Európában kisebb-nagyobb sikerrel már mindenhol működik a lakossági szelektív hulladékgyűjtés. A svéd és az olasz két európai véglet. Milyen változásokat tervez az OHÜ itthon januártól?
Január elsejétől egy új rendszer felépítése kezdődik, mondta el a Kossuth adó kihívás c. műsorában Vámosi Oszkár, a szeptember elején alakult Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) ügyvezető igazgatója. Koncepciójuk egyik alapgondolata, hogy a lakosságot anyagilag érdekeltté kell tenni a szelektív hulladékgyűjtésben. Az országban 5-6 ezer hulladékgyűjtő sziget található, de ezek jó része nem alkalmas a hatékony gyűjtésre, ezért ezeket felszámolják. Az OHÜ a legolcsóbb és a legjobb módszert kívánja bevezetni: külön gyűjtik majd a komposztálható hulladékot, a nem komposztálhatóból pedig a műanyagot, a fémet és az üveget együtt, a papírt pedig külön. A betétdíj bevezetése is a terveik között szerepel – az üvegre mindenképpen, de vizsgálják, hogy a műanyagot, a fémet, az italkartont érdemes-e bevonni a betétdíjas rendszerbe.
Az európai példák közül a jól működő svédet és a kevésbé hatékony olaszt mutatta be a műsor. A svédek környezettudatosságból szelektálnak, és már régóta komolyan veszik a szelektív hulladékgyűjtést. Az újságpapír nyolcvan százalékát, a műanyag palackoknak és alumínium dobozoknak is több mint a felét újrahasznosítják. A műanyag palackokat, valamint az alumínium sörös és üdítős dobozokat visszaváltják az üzletek. Külön gyűjtik az összes többi fém konzervdobozt és a kemény műanyagot. Az újságpapírnak és a kartondobozoknak, a lámpáknak és a fénycsöveknek, a használt elemeknek is külön-külön gyűjtője van. A lakótelepek autóparkolói mellé épített házikókban találhatók a tízféle háztartási hulladék gyűjtésére szolgáló tárolók. És ez csak a mindennapi szemét. A veszélyes hulladékot, az elromlott, lecserélt nagyobb háztartási gépeket, számítógépeket az üzletek vagy a városi gyűjtőtelepek veszik át, a lejárt gyógyszereket pedig a patikákba viszik vissza. Eldobott szemetet nem találni a svéd utcákon.
Olaszországban egy főre évente 610 kilogramm háztartási hulladék jut. A szelektív hulladékgyűjtés aránya az idei júliusi adatok szerint átlagosan 32 százalék, az észak-olasz városokban ennél jobb, 40 százalék feletti, Itália középső részén 20, délen és a szigeteken pedig ennél alacsonyabb. A 260 ezer lakosú Veronában például minden második ember szelektíven gyűjti a szemetet, a 650 ezres Palermóban viszont alig nyolc százalék. Az ország egyes területei között mutatkozó jelentős különbségek oka nem mindig a pénz, a hozzáállással, az erősebb-gyengébb környezettudatossággal és a szokással legalább annyira magyarázható. Nápolyban évtizedek óta ugyanaz a probléma, nem tudnak mit kezdeni az utcákon felhalmozódó, folyamatosan rothadó, több mint 1500 tonna szeméttel. Soha nem építettek szemétégetőket, s a szelektív hulladékgyűjtés ugyan elkezdődött, de akadozik. A május végén hivatalába lépett új polgármester a szeptembertől indított, lakásonkénti szelektív gyűjtéstől remél megoldást, de addig is külföldre szállítják a nápolyi szemetet. Rómában jelenleg vegyes a rendszer: a szelektív gyűjtést a lakótömbök elé kihelyezett papír, üveg és műanyag, valamint vegyes szemét gyűjtésére szolgáló konténerekkel oldották meg. Az otthononkénti gyűjtést pedig két éve kezdték bevezetni az olasz főváros egyes kerületeiben.
