A tevékenységközpontú, környezeti nevelést végző zöld óvodákat 2006 óta ismeri el az állam a pályázat útján elnyerhető Zöld Óvoda címmel, melynek azóta, több mint 300 birtokosa van. Ám ahhoz, hogy egy valóban működőképes, minőségorientált zöld óvoda hálózat jöhessen létre, rendszerben való gondolkodásra lenne szükség.
Szerencsére létezik néhány olyan szervezet, amelyet azzal a céllal hívtak életre, hogy egyfajta érdekképviseletként ezeket az óvodákat összekösse és egy egymást támogató, egymásnak szakmai tekintetben példát mutató, országos hálózatot hozzon létre.
Labanc Györgyivel a Zöld Óvoda Hálózat Egyesületének (ZOHE) elnökével beszélgettünk az óvodáskori környezeti nevelés múltjáról, jelenéről és összehangoltabb jövőjéről.
Az 1996-os Óvodai nevelés országos alapprogramja már feladatként jelöli az egészséges életmódra nevelést, a környezet védelméhez és megóvásához, a fenntarthatósághoz kapcsolódó szokások kialakítását, amely feladatok az Alapprogram későbbi módosításai során egyre nagyobb hangsúlyt kaptak. Így történhetett, hogy mire 2006-ban az akkori Oktatásügyi Minisztérium a KVVM-mel karöltve létrehozta a Zöld Óvoda Címet (mint magyar „találmányt”), már több száz óvoda alkalmazta a gyakorlatban – helyi nevelési programjába ágyazva – a környezeti nevelés módszereit.
Labanc Györgyi, közoktatási szakértő, a környezeti nevelés hazai úttörőjeként (a környezeti nevelési munkájáért 1992. „Emberi Környezetért " Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, 1999. „Pro Natura Emlékplakett” Magyar Köztársaság Környezetvédelmi Minisztere – kapott), mesélt nekünk az első évek tapasztalatairól:
„1987-ben Szalai Marzsó Enikő kezdeményezésére a Fővárosi Gyakorló Óvodából lett az első Óvodai Oktatóközpont „Kékcinke” névvel. Habár volt egy holland minta, amely alapján elindultunk, mégis nehéz volt az akkori Magyarországon egy a megszokottól teljesen eltérő, tevékenységközpontú környezeti nevelési munkatervet kitalálni.”
A „Kékcinke” hamar fogalom lett az óvodapedagósusok körében: nemcsak új szemléletet hoztak be, de ennek módszertanát is megalkották, sőt továbbképzéseiken több száz pedagógus gondolkodásmódját sikerült maradandóan befolyásolniuk. Napjainkra már jó néhány óvodai oktatóközpont és társadalmi szervezet működik országszerte, melyek azt a célt szolgálják, hogy felhívják a figyelmet az ember felelősségére a saját és tágabb környezete iránt.
