Az Európai Unió LIFE+ programja által társfinanszírozott Pannon Magbank a növények hosszú távú megőrzését szolgálja. Fotó: Peti Erzsébet.
Ezen cikk a haszonnövények megőrzéséről szóló írásunk folytatása.
Peti Erzsébet, a Pannon Magbank LIFE+ projekt vezetőjének elmondása szerint az ötéves program 2010 januárjában kezdődött, és 2014 év végén fog befejeződni. Finanszírozását 50%-ban az Európai Unió LIFE+ pályázati alapja biztosítja, és 50%-ban társfinanszírozást vállalt a jelenlegi Vidékfejlesztési Minisztérium. Három fő résztvevője van a programnak: a koordináló kedvezményezett a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ, illetve társult kedvezményezett az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és a vácrátóti MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet.
„Azért a Növényi Diverzitás Központ lett a koordináló kedvezményezett, mert hosszú időre visszatekintő tapasztalattal és tudással rendelkezünk a kultúrnövények magjainak tárolásával kapcsolatban. Emellett intézetünk már korábban is foglakozott kultúrnövény vad rokon fajok tárolásával, így van már tapasztalatunk a vad növényfajok vonatkozásában is. A projektben azt vállaltuk, hogy öt év alatt megpróbáljuk a hazai flórának közel a felét begyűjteni. Ennek megfelelően várhatóan 800 növényfaj magját fogjuk génbanki körülmények között tárolni hosszú távon” – mondta a Greenfo-nak Peti Erzsébet.
Az ilyen élőhelyen kívüli, azaz ex-situ megőrzési módszer az eredeti élőhelyen történő in-situ védelem kiegészítéseként működhet, mivel nem mindegyik fajnak a magjai alkalmasak a hosszú távú génbanki tárolásra. Egyes magok elveszítik az életképességüket a szárítás, tárolás során. A fajlista kialakításakor döntő szempont volt, hogy csak azokkal a fajokkal foglalkozzanak a program résztvevői, amelyek vagy úgynevezett ortodoxok, vagy feltételezhetően ortodoxok, tehát a nedvességtartalom és a tárolási hőmérséklet csökkentése tárolási élettartamukat jelentősen növeli. Az ortodox fajok a bázistárolóban a feltételezések szerint akár 100 évet is meghaladóan életképesek maradnak.
„Ugyanakkor olyan fajokkal is fogunk foglalkozni, amelyekről egyáltalán nem rendelkezünk az eltarthatóságra vonatkozó irodalmi adatokkal. Ez utóbbiakkal kísérleteket fogunk végezni, melyek során esetleg bebizonyosodhat, hogy tárolásra alkalmasak, illetve, hogy melyek azok a tényezők, amelyek biztosítása szükséges a csírázásukhoz. Azokkal a fajokkal pedig, amelyek a szárítás (nedvességtartalom csökkentés) hatására elveszítik az életképességüket, itt nem foglalkozunk” – tájékoztatta a Greenfo-t Peti Erzsébet.
Peti Erzsébet elmondása szerint a Pannon Magbank projekt keretében „intézményünk a magok feldolgozásában, tárolásában kiemelkedően fontos szerepet vállal. Elkészült egy aktív és egy bázistároló, valamint a magok tisztításához, csíráztatásához, vizsgálatához szükséges laborhelyiség is. A projekt első része a szükséges infrastrukturális háttér megteremetéséről, a tárolók kiépítéséről szólt, és utána következhetett a jelenleg is folyamatban levő gyűjtés, a tárolók feltöltése a magokkal. Az egész gyűjtési folyamatot az MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Intézet koordinálja, illetve ők is részt vállaltak a megőrzésben: Vácrátóton is elkészült egy aktív tároló. Az Aggteleki Nemzeti Parkban pedig lesz egy olyan bázistároló, amit az Esztramos hegy egykori bányajáratába építenek be, így például egy természeti katasztrófa, vagy egyéb váratlan esemény esetén is abszolút biztonságot fog jelenteni a minták túlélése szempontjából.” Emellett mindhárom intézmény részt vesz az oktatásban, szemléletformálásban, és ismeretterjesztésben is.
A gyűjtés szervezése kulcsfontosságú, amelyet megfelelő szakembereknek kell végezniük. „Ez jelenleg úgy történik, hogy szerződést kötünk botanikai végzettségű, vagy megalapozott botanikai tudással rendelkező szakemberekkel, akik díjazás ellenében gyűjtik a magmintákat” mondta a projektvezető. Erről itt olvashat részletesebben.
„A tavalyi év eredményeként 208 fajnak 294 mintáját gyűjtöttük be. Ez alapvetően nem rossz eredmény, de ezen még szeretnénk javítani. Célunk a fajok és tételek számának további növelése, illetve még több gyűjtőt szeretnénk bevonni a programba. Azon fajok esetében, amelyek populációjukon belül feltételezhetően nagyobb genetikai sokféleséggel rendelkeznek, lehetőleg fajonként 5 különböző populációból javasolt magmintát gyűjteni. Azon fajoknál, amelyek populációi feltételezhetően kisebb genetikai változatosságot képviselnek (pl. korlátozott elterjedésű fajok), a genetikai veszteség kockázatának minimálisra csökkentése érdekében fajonként legalább 2 különböző populációból szükséges mintát venni.”
Néhány eddig begyűjtött faj:
-3 fokozottan védett faj:
-Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata Ehrh.)
-Loesel hagymaburok (Liparis loeselii (L.) Rich.)
-Magyar gurgolya (Seseli leucospermum Waldst. et Kit.)
-24 védett faj, pl:
-Szibériai nőszirom (Iris sibirica L.)
-Illatos hagyma (Allium suaveolens Jacq.)
-Borzas vértő (Onosma visianii Clementi)
Nem védett fajok, pl.:
-Közönséges bábakalács (Carlina vulgaris L.)
-Közönséges bükk (Fagus sylvatica L.)
-Közönséges legyezőfű (Filipendula vulgaris Moench)
-Szarvaskocsord (Peucedanum cervaria (L.) Lapeyr.)
-Pipacs (Papaver rhoeas L.)
-Lándzsás utifű (Plantago lanceolata L.)
A magok feldolgozása, tárolása hasonlóan történik, mint a kultúrnövényeknél – erről előző cikkünkben részletesen beszámoltunk. A vadon élő növények egyik legfőbb sajátossága azonban a kultúrnövényekkel szemben, hogy nagyon aprók a magvaik, így nagyon aprólékos folyamat a megtisztításuk. „Azt kérjük a gyűjtőktől, hogy előtisztított állapotban küldjék el a magmintákat. Ez azt jelenti, hogy a felesleges, nagyobb növényi részeket el kell távolítaniuk, és törekedniük kell a magok (helyenként termések, terméságazatok) kinyerésére. Ezt követően a tápiószelei kollégák elvégzik a minták végső tisztítását, szükség esetén kinyerik a magokat a termésekből. Sok idegen mag, egyéb kis apró növényi rész lehet a mintákban, és lehetnek bennük sérült, károsított magok is. Ezeket mind el kell távolítani, hiszen ezek gátolhatják a hosszú távú megőrzést. A magok tisztítása, csíráztatása rendkívül időigényes folyamat, és nagyon speciális eszközigénye van” – mondta Peti Erzsébet.
A magminták csíráztatása szabályozott hőmérsékleti és fényviszonyok között történik az ún. Jacobsen asztalon. Balra Peti Erzsébet. A képre kattintva megtekintheti képgalériánkat.
„Ha egy faj nem csírázik laboratóriumi körülmények között, még akkor sem lehet rámondani, hogy életképtelen. Lehet, hogy csupán nem tudtuk megtörni a mag nyugalmi állapotát, vagy éppen kemény héjú volt a mag. Meg kell próbálnunk megtörni a mag nyugalmi állapotát, és lehet, hogy utána csírázni fog” jelentette ki a projektvezető. Bizonyos fajok esetében hozzáférhetőek külföldi adatok, tehát más génbankoknak vannak már tapasztalatai, de valójában a vad fajok ilyen jellegű vizsgálata még újszerű kezdeményezésnek tekinthető.
Különbség a kultúrnövény génbankban alkalmazott eljárásokhoz képest, hogy a Pannon Magbankban nem üvegekben történik a tárolás, hanem háromrétegű alumínium-tasakokban. Ezáltal lehetőség nyílik az ún. osztott tárolás megvalósítására, amelynek legnagyobb előnye, hogy szükség esetén (pl. vizsgálatokhoz, ellenőrző csíráztatáshoz) elegendő egy kisebb tasakot megbontani, és így elkerülhető, hogy a teljes anyag esetleg a felnyitás következtében újranedvesedjen. Külföldi génbankoknál már használják ezt a módszert, ennek hazai alkalmazása is egy újszerű vonása a projektnek. Az az általános elv, hogy egy fajból kb. 5000 életképes magot szeretnének a gyűjtőktől megkapni, de nyilván nem mindig lehetséges ennyi magot gyűjteni. Az 5000 mag az az ideális mennyiség, amely biztosítja azt, hogy elegendő mennyiség álljon rendelkezésre a csíráztatáshoz, és hogy szét lehessen osztani az egyes tárolókba a három projektben résztvevő intézet között. Az egész projekt kiemelt célja, hogy az aktív tárolóban lévő anyag a kutatásokhoz és az élőhely helyreállításokhoz biztosítson alapanyagot, a bázistározóban lévő anyag pedig a hosszú távú megőrzést szolgálja. Az esetleges klímaváltozás, vagy bármilyen élőhely-leromlás következtében történő fajpusztulás esetén itt már megvan a genetikai anyag, amely hosszú távon is megőrizhető életképesen.
Mindezek mellett van egy visszatelepítési részfeladat is a projektben. „Egy Fülöpháza környéki homokpuszta-gyepet szeretnénk rekonstruálni a tárolt anyag segítségével. Ez egy közel 2 ha-os terület, de mintaértékű lehet, azáltal, hogy bemutatja, ilyen célt is szolgálhatnak a gyűjtött és a génbankban tárolt minták. Azt szeretnénk ezzel kifejezni, hogy a projekt nem azt jelenti, hogy bezárjuk egy kamrába az anyagot, és passzív védelmet biztosítunk neki, hanem aktív felhasználás is történik” – jelentette ki Peti Erzsébet.
Kapcsolódó anyagok:
