A rovat kizárólagos támogatója
Avagy milyen képet szeretnének láttatni a Városliget beépítéséről a világban, és mi ezzel szemben a valóság? Ön például tudja, hogy melyik volt a világ első közparkja?
A mai nap kaptuk azt a felhívást, amely az egyik legrangosabb európai tájépítészeti szaklapban, a TOPOS-ban jelent meg. Ez az anyag hemzseg a propagandisztikus csúsztatásoktól, amelyekre reagálnunk illik. A Városliget Zrt alternatív történelmi ismereteivel és a TOPOS-ban megjelent anyaggal szemben a Liget nem 1896-ban, hanem 1832-ben nyitotta meg kapuit, mint nem az egyik legrégebbi európai városi közpark, hanem a világ első közparkja, 10 évvel előzve meg azt a liverpooli társát, amelyhez Friedrich Law Olmsted, a Central Park tervezője elzarándokolt, mielőtt hozzálátott volna a valódi tervezéshez.
A Liget Budapest program sajnos csak úgy tudja teljesíteni a beígért 65%-os zöldfelületi arányt, hogy a tervezett zöldfelületek közé beszámolja 75%-ban a Városligeti tó beton medencéjét, holott az OTÉK ezt csak ÁLLANDÓ vízborítással rendelkező, halállományt is tartalmazó mesterséges tavak esetében engedi meg. Valamint beszámolja a zöldfelületi arányba a mai Felvonulási tér alatt fejlesztendő mélygarázs feletti, nem teljes értékű zöldfelületet, amelyen várhatóan fás növényzetet elhelyezni csak limitált módon lehet. Mindeközben a létesítendő épületek és egyéb fejlesztések következtében a mai zömében 40-80 éves faállomány közel tíz százalékát, 600 fát áldoz fel, amelyek asszimilációs felülete darabonként nagyobb, mint egy gyepes futballpályáé.
A szöveggel ellentétben a Liget nem számtalan civil szervezet, intézmény és lakos igényei szerint újul meg, hanem a kormány igényei szerint, elvéve azt a történelmi lehetőséget, hogy az értéktelen épületek bontásával a történeti park rekonstruálható része visszatérjen a Nebbien által tervezett tájképi gyökerekhez. A lakosság valódi igényeit a Levegő Munkacsoport és a Szonda Ipsos által elvégzett Budapestre reprezentatív közvélemény kutatás mutatja, amely 75%-ban elutasítja az építészeti programot és 97%-ban óhajtja a park közparki, zöldfelületi rekonstrukcióját. Számos szakmai civil szervezet, közöttük a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Magyar Tájépítészek Szövetsége, a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozata fogalmazott meg éles szakmai kritikát a beruházással kapcsolatban. Mindeközben neves közéleti személyiségek, urbanisták, építészek, tájépítészek nyílt levélben tiltakoznak a Városliget ilyen módon történő átalakítása ellen, amelynek nemcsak erre a területre, de egész Budapest városszerkezeti sorsára, a teljes budapesti világörökségi zónára van kihatása. A Városliget sorsára irányuló budapesti népszavazási kezdeményezést blokkolták, a bírósági indoklás jogi szempontból támadható. A fakivágásokat megakadályozva egy hete polgári engedetlenségi mozgalom szerveződött, amely az elindult fakivágásokat leállíttatta és a területet jelenleg is a felügyelete alatt tartja. Ezeknek a tiltakozásoknak a hangjai sem a nemzetközi építészeti sem pedig a tájépítészeti térbe nem jutnak ki, nincsenek artikulálva. Budapest népe jól láthatóan nem szeretné ezt a programot, sokkal jobb alternatív javaslatai vannak, amelyek a múzeumok terén a halódó műemléki épületeket és a barnamezőket célozzák.
A szöveggel ellentétben a magyar Zene Háza Sou Fujimoto által tervezett épülete közel 150 fát veszélyeztet, míg a Magyar Nemzeti Galéria és az azt a Közlekedési Múzeummal szint alatt összekötő építmények kb. 400 fa kivágásával fognak járni. További fák pusztulhatnak a közmű és a megközelítés, kiszolgálás miatt a park területén.
A LigetBudapest elsődleges turisztikai és kulturális desztinációt akar abból a parkból varázsolni, ahol ma is a legfőbb probléma annak túlterheltsége. Minden várospolitikai dokumentum e területen a funkciók tisztítását és a terheltség csökkentését irányozta elő az elmúlt 20 évben. Ez a koncepció és az ide képzelt intenzív térhasználat fenntarthatatlanná teszi a Liget zöldfelületként megmaradó részeit, óriási terhelést zúdítva az eddig is túlterhelt területre.
Ekler Dezső mondatával búcsúzom, aki szerint "csak az tervezze a város jövőjét, aki tisztában van a múltjával".
Bardóczi Sándor
okl. tájépítész mérnök, vezető tervező
Kapcsolódó anyagok:
