Ha egy ország meg akarja őrizni a génmódosítás-mentes státuszát, akkor nem engedheti meg, hogy földjein génmódosított vetőmagvakkal szennyezett fajtákat termesszenek, hiszen azok követhetetlen módon porozzák be a környezetben lévő fajtákat. A betárcsázott kukorica igaz története.
Ilyen elterjedés történt például Brazíliában is, mikor a hatóságoknak nem maradt más választásuk, mint hivatalosan is elismerni a kialakult helyzetet és engedélyezni a génmódosított növények termesztését, ennek összes plusz költségével. Ez volt a tétje a nyári betárcsázásoknak.
A növényi géntechnológia európai fogadtatása igen hűvös volt; máig tíz Európai Unióhoz tartozó ország hirdetett vetési moratóriumot legalább egy géntechnológiai úton módosított (GM) fajtacsoportra: Ausztria, Magyarország, Görögország, Lengyelország, Olaszország, Franciaország, Románia, Németország, Luxemburg és Bulgária. Az Unión kívüli országok közül Svájc, Szerbia és Norvégia döntött úgy, hogy az elővigyázatosság elvét követve nem járul hozzá a GM-növények szabadföldi termesztéséhez.
A fentiek súlyos következményeképpen a New York-i értéktőzsdén szereplő cégek közül például a technológia élharcosának számító Monsanto részvényeinek árfolyama a 2008-as kimagaslóan jó év (átlag 120 $ = 100%) után 2009-ben 67%-ra, 2010-ben 42%-ra csökkent. Ez tartós és meghatározó trendnek látszik, dacára annak, hogy a GM-vetésterületek bővülését tartalmazzák a statisztikák. E szerint a 2008-as vetésterülettel számolva, 2009-ben 5%, 2010-ben 16%-os a növekmény, amiből az utóbbi 148 millió hektár „GM-vetésterületnek” felel meg. Az idézőjelet az indokolja, hogy a fajtatulajdonosok ún. genetikai eseményenkénti (genetical event) területet tartanak nyilván, ami nem a tényleges vetésterületnek felel meg, hiszen ha olyan kukoricát vetünk el, amely három transzgént tartalmaz (pl. molyrezisztens, bogárrezisztens és glyphosate-tűrő), akkor azt három hektárként tartja nyilván ez a rendszer, miközben a tényleges vetésterület csak egy hektár. Ma tehát, amikor a többszörös módosítású (stacked event) fajták terjednek, nem tudni, hogy a növekvőnek látszó trend valóságos termésterület-bővülést jelent-e. További nehézség, hogy a GM-vetésterület az ún. elfogadó országok területén belül bővül csupán, és az ilyen országok száma csekély. A meghatározó termesztő Egyesült Államok után a nagy GM-termesztők között találjuk Brazíliát és Argentínát. 2009-ben a GM-növényeket tekintve az Európai Unió területén még az előző évhez képest 12%-kal csökkenő területen, 95 ezer hektáron termesztettek GM-kukoricát (MON 810). Az összeurópai termesztés (főként Spanyolországban) a Föld GM-növénytermesztésének mindössze 0,07%-a. Ez a kereskedelmi adat méltán nevezhető az elsőgenerációs, növényvédelmi célú GM-növények legjelentősebb kereskedelmi kudarcának.
Az Európai Unióban 2011 szeptemberében 130 egyszeres és többszörös genetikai esemény halad az engedélyezés útján. Az Uniós engedélyezési szerkezetből 26 egyszeres módosítás emelhető ki. Ennek közel fele a kukoricát érinti, ami Magyarország számára kiemelt jelentőségű. A fajtatulajdonosok között meghatározó a Monsanto, amely a genetikai események felét birtokolja. Jelentős a világcégek közötti kooperáció, hiszen a többszörösen módosított fajták között számtalan olyat találunk, ahol a gének szabadalmi joga szerint közös termékről van szó. Az engedélyeztetett események többsége „gyomirtó tűrést” (glyphosate vagy glufosinate) eredményez, míg másik számottevő része ún. Bt-növény, amely a Bacillus thuringiensis valamelyik cry-génjét (cry1 és cry2 – molyrezisztens; cry3 – bogárrezisztens) tartalmazva „rovar rezisztenciát” kölcsönöz a növényfajtának.
A kiadott engedélyek szólhatnak élelmiszer és takarmány célú felhasználásra, importra és feldolgozásra, valamint vetésre. Ez utóbbihoz kell csatolni a környezettudományi dokumentációt, amelyet ez idáig sokkal nehezebb volt elkészíteni, mint az élelmiszer-biztonsági dokumentációt. Az engedélyek közül csak négy vonatkozik vetésre: burgonya-fajtacsoportok közül ilyennel rendelkezik az EH 92-527-1 (Amflora néven ismert), kukorica fajtacsoportok közül a MON 810 (YieldGard néven ismert) és ACS-ZM3-2 (T25 néven ismert), valamint szegfű fajtacsoportok közül a Moonshadow 1.
Génáramlás és génmegszökés
A GM-növények használata során igen fontos probléma a génáramlás/génmegszökés kérdése. A génáramlás során a transzgén pollen segítségével átkerül valamilyen más növényre (faj- és fajtahibridek). A fajtahibrid-képződésnél a transzgént is tartalmazó pollen átkerül más fajták virágára. A fajhibrid-képződésnél rokonnövények beporzására kerül sor, aminek főként az adott faj géncentrumában nagy az esélye. Erre példa az olajrepce (a tarlórépa és káposzta termesztett fajhibridje) és rokonsági köre. A fizikai génmegszökés során a GM-növény vetőmagja vagy valamilyen reprodukcióra képes szerve (mag, gumó, hagyma stb.) keveredik a hagyományos fajtával vagy szállítás során elszóródik.
Mivel a GM- és nem-GM magvak, szaporítóanyagok, növények ránézésre megkülönbözhetetlenek egymástól, a mentesség kimutatása csak műszer- és költségigényes módszerekkel lehetséges. A fizikai keveredés megelőzése párhuzamos művelő eszközök és raktárak kiépítését teszi szükségessé. A koegzisztencia törvény az egyidejű termesztés problémájával foglalkozik, és alapvető célja a génáramlás/génmegszökés folyamatának a megakadályozása. A törvényi szabályozás az ökológiai, a hagyományos és a GM-fajták egyidejű vetőmag- és árutermesztésének feltételeit igyekszik megteremteni úgy, hogy a hagyományos termények maximálisan 0,9%, a biotermények és vetőmagvak 0,0% transzgénarányt tartalmazhatnak. Ám idegenbeporzás esetén a koegzisztencia megvalósítása hosszú távon ökológiai nonszensz. Erre fontos példa a napjainkban előforduló GM-vetőmagokkal bekövetkezett szennyeződések.
A permetező szerhez képest a Bt-növények folyamatos védelmet biztosítanak a célkártevő ellen. Ez azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy a növényben a transzgén kódolta fehérje (például a Cry-toxin) a kártevő megjelenésétől függetlenül, a növénybe ültetett génkonstrukció programja szerint folyamatosan termelődik. A permetezéssel járó okszerű védekezéssel szemben a folyamatos védelem azzal jár együtt, hogy a növény akkor is termeli a Cry-toxint, amikor arra nincs szükség, és olyan növényi részekben is, ahol fölösleges. A MON 810 kukoricamoly-rezisztens kukorica például a gyökerében is jelentős mennyiségű Cry1-toxint termel, miközben a kukoricamoly azt nem károsítja. Korántsem optimalizált, piacra érett fajtáról van tehát szó. A megtermelt Cry-toxint a növényi sejtekbe zárva hosszú ideig megmarad. Mérések szerint a tarlómaradvánnyal a talajba kerülő Cry-toxin 1-4%-a mérhető még egy év múlva. Ez nagy vegetatív tömeget termelő fajtáknál még mindig tetemes mennyiség lehet, ha a hagyományos biológiai növényvédő szerrel, a Dipel készítménnyel kivitt Cry1- és Cry2-toxinmennyiséghez viszonyítunk. A talajban élő egyes ugróvillásfajok kevésbé fogyasztják a Cry1-toxint tartalmazó kukorica maradványait a hagyományos kukoricához képest, illetve ezen a táplálékon a szaporaságuk is mérséklődik, mely részben magyarázhatja a MON 810 fajtacsoport lassabb lebomlását.
Nem célzott állatok a táplálkozásuk során kerülhetnek kapcsolatba a Bt-növények által termelt Cry-toxinokkal. A Cry1-toxint termelő növények a pollenszórási periódusban potenciálisan veszélyeztetik a tábla gyomszegélyén élő védett lepkelárvák biztonságos élőhelyeit (hazánkban 213 fajt tartunk nyilván), amennyiben azokon a Cry1-toxinartalmú pollenje kiülepedik, és hosszabb ideig tápnövényükön marad. Hazánkban 33 faj valamilyen szinten érintett lehet, és közülük is kiemelhetők a kukoricaszegélyen gyakori, csalánféléken lárvakorukban táplálkozó, védett nappali lepkék. A nappali pávaszem (Nymphalis io) Cry1-toxin érzékeny hernyói nevezhető meg, mint modellállat. A kukoricaportokokból kiszóródó Cry1-toxintartalmú pollen egyfajta növényvédő szeres kezelésként is felfogható, hiszen lerontja a gazdanövények fogyasztási értékét (mérgezővé téve azokat), amelyekre rákerül. A védett állatokkal kapcsolatban a hazai természetvédelmi törvény nem engedélyezi az élőhely, így a tápnövény minőségének megváltoztatását.
A szubletális behatások hozzájárulhatnak a Cry-rezisztencia és -keresztrezisztencia kialakulásához. Laboratóriumi tenyészetben, modellállaton (Plodia interpunctella) már a 10. nemzedék tűrőképesnek bizonyult a MON 810 kukorica levélőrleményével szemben, mely a Bt-fajták gyors lejárati idejére utal. Ez mind a hagyományos Bt-permetezőszerek, mind a Bt-növények használhatóságának elvesztéséhez vezethet, hiszen a MON 810-re rezisztens lárvák Dipel készítményre is toleranciát mutatnak. Napjaink tudományos ténye, hogy az Egyesült Államokban Iowa állam térségében megjelent a Cry3B-toxinra rezisztens kukoricabogár.
Az eddigi takarmányozási és táplálkozási vizsgálatok eredményeinek jelentős része súlyos bírálatokat kapott. Ezen a területen az egyik legkíméletlenebb érdekháború folyik. A MON 863 Cry3B-toxint termelő kukoricabogár-rezisztens fajtával patkányokon három hónapig folytatott kísérlet eredményeiből – melyek a Monsanto dokumentációjából kerültek nyilvánosságra – kimutatták, hogy a kezelt állatok élettani értékeinek 8%-a eltért a normálistól. Ebből a nőstények májkárosulása a leginkább figyelemreméltó.
Az előnyök és hátrányok számbavételével esetről esetre mérleg dönt arról, hogy egy GM-fajtacsoport alkalmas-e termesztésre. A MON 810 esetében világosan látszik, hogy pusztán a környezettudományi ellenérveket számba véve hazánkban sokkal több a hátrány, mint a keletkező előny.
Vetőmag-szennyezési esetek
Magyarországon a közelmúlt kétségkívül legnagyobb horderejű, a mezőgazdasági géntechnológiát érintő történése a GM-vetőmaggal szennyezett vetőmagtételek idei megjelenésének, vetésének, majd megsemmisítésének ügye. Az Egyesült Államokból vált ismertté, hogy a 2001-2004 közötti kísérleti termesztés során a Syngenta SYN-BT11 magját összecserélték a SYN-BT10 fajtacsoportéval és ez utóbbit 15000 hektáron elvetették. A termény bekerült az európai takarmányláncba is.
2010-ben Németországban, mintegy 2 000 hektár hagyományos kukoricában MON 603-6 (NK603 néven ismert) szennyezés fordult elő. A konkrét vetőmag tulajdonosa a Pioneer Hi-Bred volt, bár a genetikai eseményé a Monsanto. A szennyezés mértékét ~0,1%-nak találták, ami a mennyiségi kimutathatóság határa. A probléma többrétű: (i) Németország – bár 2006-2008 között pár ezer hektár MON 810 kukoricát vetett – 2009-ben vetési tilalmat rendelt GM-kukoricára; (ii) a MON 603-6 fajtacsoportra nincs vetési engedélye az Unió területén.
