Mindez a Debreceni Egyetem tudományos munkatársának, Dr. Takács Attilának köszönhető, aki biológus hallgatókat hozott el terepgyakorlatra a botanikai értékekben bővelkedő védett természeti területre.
A keleti békakorsó (Sium sisarum) névre hallgató növényfaj számára az időszakosan elárasztott, kiszáradó mocsaras élőhelyek adnak otthont, és bár habitusában hasonlít egy, a hazánkban előforduló másik békakorsó fajhoz, a széleslevelű békakorsóhoz (S. latifolium), a szakavatott szemek észreveszik az apró különbségeket. A csak névrokon, de más nemzetséget képviselő keskenylevelű békakorsóval (k. békapohár) (Berula erecta) kevésbé összetéveszthető, ugyanis annak termete és levelei egyaránt kisebbek. Az élőhely alapján történő elkülönítést könnyíti, hogy utóbbi két faj az állandó, sekély vízborítású élőhelyeken található meg.
Feltételezésünket, hogy keleti békakorsóval van dolgunk, elsőre a virágos száron található 3 osztatú levélkék jelenléte erősítheti, illetve a növény szárának bordázottsága is gyengébb, mint a széleslevelű békakorsóé. Levele és levélkéi is kisebbek, kecsesebbek, mint a széleslevelű rokonáé. Ha azonban biztosra akarunk menni, akkor érdemes megvárni a növény termésérlelését, mivel míg a keleti békakorsó termései 2-3,5 mm átmérőjűek, addig a széleslevelűé 3-4 mm-ek is lehetnek. Emellett érdemes figyelni a termések bordázottsága közötti különbséget, ugyanis a védett faj termései finomabban bordázottak. Legbiztosabb megfejtést azonban a gyökérzet közti különbség adja, ugyanis a keleti békakorsó gyökérzete koloncosan megvastagszik, míg a széleslevelű rokon gyökérzete megmarad vékonyan szálasnak. Virágzatuk hasonló, fehér színű ernyős virágzat, azonban a keleti békakorsó júliusban már megkezdi termésérlelését, míg a széleslevelű békakorsó szeptemberig viríthat.
A határozás folyamán azonban maradjunk meg a talaj feletti részek vizsgálatánál, ugyanis a keleti békakorsó hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50.000 Ft!
Mint a Bükki Nemzeti Park honlapján írta:, érdekesség, hogy míg a másik két békakorsó fajunk mérgező, addig a keleti békakorsó gyökérzete és fiatal hajtásai ehetőek. A fogyaszthatóság a népi nyelvezetben is megjelent, ugyanis míg a mérges bolonyik a mérgező széleslevelű békakorsó régies neve, addig a mézes bolonyik az édes, ehető keleti békakorsót jelöli. A körülményes azonosítás és a faj védett státusza miatt azonban senkinek sem ajánljuk a kísérletezést!