„Akkoriban a szívünkön kívül nem volt más „zöld”. De lassacskán mindenhova becsempésztük a természet egy kicsiny darabját. A növényekkel díszített óvodai szobákba terrárium, akvárium került, az udvarokon madáretetők és gyümölcsfák vették át az uralmat. A gyerekeknek lehetőségük nyílt ezek megfigyelésére, sőt, a gondozásban is aktívan kivehették a részüket. Nagyon fontos, hogy a gyerekek találkozzanak a természettel, hogy megtapasztalják, hogy az erdő nemcsak fák sokasága, hanem növények, állatok sokfélesége, egy életközösség. Apránként egyre többen kapcsolódtak be a munkába, a családok, szülők aktív résztvevői, együttműködő partnerei lettek rendezvényeinknek. ”
Ez az egyre szélesebb körben terjedő szemléletváltás vezetett a 2006-os Zöld Óvoda Cím megalapításához. Az Ökoiskola Címhez hasonlóan ezt is 3 évre lehet elnyerni pályázat útján. Bár egy igen szigorú 20 pontból álló kritériumrendszernek kell megfelelnie a pályázónak, mégis találni gyenge pontokat a rendszerben:
Néhány értelmezésre szoruló kritériumot ragadtunk csak ki:
– 9. kritérium: Az óvoda minden dolgozója tisztában van a fenntarthatóság tartalmi jellemzőivel és ez minden tevékenységben megnyilvánul. Ezáltal az óvoda felnőtt közössége munkahelyi életmódjával és munkájával pozitív mintát nyújt a környezettudatos magatartásra, az ökológiai szemléletformálásra, az egészséges életmód szokásainak megalapozására, a közösségi egészséges életvitelre. – ki mindenkinek kell példát mutatnia, s e példamutatás meddig terjed? (kertész, konyhai személyzet, takarítónő)
– 10. kritérium: Az óvodapedagógusok hét évenkénti továbbképzésének részét képezi a környezettudatos neveléshez kapcsolódó területek. – gyorsan változó világunkban, ha csak 7 évente vennének részt a továbbképzéseken a pedagógusok, akkor nem hogy szinten tartani nem tudnák a tudásukat, de óriási szakadék keletkezne köztük és más pályatársaik között. Az egyik legfontosabb eszköz, amellyel a pedagógusok munkáját segíthetik a továbbképzés, a jó példák, nevelői tapasztalatok továbbadása, akár műhelymunkák, tanfolyamok formájában. Sajnos a jelenlegi rendszerben erre kevés lehetőség van, melynek oka leginkább a szűkös anyagi keretekben keresendő.
– 15. kritérium: A takarékossági rendszer kiépített az óvodában a villany-, a vízhasználat és a fűtés terén. Az épületen belül energiatakarékos izzók vannak a folyosókon, termekben a világítás megfelel az egészségügyi előírásoknak. A fűtési rendszer környezetbarát. WC öblítők, hideg-meleg kevert csapvíz, a levegő illatosítására gyógynövények (nem használnak hajtógázos légillatosítókat). – mivel a Cím elnyerése anyagi haszonnal nem jár és a fenntartó önkormányzatok az esetek többségében nem tudnak erre keretet biztosítani, ennek a kritériumnak a teljesítése rója a legnagyobb terhet az óvodákra.
Azonban a legnagyobb gond talán nem is a felsoroltakban keresendő. A környezeti neveléshez elhivatottságra van szükség. Többnyire egy pedagógus az, aki elindítja a „lavinát”, amihez lassacskán az óvoda teljes személyzete és a fenntartó is csatlakozik. Ideális esetben. Mivel pályázni a címre csak akkor lehet, ha minden szereplő között konszenzus van, ezért számos óvoda – habár zöldnek vallja magát – mégsem rendelkezik még minősítéssel.
Mivel a pályázati kritériumoknak való megfelelés önbevalláson alapul, ráadásul a vállalások ellenőrzésére sincs mód, ezért szinte lehetetlen megállapítani, hogy ki az, aki valóban kiemelt figyelmet szentel a környezeti nevelésre és ki az, aki a Címmel járó presztízsnövekedést kívánja csak megszerezni.
Végül az is problémát jelent, hogy a címet gyakorlatilag bármikor (egy rosszul megírt pályázat, vagy önkényes döntés esetén) visszavehetik. Tehát felmerül a kérdés: mi történik azzal az óvodával, akinek a faláról a „kis tábla lekerül”?
Labanc Györgyi, aki a kezdetektől nyomon követte és aktívan kivette a részét a hazai óvodai környezeti nevelés terjesztésében, 2009-ben társaival létrehozta a Zöld Óvoda Hálózat Egyesületet (ZOHE), melynek alapító tagja 24 zöld óvoda volt. Az egyesület célja az, hogy a már meglévő zöld óvodákat összefogja, a pedagógusok munkáját állandó továbbképzésekkel, tanfolyamokkal segítse.
Ahogy D. Meadows, A növekedés határai c. művében megfogalmazta:
1. alkoss közös jövőképet
2. építs hálózatot azokkal, akik készek a közös munkára
3. helyezd előtérbe a közösségi tanulást
4. mondja igazat
5. tiszteld és szeresd az élő- és élettelen természetet
Ehhez volt a ZOHE segítségére a Zöld Óvodák Hálózatának kiépítésére, bővítésére és fejlesztésére kiírt pályázat, amelyet a jó gyakorlatok bemutatásával, a közösségi tanulás elterjesztésével kívántak megvalósítani. A pályázat az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus támogatásával került kiírásra, melyet Györgyiék 2009-ben meg is nyertek.
„Olyan gyakorlati helyszíneket választottunk, ahol a környezettudatos életmód kialakításához szükséges értékek és viselkedésminták már beépültek az egyéni és közösségi szokásokba, olyan helyeket, ahol a zöld valóban zöld. Mintaóvodákra volt szükség, akik szakmai és vezetési tapasztalataik alapján támpontot, mércét jelenthetnek a zölddé válás útján más óvodák számára.” – avatott be minket a választás részleteibe Györgyi.
Végül 6 helyszínt választottak:
– Bergengócia Zöld Óvoda, Tata-Agostyán
– Gyenesdiási Óvoda, Gyenesdiás
– Hétszínvirág Óvoda, Szolnok
– Városi Óvodák, Ajka
– Ifjúságúti Óvoda, Kecskemét
– Városközponti Óvoda, Pécs
A kétnapos fórumok során gyakorlati bemutatót láthattak az érdeklődő óvodák vezetői, az önkormányzatok képviselői és a büszke szülők; valamint szakértők előadásait hallgathatták meg a környezeti nevelés, a fenntarthatóbb életmódra nevelés fontosságáról, megvalósításának lehetőségeiről. A programsorozatot egy budapesti konferencia és egy a jó példákat csokorba gyűjtő kiadvány zárta, ami nemcsak az óvodák, hanem a döntéshozók figyelmét is a téma fontosságára és támogatására irányította.
2009 végére úgy látszott, végre jó irányba indult el a zöld óvodák „ügye”, azonban 2010-ben ez a fejlődés megtorpant. Habár a Zöld Óvoda Címre ebben az évben is lehetett pályázni, azonban, egyelőre úgy tűnik, nem várható drámai javulás a zöld óvodák helyzete, támogatottsága terén. A munka azonban ettől még nem állt meg, a nehézségekhez, az állami támogatás hiányához (sajnos) már hozzászoktak ezek az intézmények. Az óvodapedagógusok – ha lehet így mondani – különleges faj: az elkötelezettségüket, a gyermekek nevelésébe, sőt a világ jobbá tételébe vetett hitüket, a hivatásuk szeretetét nem lehet egykönnyen kiölni belőlük. Amíg vannak olyan intézmények, akik címmel vagy a nélkül is kiemelten, helyi nevelési programként kezelik a környezeti nevelést, addig van remény és a szülőknek sincs mitől tartaniuk: gyermekeik fenntarthatóságra nevelése jó úton halad!
Labanc Györgyi 2003-ban. A Természetes Életmód Alapítvány nyerte a Sasakawa Alapítvány első díjat
Labanc Györgyi, akivel az Agostyáni Ökofaluban beszélgettem, élő példája a töretlen hitnek és cselekvési kedvnek. A mellett, hogy 1987 óta aktívan tevékenykedik a környezeti nevelés széles körben való alkalmazásáért, egyesületet (ZOHE) és alapítványt (Természetes Életmód Alalpítvány) vezet, még az erdei iskolák régi fényének, népszerűségének visszaállításáért is küzd. Az Ökofaluban pedig egy olyan világot teremtett meg áldozatos munkájával és hozzá hasonlóan elkötelezett kollégáival együtt, ami visszarepíti az ide látogató gyermekeket és felnőtteket egy szinte érintetlen, világba. Aki akár kirándulás, akár erdei óvoda, iskola keretében ellátogat ide, nem csak elméleti síkon ismerkedhet meg a természettel, hanem kipróbálhatja azt is, milyen a részévé válni.
