Elemzés az atomenergia magyar sajtóban való meg(nem)jelenéséről.
A magyar hatóságok 2012 végén hoztak egy, a magyar energetikát 20 évre meghatározó, és mindannyiunk pénztárcáját, környezetbiztonságát ezen az időtávon alapvetően érintő döntést: két évtizeddel meghosszabbították a harminc éve, szovjet technológiával épült paksi 1-es blokk élettartamát. Ebben az időszakban intenzíven zajlott az új paksi blokkok építésének előkészítése is. Látva a világon máshol az atomenergia használatával kapcsolatos intenzív társadalmi vitákat, számíthattunk volna arra, hogy ezeket a döntéseket itthon is intenzív nyilvános vita övezte. Úgy tűnik, nem ez történt. Ezt a szubjektív érzetet igyekeztünk alátámasztani vagy cáfolni, amikor egy politológus hallgató gyakornokunkkal készítettünk egy sajtóelemzést arról, hogy a vezető magyar médiatermékekben hogyan jelent meg a paksi élettartam-hosszabbítás illetve az új blokkok kérdése a 2012 szeptember és 2013 február közötti időszakban – amikor tehát megtörtént az üzemidő-hosszabbítás engedélyezése, és küszöbön álltak a bővítéssel kapcsolatos döntések is.
Az összkép elég lehangoló.A magyar közszolgálati televízió, amelynek hivatalból feladata lenne az ilyen típusú viták elősegítése, a vizsgált időszakban egyáltalán nem foglalkozott a témával. A két nagy kereskedelmi televízió közül az RTL ugyancsak ugrotta a témát, a TV2 egyszer foglalkozott az üggyel. A Hír TV illetve az ATV 2-2 alkalommal tűzte napirendre a témát, de a Hír TV csak a kormányzati véleményt mutatta be. Ellenzéki és független (civil illetve szakértői) vélemények a tévékben egyáltalán nem jelentek meg. E tekintetben valamivel jobb a helyzet a nyomtatott és az online sajtóban, ahol már jobban megjelennek más típusú vélemények is, de az adott orgánum politikai irányultsága a meghatározó: a kormányhoz közel álló médiumok nem jelenítenek meg az élettartam-hosszabbítással vagy az új blokkokkal kapcsolatos kritikai véleményt – sem civil, sem szakértői, sem ellenzéki oldalról.
A részletes eredmények itt olvashatók.
Az a benyomásunk, hogy magyar sajtó vezető termékei számára a paksi üzemidő-hosszabbítás nem képviselt érdemi hírértéket. Nem voltak kerekasztal-beszélgetések a stúdiókban, mély, elemző írások a nyomtatott sajtóban, érdemi, célzott közvéleménykutatások. Hogy ebben minek volt a legnagyobb szerepe, azt nehéz megmondani. Eleve lefutottnak, vagy kérdésfelvetést sem érdemlőnek ítélték meg a kérdést? A kormánypárti sajtó az egyértelmű kormányzati szándékkal szemben semmilyen teret nem akart adni ennek a kérdésnek? A Paksi Atomerőmű Zrt., vagy az MVM hirdetési költései jelentenek kellő meggyőző erőt? Bármi is a helyzet, elég lelombozó, hogy a magyar sajtó alapvető feladatát, hogy a közösség fontos döntéseivel kapcsolatos nyilvános viták tere legyen, nem tudja, vagy nem akarja betölteni. Magyarországgal a paksi hosszabbítás, az új blokkok építése csak úgy megtörténik, vita, támogatói és ellenzői vélemények, érvek ütköztetése nincs, a döntés megértését segítő információáramlás a sajtóban nincs. No persze, máshol is nehézkesen, a Pakssal kapcsolatos alapvető információkat rendre bíróságon kell kiperelni, hiába állapítja meg sokadszorra a bíróság, hogy ezek nyilvános adatok. Vita nincs, atom van.
