Folytatódik a sorozatos gyermekáldás a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Ezúttal a nyala antilopoknál volt szaporulat, december folyamán mindkét nőstény, Nina és Amira is világra hozott egy-egy borjút. Mostanra már mind a két jövevényt láthatja a nagyközönség a Szavanna komplexum istállójában.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben a 2013-as év a sorozatos gyermekáldás éve volt. A tömeges szaporodási kedv – elterjedt angolszász eredetű kifejezéssel élve „baby boom” – a téli időszakban is folytatódik. Karácsonykor például a gundi nevű rágcsálóknál születtek kölykök, a nyala antilopoknál pedig mostanra már két borjú is napvilágot látott. A Szavanna kifutóban, illetve a hozzá tartozó istállóban bemutatásra kerülő nyalák csapata három felnőtt tenyészállatból áll. Ezek az állatok mindannyian 2012-ben érkeztek, amikor az Állatkert – több évtizedes szünet után – újra elkezdte tartani ezt az állatfajt. A két nőstény, Nina és Amira a Berlini Állatkertből, az eredetileg Kya nevet viselő, de a gondozók által csak Apócának nevezett hím pedig a skóciai Edinburgh városából került Budapestre.
A múlt hónap folyamán mind a két nőstény világra hozott egy-egy borjat. A majdnem hároméves Nina december 2-án, az alig több mint kétesztendős Amira pedig december 29-én adott életet utódjának. Mivel ennél a fajnál a nőstények általában egyéves korukra érik el az ivarérettséget, a vemhességi idő pedig bő két hónap szokott lenni, nincs mit csodálkozni azon, hogy a fiatal anyaállatok első ízben adtak életet egészséges borjúnak. Az igazsághoz ugyan hozzá tartozik az is, hogy Amirának egyszer már született egy utódja, de az sajnos nem bizonyult életképesnek. A decemberben született két apróság viszont egészen kiváló egészségnek örvend. Az idősebbiket advent idején már láthatta az Állatkert közönsége, mostanra viszont már a december 29-i születésű jövevény is látható.
nyala borjú
A nyala (Tragelaphus angasi) Afrika déli felében őshonos antilopfaj. Legfőbb jellemzője a szexuális dimorfizmus, vagyis az ivari kétalakúság. Ez azt jelenti, hogy a nőstények és a hímek egészen másként néznek ki, tehát igen könnyű megkülönböztetni őket. A nőstények 55-70 kg-osra nőnek, színük pedig világosbarna. A hímek viszont akár 125 kg-ot is nyomhatnak, testüket pedig sötét gesztenyebarna szőrzet fedi, marjukon, hátukon és a hasuk alatt pedig fejlett sörényszőröket is viselnek. Ráadásul a hímeknek impozáns szarvaik is vannak, ezek hossza szélsőséges esetben a 80 cm-t is meghaladhatja.
Jóllehet a faj kipusztulásától ma még nem kell tartani, az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) 1996 óta az egész kontinensre kiterjedő törzskönyvet vezet az állatkerti állományról. Európa szerte nagyjából harminc állatkertben mutatják be ezt az állatfajt, Magyarországon pedig egyedül a Fővárosi Állat- és Növénykertben találkozhatunk nyalákkal.
