Három éve irányítja a környezetpolitikát (is) az Orbán-kabinet, 2010 májusa óta hízik a Fidesz-KDNP környezetvédelmi bűnlajstroma. Az idei környezetvédelmi világnapon megkíséreltük összegyűjteni a dúlás nyomait. A lista tanulsága: csak azt nem rontották el, amihez nem nyúltak hozzá.
A kormány felállítása rögtön a zöldtárca megszüntetésével kezdődött. Azt ígérték, hogy a környezet- és természetvédelem kormányzati súlya és támogatási szintje nem csökken, hanem nő – a minisztérium mára elveszítette a Földtani Intézetet, a hortobágyi géncentrumot és halgazdaságot, a vízügy felét, a Vitukit, és a teljes zöldszektor költségvetési támogatásának 40 százalékát. Beváltatlan ígéret maradt a zöld gazdaságfejlesztés – a választási program kevés konkrétumainak egyike – is: három év alatt egyetlen szó sem esett a nyolcvanezer munkahelyet teremtő, 500 milliárdos épületszigetelési programról, a Zöld Bankról és a megújuló energiafelhasználás növeléséről.
Zöldenergia nincs -a kormányváltás óta egyetlen új szélerőmű-projekt sem kapott engedélyt -, de már tervezik a szükségtelen és finanszírozhatatlan új atomerőművet, és a projekt máris a Fidesz-közeli cégek kifizetőhelyeként működik, a törvényben előírt minimális adatnyilvánosságot és átláthatóságot sem biztosítva.
Az Audi-ügy kapcsán megtudtuk, hogy a gazdasági szabadságharc azt jelenti: ha a kormány gazdasági ámokfutása ellenére mégis idetéved egy beruházni kívánó multi, akkor a zöldhatóság a miniszterelnök akaratának megfelelően haptákba vágja magát, és akár Natura 2000-es területen is engedélyezi az építkezést, a tiltakozó civilekre pedig ráküldik a hatóságokat.
A hulladékgazdálkodás szintén felkerült a kormány által "megvédett" ágazatok listájára. Az eredmény: két kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen, soha nem látott mértékű termékdíj (vagyis adó-) növelés, a szelektív gyűjtés és hulladékkezelés összezsugorodása.
A statisztikák alapján nehéz eldönteni, hogy az Orbán-kabinet a vízügyre vagy a nemzeti parkokra haragszik-e jobban: a pénzt mindkettőre sajnálja – a vízügyi ágazatban közmunkásokkal, a természetvédelemben a hiperaktív Illés Zoltánnal igyekszik pótolni a hiányzó forrásokat (a pénzszűke mindkét területen oda vezetett, hogy már a napi működéshez szükséges gépkocsik üzemanyag- és alkatrészellátása is gondokat okoz), és közben a kormányzat máig adós a természetvédelmi korlátozások pénzügyi kompenzációjának kidolgozásával.
A meteorológia is megkapta a magáét: bár a márciusi hóvihar idején kiderült, hogy még a katasztrófavédelem is a magáncégek adatszolgáltatásából tájékozódik, a kormány egy államosítási (magánmeteorológia-mentesítési) törvényjavaslaton dolgozik.
Tavaly egy közepes aszály a földre küldte a magyar mezőgazdaságot, idén az ár- és a belvízzel folytatunk kilátástalannak tűnő küzdelmet: hiányzik a klímaalkalmazkodási stratégia, helyette ad hoc megoldások vannak, amelyek mindig többe kerülnek, mint az előrelátó felkészülés.
Az Orbán-kormány mindhárom évére jutott egy GMO-botrány: az alkotmányba beleírták, a gyakorlatban viszont nem tudják garantálni az ország GMO-mentességét. De nem is érnek rá ilyesmivel foglalkozni: mostanában a nemzeti parki védett földek, illetve a természetvédelmi közalapítványok által kezelt, vagy a biogazdálkodás oktatóbázisának használt földek dobra verése, párttársak kezére játszása van napirenden.
Ha egy szóban kellene összefoglalni, mi történt a környezeti és természeti értékekkel a Fidesz-KDNP-kormányzás alatt, úgy fogalmaznánk: Orbán Viktor megvédte őket – ugyanúgy, mint a magánnyugdíjat meg a munkahelyeket. A különbség csupán annyi, hogy ami a környezetben elpusztul, azt már sosem fogja az ország visszakapni.
Budapest, 2013.június 5.
