A rovat kizárólagos támogatója

2021 júniusában Gárdony strandján a kezeim között pusztultak el sorra a keszegek, alkalmazott hidrobiológusként, haltenyésztőként érdekeltek az okok ezért végeztem néhány vízkémiai mérést. Mostanra kibontakozni látszik egy olyan projekt mely nem csak a tavi ökosztisztémán, hanem reményeink szerint akár a bioszférán is segíthet.

A halpusztulást követően felkerestem Gerhard Ákost Velence Polgármesterét, s felajánlottam segítségemet a tóban kialakult kritikus helyzet miatt. Szakterületemen belül igyekszem egyre inkább a környezetvédelmet is szolgálni, legfontosabb képességem ebben a kreativitás, melynek köszönhetően ötletgazdaként is működök kutatásokban. Az utóbbi pár évben tudós kollégákkal számos más területen is dolgoztunk, melyekre Velence Önkormányzata szintén nyitott volt. A tóval kapcsolatos problémák megoldásán túl széndioxid megkötő módszerek kutatását is tervezzük.

Környezetvédelmi projektek a Velencei-tavon és Velencén

A tó vízállása kritikusan alacsony, ezért a vízpótlásról feltétlenül gondoskodni kell. Ha szükséges ennek kidolgozásában is szívesen részt veszünk. A tó vízminőségével is problémák vannak ezt a halpusztulások mellett a madár elhullások, valamint az alacsonyabb fogási eredmények is jól mutatják. Ez a fürdőzést azonban nem feltétlenül érinti, még! Mi elsősorban a vízminőség javításán dolgoznánk, célunk, hogy biztosítsuk „bármekkora” vízmennyiség mellett is a kiváló vízminőséget az ökoszisztéma és a fürdőzők számára egyaránt.

Ehhez a természetet hívnánk segítségül. A befolyók és a tó természetes víztisztuló képességének növelésével, valamint nádgazdálkodással, és a tavi táplálékhálózat anyagforgalmi outputjainak felerősítésével próbálnánk elérni a kedvező folyamatokat. Ha szükséges átmenetileg áramoltatókat is bevetnénk, és a tó vizét szűrnénk. A jövőben a globális felmelegedés miatt minden igyekezetünk ellenére sem biztos, hogy garantálható lesz a megfelelő vízmennyiség, ezért erre készülve a lehetséges beavatkozásokat érdemes volna minél előbb elkezdeni vizsgálni. Eredményeinket az ország más víztestjein, de akár külföldön is felhasználhatnák, felhasználhatnánk.

Terveinken, ötleteinken még dolgozunk, folynak az egyeztetések az érintett szervekkel: MOHOSZ, VIZIG, DINPI. Emellett egy szakértőkből és kutatókból álló team is kialakulóban van, melynek hozzáértésére szintén támaszkodhatunk.

Velencei-tó panoráma forrás: Adorján Gábor

A konszenzus remélhetően rövidesen kialakul. A megvalósulásához azonban pénzügyi támogatásra van szükségünk. Ezt a helyi önkormányzatoktól és egyéb állami szféráktól remélnénk, az így kapott keretet tudományos pályázatok elnyerésével szeretnénk kiegészíteni.

Terveink szerint a keletkező biomasszákat energiahordozóként használnánk fel, így a projekt idővel profitabilissá is válhatna.

Komplex környezetvédelmi tervben gondolkodnánk, melynek a tavi ökoszisztéma is részese. Széndioxid megkötő technológiákkal is kísérleteznénk. Fákkal próbálnánk hatékonyan biomasszává alakítani a széndioxidot, mely a klímaváltozásért leginkább felelős gáz. Nem egyszerűen elültetnénk őket, hanem a környezeti körülményeket optimálva számukra, növekedésüket felgyorsítanánk. Így jelentősen megnövelve CO2 kötő képességüket. Ötletünkről cikket is írtunk. Jelenleg a kutatási terven dolgozunk.

A tóban (nád) és a szárazföldön (fa) keletkezett szervesanyagokat egy technológiai háló segítségével, biogázüzemekben, biomasszakazánokban hasznosítanánk. Ennek része az energiahordozóként való felhasználás, így a szén körforgásban tartása mellett az abból történő kivonás is. Hydrotermal Carbonization (HTC) eljárással bioszénné alakítható a keletkezett biomassza, s ebben a formában hosszú távon letárolható. Ez az eljárás energiaigényes, ezt az égetés során keletkező hulladékhővel biztosítanánk. Érdemes a hulladékhővel okosan gazdálkodni, ezért ezt télen fűtésre, nyáron a HTC berendezések üzemeltetésére fordítanánk. A letárolt szén után részesülhetnénk a szénkvótából is. Ezeket a berendezéseket pályázati pénzek segítségével szereznénk be.

A vízminőség mellett a tavi ökoszisztémát más vonatkozásban is segítenénk. Változatosabb élőhelyek kialakításával növelnénk a biológiai sokféleséget, figyelembe véve a tó emberi hasznosításából fakadó szempontokat, érdekeket is. Végsősoron a természetet és a társadalmat próbálnánk harmonizálni, mert véleményünk szerint csak viruló természet mellett van jövője kultúránknak.

Célunk nem elsősorban egy tudományos alapkutatás, hanem az ökoszisztéma segítése és működésének biztosítása. A projekt hasonlít egy földrajzi felfedezéshez, ahol nem tudjuk mi vár ránk a következő pillanatban. Ezért nehéz pontos költségeket mondani, tervet kidolgozni, ígéreteket tenni. Az első évben az alábbi ötletek pilot-vizsgálatai zajlanak majd, de ezek már most komoly hatással lehetnek a tóra. Biológiai és kémiai monitoringgal figyelnénk a tóban zajló folyamatokat, s ettől függően hoznánk döntéseket. Így manőverezve át a tavi ökoszisztémát ezen a nehéz időszakon. Munkánkról éves beszámolót készítenénk, melynek része lenne a pénzügyi támogatással való pontos elszámolás is.

Velencei-tó kiszáradt nádassal kép: Adorján Gábor

A projekt kiemelt eleme az áramoltatós-nádszűrés, melynek jól mérhető hatása lehet a vízminőségre. Ezt megfelelő módon alkalmazva biztosítható lehet a tavi ökoszisztéma “életben tartása”. Ez az innováció különösen fontos lehet majd olyan tavak esetében melyek jelentős szennyvízterhelésnek vannak kitéve, mindazonáltal fontos szerepet játszanak a helyi lakosság ivóvízzel és táplálékkal való ellátásában. Itt elsősorban a gazdaságilag elmaradott térségekre gondolok.

Ha terveink bevállnak hazánk más víztestjein is segítséget tudunk majd nyújtani módszereinkkel és a vásárolt eszközökkel, ebben a most összeálló szakmai team továbbra is hatékonyan tudna együttműködni.

Az idei évre 150 millió Ft támogatás is elég lehet a tó-projektre és a szénmegkötő kutatás elindításához. Utóbbihoz a területet Velence Önkormányzata biztosítaná. Eredményeinket 2023 január 30.-ig publikáljuk.

Velencei-tó

Hipotézis:

A 2021-es lokális tömeges halpusztulásokat véleményünk szerint bizonyos molekulák, ionok koncentrációnak kedvezőtlen megváltozása, toxikussá válása okozhatta. Számos a természetben előforduló kémiai anyag válhat toxikussá a vizek betöményedése, kívülről jövő szennyezés esetén, vagy az iszapból történő felszabadulás miatt. De az sem kizárható, hogy egyes ionok hiánya, csökkent koncentrációja okozza a problémát. Intenzív halgazdálkodások esetében ez utóbbi gyakran előfordul.

A vízszintcsökkenés hatására a tó lefolyástalanná vált, befolyói közül a legtöbb azonban továbbra is táplálja a tavat. A tó vizének párolgásával az ásványi- és tápanyagtartalma folyamatosan dúsul, amit a magas vezetőképesség értékekek is alátámasztanak. Ugyanakkor a Császár-víz vízhozamának csökkenése, a Madárrezervátum szárazra kerülése további ion eltolódást eredményezhetett a korábbi állapotokhoz képest. Sajnos ezen változásokhoz nem biztos, hogy képes alkalmazkodni a tó élővilága. Már a vízszintcsökkenés előtt is lehettek gondok a víz minőségével, amit ritkán, de rendszeresen előforduló halpusztulások jeleztek. A probléma minden élőlénycsoportot érinthet, a nádastól a fitoplanktonig, a makrozoobentontól a halakig.

Az évszázadokkal ezelőtti leírások azonban virágzó élővilágról tanúskodnak. A projekt célja ezért nem csak a víz kémiai összetételének optimalizálása, de a tavi környezet természetesebbé formálása is lenne. Előbbihez érdemes volna a lefolyástalan tavak ökoszisztémáit tanulmányozni, ötleteket merítve az ezekre jellemző biológiai folyamatokból.

A tavi ökoszisztéma fennmaradását csak kutatással és ennek eredményeiből következő beavatkozásokkal lehet garantálni. Mindazonáltal az alábbi módszerek egyenlőre csak ötletek, beszélgetési alapul szolgálnak.

Kémiai alapállapot felvétel és ökotoxikológia

Első lépésként érdemes lenne egy minél több komponensre kiterjedő vízanalitkai vizsgálatot végezni. Annak ellenére, hogy a VIZIG folyamatosan végez kémiai monitoringot, vízanalitikai labor szakértelmére is szükség lehet. Nem sorolnám fel a mérendő komponenseket, ezek meghatározása a kutatócsoport feladata lesz.

Ezt követően a kiugró, aggályosnak tűnő paramétereket ökotoxikológiai módszerekkel vizsgálnám. A hígítási sor mellett egy magasabb koncentrációjú sorozat elkészítése is érdekes eredménnyel szolgálna. Ez sajnos azt jelenti, hogy laborban halakon, vízibolhán tesztelnénk az egyes komponensek toxicitását, ennek kiváltására azonban a szakirodalmi adatok alkalmasak lehetnek.

Velencei-tó fürödni tilos – strand elkerítve kép: Adorján Gábor

Lehetséges megoldások

A vízminőség javítása legegyszerűbben vízcserével oldható meg, de a vízhiányos időszak miatt ez nehezen kivitelezhető. Amennyire lehetséges, érdemes volna átfolyást biztosítani egész évben a Pátkai-, Zámolyi-víztározók és a Velencei-tó között. Ez a másik két víztest (tározó) élővilágára nézve is jótékony hatású volna. Meg kell határozni azt a vízállást, mely mellett a két tározó ökológiai értelemben biztonságosan üzemeltethető, az efeletti vízmennyiséget pedig folyamatosan át kellene engedni.

Emellett kémiai módszerekkel is elérhetünk eredményeket. Ismereteim szerint ekkora vízmennyiség mellett (20-30 millió m3) azonban ezek nehezen alkalmazhatóak, és túl költségesek is. Membrán technológiákkal lehetne kísérletezni, ezzel tengervízből is lehetséges nagy mennyiségű ivóvizet előállítani, valamint a szennyvíztisztításban is dolgoznak ilyen módszerekkel. Ezt a technológiát az eltávolított molekulák és ionok gyógyvízként való értékesítésével lehetne finanszírozni.

Biológiai módszereket is használhatunk a vízminőség javítására, ezeket két csoportra osztanám: természetes víztisztulási folyamatokra és mesterséges technológiákra.

