Az elmúlt évtizedekben a tudósok többször is riadót fújtak. A biológusok jelentést állítottak össze a csigáspolipok számának csökkenéséről a Fülöp-szigetek, Indonézia és Új-Kaledónia körüli vizekben. Közkedveltségük halálos veszély a nautilusokra, a puszta létüket sodorja veszélybe.
A csigáspolipok, a nautilusok élő őskövületek, amelyeknek a családfája félmilliárd évre nyúlik vissza, a földi életnek abba a korai szakaszába, amikor a szárazföldek még csupaszok voltak, a tengerek pedig melegek. A természettudósok régóta csodálják e polipok csigahéját. A szimmetrikus, egy síkban elhelyezkedő ház a hurrikánok és távoli galaxisok csápjait juttatja a szemlélő eszébe. Firenzében a Mediciek egykoron arannyal és rubinnal ékesített kupákat és kancsókat készíttettek a gyöngyházfényű héjakból. A tudósok azonban figyelmeztetnek arra, hogy közkedveltségük halálos veszélyt jelent a nautilusokra nézve, a puszta létüket sodorja veszélybe.
"Borzalmas pusztítás zajlik – állította Peter D. Ward, a Washingtoni Egyetem biológusa egy Fülöp-szigeteki csigáspolip-számlálás idején – az eltűnés határán vannak." Az ok? A fényes csigaházból készült dísztárgyak és ékszerek növekvő kereskedelme. A tudósok szerint félő, hogy a világméretű kereslet kielégítése érdekében a halászok milliószámra pusztítják e csigáspolipokat. Tengerbiológusok ezért hozzáláttak, hogy felmérjék populációjukat, és megvizsgálják, hogy a kagylókereskedelem visszaszorítása érdekében fel kell-e venni őket a veszélyeztetett állatfajok listájára.
nautilus gyöngyAz eBayen és más internetes kereskedési helyeken egy kis nautilusból készült fülbevaló 19,95 dollárért kapható, egy függő pedig 24,95 dollárért. A nagy, tányér méretű csigahéjakért – amelyeket gyakran félbe vágnak, hogy elegáns belső kamrarendszerük láthatóvá váljon – 56 dollárt is elkérnek. A héj opálos fényű belső rétege ékszerként – a valódi gyöngy olcsóbb helyettesítőjeként értékesítve – 80 dollárt is érhet fülbevalóként, karkötőként 225 dollárt, nyakláncként pedig 489 dollárt. A csigáspolipok ma tulajdonképpen mindenfajta korlátozás nélkül, szabadon halászhatók, s a dél-csendes-óceáni országok szegény halászai boldogan odaadják őket darabonként 1 dollárért.
A tudósok attól tartanak, hogy a növekvő kereslet miatt kihal egy olyan állat, amely lassan növekszik és 15 év, vagy annál hosszabb idő alatt éri el a nemi érettséget, ami szokatlanul hosszú idő a lábasfejűeknél (a csigáspolip rokona a tintahal és a polip).
"Néhány helyen a kipusztulás veszélye fenyegeti – mondta Nail H. Landman biológus és paleontológus, az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársa, a Nautilus: egy élő kövület biológiája és paleobiológiája című, tudományos jelentéseket tartalmazó kötet társszerkesztője a The New York Timesnak.
Voltak közöttük igazi tengeri szörnyek is
A csigáspolip a Csendes-óceán meleg délnyugati részén, korallzátonyok lejtőin él. Bár hosszú kötélre erősített, megfelelő csalétekkel ellátott csapdákkal könnyen fogható, tanulmányozását nagyon megnehezíti az, hogy igen mélyen lakik, sokszor 600 méterrel a vízfelszín alatt. Annak megállapítására tehát, hogy mennyire veszélyeztetett a nautilus, a tudósok a nyáron alapos számlálásba kezdtek a félénk lények legalább hat ismert élőhelyén. Landman szerint a csigáspolipokat tanulmányozó viszonylag kevés tudósnak a számukkal és földrajzi elterjedtségükkel kapcsolatos "óriási tudáshiányt" kell pótolnia. Velük ellentétben a dísztárgyak és ékszerek vásárlói talán túl sokat is tudnak. "Mindenhol találkozhatunk kifényesített, eladásra kínált csigaházakkal" – jegyezte meg némi keserűséggel.
