Úgy tűnik, a jakok visszatérnek a Tibeti-fennsík egy távoli rezervátumába. A kutatók nemrégiben közel ezer jakot számoltak össze a fennsík barátságtalan északi részén, az úgynevezett Hoh Hszil régióban, ahol nagyon kevés ember lakik.
A 20. század közepén vadászok megtizedelte jak „sérülékeny” minősítéssel szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listáján, ezt csak egy lépés választja el a „veszélyeztetett” kategória mögött. Az állatok valamikor óriási egyedszámban éltek Tibetben, Nepálban, Indiában és Kína nyugati részén. Mostanság populációs számuk talán 10 ezer egyedet számlál, bár az IUCN szerint ez is csak durva becslés, mivel nem állnak rendelkezésre pontos számadatok. Az állatok élőhelyeik nagy részén védettek.
A jak Ázsia harmadik legnagyobb termetű élőlénye az elefánt és az orrszarvú után, de távoli élőhelyei miatt soha nem mázsálták le hivatalosan. A jak az alpesi tundrán, a füves területeken és a Tibeti-fennsík északi részének hideg sivatagos régióiban él. Élőhelye 4000-től 6100 méteres magasságig terjed.
Joel Berger, a kutatás vezetője és csapata több jakot talált ama gleccserek közelében, melyek szomszédos alpesi réteket táplálnak, és így élelemhez segítik az állatokat. A jakok kevesebb, mint egy százaléka tért el színében a többiektől, ami azt sugallja, hogy nem keverednek, nem hoznak létre hibrideket a háziasított jakokkal. Ez gyakran megfigyelhető folyamat Tibet nagyobb embersűrűséget mutató részein.
Nagyon keveset tudunk a vadon élő jakok biológiájáról, többek között arról, milyen gyakran szaporodnak az állatok és mennyi fiatal egyed éli meg a kifejlett kort – írja a World Conservation Society, mely segített a felmérésben.