A biológiai megoldások alapját a tóban felhalmozódott iszap bakteriológiai lebontása, valamint a vízben felhalmozódó tápanyagok felvétele képezik. A tápanyagok biomasszába való beépülése után a táplálékhálózat segítségével juthatunk el azokhoz az anyagforgalmi outputokhoz, melyek révén a tóból a problémát okozó ionok, molekulák távoznak. Például halászmadarak halállomány fogyasztásával, vagy a vízi rovarok imágóinak kirepülésével…

A tó vizének átlátszósága az utóbbi időben megnőtt, így nem elképzelhetetlen, hogy a makrofiták (hínárok) berobbanásával a természet maga is képes megoldani a fent részletezett problémákat. Ezt kisegítheti az a sajnálatos helyzet, hogy a halak vélhetően kevésbé táplálkoznak, ami miatt a rovarlárvák jóval nagyobb számban lehetnek jelen a tóban. Tavaly augusztusban jelentős kétszárnyú rajzást lehetett tapasztalni.. Imágó formában való kirepülésük jelentős anyag outputot jelenthet.

Nem lehetünk azonban biztosak abban, hogy a probléma magától megoldódik, de abban sem, hogy rövidesen nem ismétlődik meg újra egy kritikus helyzet. A tó élővilágát nem érdemes kockáztatni, ezért a természetes víztisztulási folyamatokat figyelemmel kísérve (kémiai és biológiai monitoringgal) érdemes volna mesterséges technológiákat is tesztelni, hogy a későbbiek során amennyiben szükséges alkalmazhatóak legyenek.

Biológiai módszerek:

Természetes víztisztulás:

1.Befolyók által okozott terhelés csökkentése

A tó víz minőségére negatív hatással lehetnek a befolyók is. A természetes víztisztulási folyamatok felerősítésével csökkenthetnénk ezen úgy, hogy a baktériumok számára hasznos felületet megnövelnénk a mederben. A gyakorlatban ez kövek, homok, ágak behelyezését, makrofiták telepítését, terjedésük elősegítését jelentené. (Ezzel a mederben található élőhelyek számát is növelnénk, mely a biológiai diverzitásra is pozitív hatással lenne.) A szerves anyagok, hordalékok lebontását mindez segítené, valamint a táplálékláncon keresztüli output mennyisége is megnőne a gazdagabb élővilágnak köszönhetően.

A torkolati zónában érdemes volna mesterséges úszólápokat is kialakítani, amennyiben erre lehetőség van. Ezek további tápanyagot vennének fel, az így keletkező biomasszából haltáplálék válna, a kirepülő rovarok pedig elsősorban a szárazföldön hasznosulnának…

2.Makrofiták elterjedésének elősegítése a tóban

2021-ben a tó vizének átlátszósága kiemelkedő mértékű volt. Ha ez így marad az eddig a keleti medencében kis számban előforduló  hínárok is jobban elterjedhetnek. Ezek gyökereikkel valamelyest átlevegőztetnék az iszapot így annak elbontását is segítenék, emellett rengeteg tápanyagot építenének be szervezetükbe. Elterjedésüket hajóról behelyezett növényekkel gyorsíthatnánk fel. Elbomló konténerekbe ültetve őket azonnal a meder aljára süllyednének. A hínár kitermelésére is vannak módszerek, ezek alkalmazásával a tápanyagok folyamatos kivétele mesterségesen is megoldhatóvá válna. Érdekes kérdés, hogy ezt a folyamatot a tavi amúr állomány mennyire gátolja majd.

3. Vízi rovarokkal történő anyag output:

A vízirovarok a tavi ökoszisztémákban fontos szerepet játszanak az anyagforgalmi outputokban. Ennek során a tavi ökoszisztémákból a szárazföld irányába távozik anyag. A tavalyi év második felében a Velencei-tó halállománya alig táplálkozott. Erre elsősorban a horgászok beszámolóiból következtethetünk. Augusztusban rendkívül, tömeges Diptera rajzást tapasztaltunk, valószínűsíthető, hogy vízi ragadozóik hiányában vált mennyiségük ilyen kiemelkedővé. Ezek a kétszárnyúak jellemzően nem csípőszúnyogok, hanem árvaszúnyogok és más embert nem parazitáló fajok voltak. Amennyiben a lakosság meggyőzhető lenne, hogy ezen fajok tömeges megjelenését tolerálja, jelentős mennyiségű iszapot lehetne velük eltávolítani a tóból. Érdemes volna a tó körüli rovarevő madár- és denevérállomány megerősödését segíteni, hogy számuk még nagyobb legyen, s rovarfogyasztásukkal az említett outputot még hatékonyabbá tegyék.