A csigaházas polipok a késő kambriumban, mintegy 500 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Voltak közöttük igazi tengeri szörnyek is, óriási csigaházzal és hatalmas csápokkal. Az évmilliók folyamán az ezernyi faj mindössze néhányra fogyatkozott. A nautilus elnevezés a görög hajó szóból származik. Amikor az első kagylók megérkeztek a reneszánsz Európába, a gyűjtők elképedtek: a tökéletes spirálokban az univerzum rendjének tükröződését látták. Később a viktoriánus Anglia otthonaiban különlegességként tették ki közszemlére őket. Húszezer mérföld a tenger alatt című regényében Verne Gyula egy több rekeszből álló tengeralattjárót alkotott, amelyet Nautilusnak nevezett el. Ami a kamrákat illeti: a csigáspolip növekedésének mértékében sorozatosan válaszfalakat épít spirális csigahéjában, így a mögötte lévő kamrák száma egyre nő. A tengeralattjáróhoz hasonlóan az üres kamrákban lévő levegő sűrűségét változtatja, hogy süllyedhessen vagy emelkedhessen a vízben. Vízszintesen pedig vízkilövelléssel változtatja a helyzetét. A táplálékául szolgáló halak és rákok elejtésében 90 karja segíti, és a lábasfejűekhez hasonlóan viszonylag nagy agya és szeme van. Túl mélyre a csigáspolip nem tud lemerülni, mert a víznyomás összeroppantja a házát.
Nautilus pompilius
A reklámnak is káros hatása van
Miközben egy kedvelt faj állományának fogyása néha cselekvésre ösztönöz – gondoljunk csak a bálnákra, a pandákra és a jegesmedvére -, a csigáspolipok számának csökkenéséről a közvélemény jelentős része nem vesz tudomást. A belőlük készült dísztárgyak viszonylag alacsony áron kerülnek forgalomba, és úgy tűnik, hogy sok van belőlük. A helyzet egészen más, mint az orrszarvútülkök vagy elefántagyarak esetében, amelyek árusítása tilos, forgalomba hozataluk csempészetnek minősül. A félrevezető reklámnak is káros hatása van. A csigáspolipok csigahéjának belsején lévő, szivárványszínben játszó anyagot gyakran gyöngyalakúra formálják és Osmena-gyöngy néven hozzák forgalomba. A Fülöp-szigeteken, ahol a csigáspolipok halászata a legnagyobb mértékű, az Osmenák nagy tekintélyű dinasztiát alkotnak, és a nevük értékes márkajelzés. Az interneten nemrég feltűnt egy hirdetés, amely 4945 dollárért kínált egy Osmena-gyöngyből és ezüstből készült nyakláncot. Gyűjtők gyakran dicsekszenek azzal, hogy több ezer dollár értékű nautilusgyöngyöt szereztek, amiről a tudósok egyértelműen leszögezik, hogy közönséges csalás.
Az elmúlt évtizedekben a tudósok többször is riadót fújtak. A biológusok jelentést állítottak össze a csigáspolipok számának csökkenéséről a Fülöp-szigetek, Indonézia és Új-Kaledónia (ez utóbbinak a címerében is szerepel az állat) körüli vizekben. A vészjelzések felerősödtek egy tavaly Dijonban megrendezett konferencián. Patricia S. De Angelis, az amerikai Halászati és Vadvédelmi Szolgálattól közölte, hogy az Egyesült Államokba 579 ezer nautilust vittek be 2005 és 2008 között. A szolgálat idén nyáron megbízta Peter D. Wardot és kollégáit azzal, hogy végezzenek egyedszámlálást a Fülöp-szigeteki Bohol sziget környékén, ahonnan a nemzetközi kereskedelembe bekerülő csigáspolipok jelentős része származik. Ward egy jelentésében azt írta, hogy helyi halászokkal naponta negyven csapdát helyeznek ki, de legfeljebb két polipot tudnak fogni velük – a századrészét az egy évtizeddel ezelőtti mennyiségnek.
A tudós rémisztőnek nevezte a helyzetet, hozzátéve, hogy szerinte egy csigáspolipfajta már kipusztult a Fülöp-szigeteken, vagy legalábbis a kipusztulás küszöbén áll.
Nautilus dísztárgyként
A nautilus sorsa fölötti tudományos aggodalom növekedésével párhuzamosan egyre gyakrabban esik szó a mélytengeri halászat egyes állatfajtákra gyakorolt végzetes hatásáról is. Az ENSZ-közgyűlés szeptemberben nyílt vitát rendezett a témában azzal a céllal, hogy dolgozzanak ki védelmi rendszabályokat.
