A Vénusz légycsapójához hasonlóan mügyködésű vízi aldrovanda a kipusztulással néz szembe, ráadásul újabb eredmények szerint védelme a megszokott magbankok révén kétségesnek tűnik.
Az aldrovanda az egyetlen ismert vízi növény, amely állkapocsszerű csapdával fogja el zsákmányát. Charles Darwint is lenyűgözte, az ő kutatásai tárták fel elsőként, hogy a növény adaptálódott a vízibolhák és szúnyoglárvák csapdába ejtéséhez. A levélhegyein elhelyezkedő csapdák a növényvilág leggyorsabb függelékei közé tartoznak, csupán 10 milliszekundum alatt becsukódnak, ha apró gerinctelenek landolnak rajtuk.
Számos ragadozó növényhez hasonlóan az aldrovandát (Aldrovanda vesiculosa) is súlyosan érinti az élőhelyek pusztulása és egyedeinek illegális begyűjtése. Az utóbbi évszázadban majdnem 90 százalékkal csökkent gyakorisága, annak ellenére, hogy valamikor széles körben képviseltette magát Ausztráliában, Afrikában, Ázsiában és Európában. Egy új tanulmány eredményei szerint ráadásul a növények megőrzését célzó gyakori módszer – a magbankok – eme fajnál talán nem is működnek.
Adam Cross, a Nyugat-ausztráliai Egyetem kutatója és csapata vadon és fogságban élő növényektől gyűjtött be magokat, amelyeket különféle feltételek között egy éven át őriztek, miközben nyomon követték, kicsíráznak-e. Némelyiket földbe, fagypont feletti hőmérsékletű környezetbe temettek, hogy a természetes magbankok környezetét imitálják, míg másokat hermetikusan elzárt zacskókba helyeztek mínusz 18 fokon, ezzel a mesterséges, beltéri körülményeket szimulálva.
Kiderült, hogy a fagypont feletti környezetbe ültetett magoknak alig 12 százaléka maradt életképes az egy év letelte után, többségüket gombák pusztították el. A tárolással szembeni rezisztencia talán morfológiájuk egyedülálló aspektusának tudható be: külső rétegük komplex, méhsejtszerű elrendeződésű, ami elősegíti lebegésüket. Cross úgy hiszi, ez a struktúra egyidejűleg lehetővé is teszi, hogy a gombafonalak könnyen bejuthassanak a magokba, ami megmagyarázhatja szokatlan védtelenségüket az ilyen támadásokkal szemben.
Mindeközben a három hónapig fagypont alatt tartott magok egyike sem csírázott ki.
Cross szerint mindezek tükrében hosszú távon a leghatékonyabb módszer az élőhelyvédelem lehet, ehhez több adatot kell begyűjteni például a faj érzékenységéről a vízminőség tekintetében, hogy feltárhassák hanyatlásának kiváltó okait. Emellett a növények vagy embriók lefagyasztása is opció lehet, de ez a kutatás még mindig gyerekcipőben jár. A vizsgálatról a Botanical Journal of the Linnean Society folyóirat számolt be.