4. Nádvágás

A tó területének csaknem felét nádas borítja. A szárak téli betakarításával szintén tisztulhatna a tó vize. Bár télre a tápanyagok a rizómába kerülnek, azért kis mennyiség marad a szárban is. Ráadásul így ez nem rohad vissza a tóba, bomlása közben oxigént elvonva, s ezzel szennyezve a tó vizét.

Mesterséges víztisztító technológiák alkalmazása:

1.Nádszűrés

Áramoltatók segítségével a nádas szűrőmediumként funkcionálhat. Néhány méter széles nádason szennyvíztisztítási technológiákban alkalmazott áramoltatók segítségével, (áramoltatónként 6000 m3 / h átfolyási sebességgel) mozgatnánk lassan át a vizet. A méretezést még pontosítani kell. Az így kialakított szűrőegység baktériumai az aerob környezetben jóval hatékonyabban bontanák a szervesanyagot, a szerves mátrixból felszabaduló tápanyagokat is hatékonyabban vennék fel az itt élő szervezetek. Ennek a folyamatos vízáramlás, azaz a szerves molekulák nádasba történő transzportja, s az oxigénben gazdag környezet az oka. A nagy mennyiségben felszaporodó algákon, baktériumokon, egysejtűek, vízigerinctelenek táplálkoznának, melyekből végül halbiomassza lenne. A rovarok száma és a már említett velük kapcsolatos anyag output is megnőne. Egy ilyen szűrőegység számos áramoltatóból állna. Ezeket érdemes volna a parti régiókban elhelyezni, így hálózatról is tudnánk üzemeltetni őket. A nádszűrés irányába más motorok terelnék a vizet. Eközben átlevegőztetnék az iszapot, így annak elbontását segítenék. Ezek a  gépek levegőztetni is tudnak, mikrobuborékokat porlasztva a vízbe. A mikrobuborékokból kölönösen jó hatékonysággal oldódik be az oxigén a vízbe. Ezeket a rendszereket védeni kell a rongálástól, a fürdőzőket pedig az áramütéstől. Több ilyen szűrőegység kialakításával jelentős vízmennyiséget lehetne megmozgatni és szűrni, ezzel a tó vízminőségén lényegesen javítva. Első körben egy ilyen modult alakítanánk ki, melyet 3-4 hónapig működtetnénk bio- és kémiai monitoring mellett. Ha lokálisan kedvező eredményeket tapasztalunk, akkor érdemes volna a tó más pontjain is megvalósítani mindezt. 20 nádszűrő áramoltató 3 millió m3 vizet szűrne meg naponta, amely mennyiség már komolyan befolyásolhatná a tó vízminőségét, melyben jelenleg egy nagyságrenddel nagyobb mennyiségű víz található. Ezek mellett még 20 db gép segítene a már említett vízmozgatásukkal a szűrők irányába. Ha a tavi ökoszisztéma állapota stabilizálódik, ezek kiemelhetőek és máshol felhasználhatóak lesznek.

2.Strandok vizének szűrése átfolyós tufás rendszeren

A tó strandjain a fürdőzők által felkevert vizet érdemes volna szűrni, elbontva a felkevert iszapot és egyéb szennyeződést. Ezzel is lényegesen hozzájárulhatnánk a tó vízminőségének javításához.

