint osztrák és svájci szerzőkkel jegyzett új tanulmány 10 év változásait mérte fel, sokkal részletesebb adatokat szolgáltatva.
2008-2017 közti időszakban végeztek átfogó felméréseket a kutatók Brandenburg, Türingia és Baden-Württemberg területén, 150 füves és 140 erdei helyszínen gyűjtötték az ott élő ízeltlábúakat, több mint 1 millió egyedet, amelyek mintegy 2700 faj képviselői voltak. A helyszínek kiválasztásában fontos tényező volt, hogy azok használata azonos legyen hosszú távon is, és arra is ügyeltek, hogy az emberi tevékenység szerint fokozatokat mutassanak: a védett területektől az intenzív mezőgazdaság közelségéig minden átmenetet átfogjanak. A vizsgálatokat, gyűjtéseket standardizált módon és szakemberekkel végezték a teljes időszak alatt.
A füves területeken 67%-kal esett az ízeltlábúak biomasszája, 78%-kal az egyedszámuk, és 34%-kal a fajszámuk. Az erdőkben a biomassza 41%-kal, a fajszám 36%-kal csökkent, az egyedszámban itt „csak” 17% volt a visszaesés. Megdöbbentő volt, hogy már a rövid, 10 éves időszak alatt is ilyen hatalmas mértékben fogyatkoztak meg.
Eltérések voltak az egyes élőhelytípusok közt is. A legnagyobb veszteséget azok a füves területek szenvedték el, amelyek intenzív mezőgazdasági környezetben voltak, itt a leginkább azok a fajok fogyatkoztak meg, amelyek képtelenek nagy távolságba eljutni. Az erdei környezetben pont ellenkező volt az eredmény, ott a kimondottan nagy távolságokat megtevő fajok csökkentek legnagyobb mértékben. E különbség okai egyelőre nem világosak, de feltehetően a mezőgazdasági vegyszerhasználatnak lehet köze hozzá.
Szintén eltérés volt abban, hogy mely helyszínen milyen időjárásnak volt a legnegatívabb hatása. A füves területek a hideg teleket és a száraz vegetációs időszakot szenvedték meg jobban (valószínűleg a kevesebb növényi táplálék miatt), míg az erdők az enyhe telek és a nedves nyarak során veszítették a legtöbb állatot (talán a nedves időben jobban terjedő kórokozók miatt). Közép-Európa térségében ez a klímaváltozással is összefügghet, az előrejelzések szerint az enyhébb telek és a szárazabb nyarak lehetnek gyakoribbak, mindkét élőhelytípust érintve.
Az ilyen átfogó felmérések sokba kerülnek, ám ez az összeg igencsak elhanyagolható ahhoz képest, amit például a mezőgazdaság különböző tevékenységeinek szabályozására és támogatására fordít az EU. Drága „mulatság” a neonikotinoidok betiltása is, hisz a repcetermelőkre ez jelentős plusz terhet ró, miközben a méhek révén másutt jelentkezik a hosszabb távú előnye.
A mostani felméréshez hasonló, Európa egész területét érintő felmérésekkel viszont követni lehetne az egyes intézkedések hatásait, s adott esetekben a tudományos eredményekre alapozva lehetne rugalmasan igazítani az intézkedéseket a helyi viszonyokhoz, annak függvényében, hogy mit mutat a helyi ízeltlábú-populáció változása. Arra, amint a kutatás eredménye mutatja, feltétlen szükség van, hogy valamit sürgősen tegyünk a mezőgazdaság, intenzív földhasználat terén, még az ökoszisztéma összeomlása előtt…
A sajnálkozás és a másokra mutogatás helyett érdemes egyénileg is a lehető legtöbbet megtenni az ízeltlábúink védelmében, a saját konyhakertünkben vegyszermentesen gazdálkodva, illetve a szabadidős kertekben a golfpálya típusú sivár gyep helyett vadvirágokban gazdag, rovarbarát, nyírást sem igénylő felületek kialakításával.Még egy panelház erkélyét is rovarbaráttá tudjuk tenni, ha pl. a standard muskátlik helyett változatos, sokféle rovar számára vonzó növényeket ültetük – szerencsére sok kedvelt fűszernövényünk is ilyen, így akár saját hasznunkat is szolgálhatja az a pár tenyérnyi zöldfelület, amit ki tudunk alakítani.
A kutatás eredménye a Nature október 30-i számában jelent meg.