A fentiekből kiindulva a vidékfejlesztési miniszter 2011 áprilisában fokozott ellenőrzést rendelt el hazánkban az Unión kívülről érkező országokból származó vetőmagvakra, de olyan tagországokból származó tételek esetében is, amelyek területén legális vagy változó besorolású a GM-növények vetése. A hatóság által megmintázott tételekben a kijelölt Nemzeti Referencialaboratórium (NRL) mérései során találtak olyan tételeket, amelyekben karfiolmozaikvírus-eredetű promóter (35S) fordult elő, ami jele a GM-fajtáknak. A mérések helyességét egy másik NRL ellenőrizte és eseményspecifikus meghatározásokat is végzett. Kukoricánál a MON 810 vetőmag volt a leggyakoribb szennyező, de MON 603-6 is előfordult.
A VM Sajtóirodája június 17-én közölte, hogy a Bólyi Agrokémia Kft. 240 hektáros területén elvetett, GMO-val szennyezett, kelő félben lévő növényállományt kitárcsáztatta. A behozott vetőmag tulajdonosa a Pioneer Hi-Bred volt. A vetőmagok között MON 40-3-2 GM-magokat találtak, amely fajtatulajdonosa a Monsanto. A MON 40-3-2 genetikai eseményre nincs vetési engedély az Európai Unióban.
A VM Sajtóirodája július 14-én közölte azt, hogy Chile és Románia azok az országok, ahonnan a legjelentősebb szennyezett kukoricatételek származtak, s közülük is kiemelkedik az a tétel (DKC 3511 kukoricahibrid, H-8-001/0717 fémzár), amit 2008-ban Romániában termesztettek.
Az országon kívülről érkező kismérvű szennyezettség inkább a koegzisztencia lehetetlenségére utal. Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke viszont a szándékosság kérdését is felvetette. Valóban elgondolkoztató, hogy a Monsanto 2011-ben miért 2008-ban (!) Romániában termesztett kukorica-vetőmagot szállított be az országba, mikor abban az évben ott 8 000 hektáron vetettek MON 810 kukoricát és 200 (ez a hazai fele) méteres izolációs távolságot tartanak csupán szükségesnek.
Czepó Mihály és Mark Buckingham a Monsanto Hungária Kft. honlapján az alábbiakat tették közzé: „A Monsanto megkérdőjelezi a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal mérési eredményeit és a növekedőfélben lévő állományok elsietett megsemmisítésének szükségességét.” […] „Míg Magyarországon nulla tolerancia van, addig az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) több GM növény fajtát termesztésre biztonságosnak ítélt az Európai Unió területére nézve…”
A tények: 1. a hatóság az eredményeket két NRL 8-12 darab mérésére alapozta; 2. nem csak karfiolmozaikvírus-promóter (35S) meghatározása történt, hanem akkreditált laboratóriumban eseményspecifikus azonosítás is; 3. a méréseket és ellenőrzésüket nemzetközileg elfogadott (validált) módszerekkel végezték.
A Mezőgazdasági, Ipari és Környezetvédelmi Géntechnológiai Hatóság ezzel kapcsolatban a GMO-Kerekasztal 23. ülésén úgy nyilatkozott, hogy a hazai párhuzamos mintákat a Monsanto nem kérte el, és a közel 30 GM-szennyezett tétel közül csupán egyet vizsgált. A MIKGH nem kapott számszerűsített eredményt és hivatalos értesítést a Monsanto eredményeiről. A minta szennyezettségének megállapítása egyébként a magyar törvények értelmében a VM által kijelölt hatósági laboratórium tiszte.
A történtek miatt egyesek szerint Magyarország GMO-mentes státusza veszélybe került, ez azonban nincs így, hiszen terméshozás előtti kiszántást hajtottak végre. Magyarország számára a növényvédelmi célú GM-növények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Félkész termékekről van szó, amelyek nem teremnek többet, mint azok a nem módosított fajtavonalak, amelyekből előállították ezeket. Csupán a szabadalmi tulajdonos kereskedelmi előnye jól bizonyítható. A kérdésben nálunk is érdekvezérelt vita zajlik, amelyben a haszon mellett érvelők – többnyire a fejlődő országokról beszélnek és a jövőben előállításra kerülő GM-fajtákra hivatkoznak – a gyakorlati területeken eddig nem voltak az európai országok szakértői számára meggyőzőek.
A szerzők, Darvas Béla és Székács András, a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság és a GMO-Kerekasztal elnökei.
Kapcsolódó anyagok:
Már születés előtt mérgeznek a GMO-k