Mészkő tufából (lyukacsos mészkövekből) a strandokon halmokat alakítanánk ki, melynek közepén egy szivattyút helyeznék el, ennek segítségével a vizet 10-20 m-el távolabb engednénk vissza a tóba látványelem, vagy élményelem formájában. Ez utóbbihoz persze az ÁNTSZ engedélyére is szükség lesz (mikrobiológiai vizsgálatok). Szivattyú helyett levegős emelőkkel is megoldható lehet a víz mozgatása, ez biztonságosabb technológia, mivel így elektromos eszköz nem érintkezik a vízzel.

A „vízalatti-világ” átalakítása (zónák)

Ha stabilizáltunk egy kedvező vízminőséget, az iszap minőségét és mennyiségét is beleértve, akkor érdemes volna változatosabbá tenni a tóra jellemző élőhelyeket is, úgy , hogy az élővilág szempontjait harmonizáljuk az emberi érdekekkel. A tó keleti medencéjét zónákra bontanám. Lennének fürdőzést, búvárkodást, horgászatot szolgáló, valamint emberektől elzárt az élővilágnak „átadott” területek.

  1. Víz alatti tanösvények: Ha a tó vize továbbra is átlátszó marad, akkor búvárturizmussal is érdemes volna foglalkozni. A szabadtüdős merüléseket volna érdemes támogatni, palackos esetében a buborékok, a reduktor zaja zavarhatja az élővilágot, elsősorban a halakat. Ez egy sekély tó, azaz szabadtüdővel is jól merülhető. Ebből a célból vízalatti kerteket, akár tanösvényeket alakíthatnánk ki.
  1. A fürdőzőknek, a vízi sportok szerelmeseinek mindenképpen megmaradnának a strandok
  2. A horgászok számára külön zónákat hoznék létre. Így a zónán kívül a halaknak bőven jutna menedék, ahonnan a beúszó bőséges szaporulat biztosítaná a fogást. Betiltanám a beetetést, mert ezzel plusz szerves terheléstől védenénk meg a tavat. A cél, hogy a régi halbőséget visszahozzuk, ami mellet beetetésre nem is volna igazán szükség. A horgászvizek elkülönítése sok konfliktust megoldana, a horgászok nyugodtan élhetnének szenvedélyüknek, s a fürdőzők és búvárkodók is távol maradhatnának a „veszélyes” horgoktól. Ennek a zónának a kialakítását a MOHOSZ szakembereire bíznám.
  3. A búvár-zóna pufferterület is lenne, mert a negyedik zóna területeit a természetnek adnánk át. Ide csak a DINPI engedélyével lehetne bemenni. Ez volna a tó háborítatlan része, ahol a Természet az Úr! A Madárrezervátum ilyen ugyan, de a vízi élővilág számára jellemzően nem kedvezőek az itt uralkodó anaerob viszonyok, ezért a keleti medencében is érdemes volna háborítatlan területeket kialakítani.
Velencei-tó naplemente kép: Adorján Gábor

További kérdések, befejezés

A tó kettős jellegét érdemes volna megtartani. A nyugati anaerob területeket ezért nem bolygatnánk.

A jövőben a haltelepítéseknél első számú szempont lehetne, hogy egy önmagát fenntartani tudó természetvédelmi szempontból értékes halállomány jöjjön létre. Ezt minden lehetséges eszközzel próbálnám elősegíteni: ívóhelyek, élőhelyek kialakítása, természetes táplálékforrások mennyiségének megnövelése.

A vadászatot a tó területén érdemes volna betiltani, ez a madár és egyéb állatállomány emberekkel való harmóniáját fokozná: közelebb engednének magukhoz, ami sokkal több embernek okozna örömet, mint kilövésük. Londoni parkokban mindez megvalósult, döbbenetes, hogy a vad madarakat mennyire meg lehet közelíteni. Persze az állatok csak a parkok területén ilyenek, tudják, hogy egy menedékről van szó csupán.

Bár szakemberekből és kutatókból álló teamünk mindent el fog követni, hogy segítsen a tó élővilágának, garantálni nem tudjuk küldetésünk sikerét, a tó hatalmas és az időjárás is kiszámíthatatlan.

Adorján Gábor alkalmazott hidrobiológus

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek