A Dunakeszi tőzegláp évtizedes kálváriája még nem ért véget, amikor újabb láp megmentéséhez kérték a Levegő Munkacsoport segítségét kerepesi lakosok. A Szilas-patak forrásvidéke a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (SZIE) professzorainak javaslatára és szakvéleménye alapján került megyei, illetve helyi jelentőségű természetvédelmi oltalom alá 1981-ben.
A terület változatos élővilágú, növénytársulásai közül a legértékesebb az alsó harmadában kialakult forrásláp. A védetté nyilvánítás indokaként kilenc fontosabb növénytársulást soroltak fel, köztük a társulásképző védett lápi sás (Carex davalliana) töredékállományait, melyekben előfordul a szintén védett, ritka előfordulású tarka zsurló (Equisetum variegatum) is. Védettségére, valamint a forrásláp jelenlétére tekintettel, törvények (a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv., ill. a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1996. évi XCIII. tv.) alapján került mintegy 20 hektár terület állami tulajdonba és természetvédelmi szerv (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) vagyonkezelésébe, valamint országos jelentőségű védett természeti terület kategóriába.
A védett terület felső, láp fölötti részére most nem bevásárlóközpontot álmodtak, mint Dunakeszin, hanem egy csónakázótavat. Az önkormányzat „záportározónak” álcázva meg is kérte rá a vízjogi engedélyt, és a hatóság szó nélkül rábólintott, az sem érdekelte nagyon, hogy a területért korábban komoly összeget áldozott az állam a természetvédelmi értékek megóvása céljából.
A Levegő Munkacsoport megítélése szerint a záportározó létesítése már önmagában is súlyos természetkárosítást jelentene a védett területen akkor is, ha a forráslápot „csak” közvetve érinti a beavatkozás. A mederépítés földmunkái értékes vizes élőhelyek (nádas, magassásos) károsításával, idős, méretes fák alkotta erdőfolt (puhafás ligeterdő) kivágásával járnának. A lápot egykor létrehozó források vizét a területen lévő vízműkutak jórészt elvonják, így a láp fennmaradásához nélkülözhetetlen a környező területekről ide kerülő – sajnos, csekély mennyiségű – csapadékvíz és a tervezett tározó területén feltörő szivárgó vizek vagy forrás(ok) vize, amelyeknek a láp fölötti elzárása a láp kiszáradásához, megsemmisüléséhez vezethet. A védett területre az északi határánál belépő vízelvezető árok az év nagyobb részében száraz, így a tapasztalat szerint erősen megkérdőjelezhető, hogy a védett területre „kívülről” elegendő vízmennyiséget juttathatna a záportározó feltöltésére, illetve párolgási veszteségének pótlására, átfolyás, megfelelő vízminőség biztosítására.
Sajnos, nem kell hozzá túlfűtött fantázia, hogy az ember eme természetátalakító tevékenységének „eredményeként” puhafás ligeterdő helyén egy hektárnyi dagonyát, lejjebb egy kiszáradt, egykor jobb napokat látott forrásláp nyomait vizionáljuk, majd, ha már okafogyottá vált a természeti védettség, jöhet az építkezési vállalkozó!
A Levegő Munkacsoport kezdeményezte a láp kiterjedésének megállapítását, és hogy vonják be ügyfélként az eljárásba. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség azonban az ügyféli kérelmet elutasította arra hivatkozva, hogy a lápnak nincs hatásterülete, és szerintük egy környezetvédő civil szervezet csak olyan eljárásokban lehet ügyfél, melyek tárgyát képező objektumoknak hatásterülete van. Természetesen ez nem igaz, hiszen a Legfelsőbb Bíróság is kimondta 4/2010. számú jogegységi határozatában, hogy a civil szervezetek olyan eljárásokban lehetnek ügyfelek, amelyekben a környezetvédelmi hatóság ügydöntő hatóságként jár el. Ezért Levegő Munkacsoport fellebbezést nyújtott be a végzés ellen. Ugyanakkor kezdeményezte a lápot tápláló források és védőterületük bejegyzését az ingatlannyilvántartásba. A felügyelőség itt is elutasító végzést hozott, mely ellen a Levegő Munkacsoport szintén fellebbezett.
Némi túlzással azokhoz a primitív törzsekhez hasonlítunk, akik boldogan cserélik el üveggyöngyökre csodálatos arany ékszereiket. Kevés olyan fejlett nagyváros van ma a világon, amelynek közvetlen szomszédságában értékes természeti területek, védett vizes élőhelyek vannak. Mikor fog végre tudatosulni mindannyiunkban, hogy büszkék legyünk a Budapest környéki lápokra, és minden eszközzel a védelmükre törekedjünk?
Lenkei Péter,
a Levegő Munkacsoport
Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője
